Borvendég Zsuzsanna sorozata: Az állambiztonsági karrierhez nem mindig kellett erős "idegrendszer"!
A hidegháború idején számos esetben kényszerültek arra a szocialista titkosszolgálatok, hogy óvintézkedéseket tegyenek, vagy teljes átszervezéseket végezzenek egy-egy tiszt szökése miatt. Vannak híres dezertálások, mint például Pacepa, a román kémfőnök átállása, akinek tudása az egész blokk hírszerzését érzékenyen érintette.
Hazánkból is menekültek el az állambiztonsági munkát belülről is jól ismerő hírszerzők, akik károkat okoztak a rendszernek. De voltak olyan szökések, amelyek szinte komédiába fulladtak. Ilyen volt Hollósi Péter disszidálása is.
A levéltitkok tudója
Hollósi Péter levélellenőr volt, mint Tamáska Mária, Kádár János felesége. Hollósi 1949-ben került a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságához, ahol a budapesti 72-es számú postahivatalban (Baross tér 11/c.) dolgozott szigorúan titkos munkakörben. A 72-es postán a külföldről érkező, illetve oda tartó levelezések futottak át; az itt fedésben dolgozó államvédelmis állomány feladata a levelek ellenőrzése és nyilvántartásba vétele volt.
A korán árvaságra jutott Hollósi a háború alatt munkaszolgálatosként került a frontra, ahonnan 1944-ben megszökött. A szovjet megszállás után azonnal belépett a kommunista pártba és hamarosan a párt öklének, vagyis az ÁVH-nak a kötelékébe került. Karrierje gyorsan ívelt felfelé, 1952-ben már ő irányította a külföldi levelek ellenőrzését végző alosztályt. Mint minden jó kádert, őt is beiskolázta a terrorszervezet. Operatív tiszti iskolát végzett, az érettségit csak 1957-ben szerezte meg. Utána a korszak kommunista ideológiájából képezte ki magát legfelsőbb fokon a Marxista–Leninista Egyetemen. A tanulásba annyira belejött, hogy a hatvanas évek végére még a jogi diplomát is megszerezte.
A forradalom kitörése alapvetően megváltoztatta életét. Feltehetően gyenge idegzetű ember volt, akire a váratlan „felfordulás” és a forradalmárok bosszújától való félelem sokkolóan hatott. Október 30-ig a levélellenőrző osztály épületében tartózkodott, majd ekkor hazatért. Másnap, október 31-én a forradalmárok a lakásán letartóztatták, a Szabad Nép székházába vitték és november 4-ig fogva tartották. A szovjet csapatok bevonulása után azonnal csatlakozott a szerveződő karhatalomhoz és november 16-ig fegyveresen harcolt a forradalmárok ellen. November közepétől újra a Belügyminisztériumban dolgozott, segédkezett a levélellenőrzés újraindításában.
Az állambiztonság épületeinek többségét a forradalmárok átkutatták, igyekeztek megsemmisíteni az ávós iratokat. A postahivatalokat, valamint a központi objektumot is feldúlták a szabadságharcosok, a többszázezer nevet tartalmazó kartotékrendszer egy része megsemmisült, a lefoglalt levelek és másolataik eltűntek. A levélellenőrzés átmenetileg „harcképtelenné” vált.
Félelem a kádári liberalizmustól
Hollósi a politikai rendőrség újjászervezése során új feladatot kapott: a technikai részleg vezetését bízták rá. Nem érezte jól magát az új munkakörben, és bár komolyabb problémák ekkor még nem voltak vele munkahelyén, magatartása megváltozott. Családjának és barátainak azt mesélte, hogy a forradalom alatt megkínozták őt; környezete ennek tudta be furcsa viselkedését. A valójában senki nem bántalmazta őt a forradalom napjaiban – ha így lett volna, a megtorlások idején beszámolt volna róla hivatali feletteseinek.
Üldözési mániája 1962 után hatalmasodott el rajta, amikor az állambiztonsági apparátust újra átalakították. Ő ugyan nem járt rosszul a III-as Főcsoportfőnökség megszervezésével, hiszen visszakerült régi helyére, a 72-es postahivatalba, de sok régi kollégájának távoznia kellett a szerv kötelékéből. Ekkor kerültek ki a személyi kultusz idején brutális kegyetlenkedéseik miatt hírhedt ávósok a „civil” életbe, és lepték el a kultúrát, a médiát és a külkereskedelmet.
Bár az „elbocsátott légió” számára ez sokkal inkább jutalom volt, mint büntetés, Hollósi gyenge idegzetét megviselték a történtek. A párt politikáját egyre élesebben bírálta nagyobb nyilvánosság előtt is, természetesen balról. Túlságosan liberálisnak tartotta a Kádár János vezette pártpolitikát, és egyre jobban félt attól, hogy rajta is számon fogják kérni a Rákosi-rendszer törvénytelenségeit. Első felesége egyik vallomásában beszámolt arról, hogy férje azt gondolta, állandóan követik, telefonját lehallgatják. Lakását és autóját folyton ellenőrizte, egy ízben még televízióját is darabokra szedte, és a falakból a drótokat is kirángatta. 1967 januárjában egy fegyelmi eljárás következményeként felmentették alosztályvezetői beosztásából.
Egérút Olaszországba
Hollósi Péter alezredes miután elveszítette alosztályvezetői megbízatását, értékelőként dolgozott tovább a levélforgalom cenzúrájával foglalkozó osztályon. A különböző országokból érkező levelek ellenőrzését különböző személyek, illetve csoportok végezték, akiknek feladata nem csupán abban merült ki, hogy ki kellett szűrniük a figyeltetett személyek küldeményeit, de a levelek tartalma alapján bizonyos időközönként összefoglaló értékeléseket is kellett írniuk feletteseiknek. Hollósi a Jugoszláviából érkező és oda tartó postát ellenőrizte, és 1970 júniusában azt a feladatot kapta, hogy írjon egy részletes beszámolót arról, milyen útvonalon szoktak a Jugoszlávián keresztül Olaszországba távozó magyarok átszökni a határon, és a túloldalon milyen táborokban biztosítottak nekik átmeneti szállást. Az operatív tiszt részletesen beszámolt feletteseinek az általa összegyűjtött adatokról. A jelentést szökése után csatolták nyomozati anyagához is, amelyben így írja le a legfontosabb menekülési útvonalat:
Koper–Ankaran között szárazföldi és vízi határ húzódik. Itt leggyakrabban úszva, gumimatracon, gumicsónakban evezve, esetenként szárazföldön lépik át az olasz–jugoszláv határt. Az úszók kb. másfél óra alatt teszik meg az utat, általában Muggiában érnek partot. Az evezők távolabbról indulnak, ezért tíz–tizenkét órát eveznek. Éjszakai támpontként a trieszti világítótornyot veszik irányul, és így érnek partot. Szárazföldön lépik át a határt Koper és Ljubljana között Dékáninál. Itt balra bemenve az erdőbe hat kilométeres gyaloglás után Olaszországban az olajkutaknál érnek partot.
Megihlette őt ez a feladat és úgy döntött, saját maga is kipróbálja, valóban járható-e az általa leírt menekülési útvonal. Hamarosan bejelentette, Jugoszláviába kíván utazni feleségével az éves szabadságára, ami ellen feletteseinek nem volt kifogása. Második felesége szintén a Belügyminisztérium alkalmazottja volt, így Hollósi nem kívánta beavatni terveibe. Kész tények elé állította az asszonyt, bízva abban, hogy úgysem kapna engedélyt az utazásra feletteseitől, és közölte vele, hogy buszjegyet váltott Splitbe. Az asszonyt váratlanul érte férje bejelentése, és igyekezett meggyőzni főnökeit, hogy maga is útra kelhessen. Miután megkapta az engedélyt, úgy egyeztek meg Hollósival, hogy egy nappal később repülővel utazik az asszony Dubrovnikba, és ott találkoznak. A férj azonban nyomtalanul eltűnt, Hollósiné néhány nappal később egyedül és értetlenkedve, tele aggodalommal érkezett vissza Budapestre.
Inkább a halál, mint a szabadság
Hollósi hamarosan levelet küldött a latinai táborból feleségének és legjobb barátjának, amelyben beszámolt szökéséről. Nyomozás és tanúkihallgatások kezdődtek, amelyben megállapították, hogy
Dr. Hollósi Péter operatív beosztásából adódóan fontos állam- és szolgálati titkok birtokában volt. Megállapításunk szerint a szökés alkalmával szolgálati helyéről államtitkokat képező iratokat nem vitt el.” Iratok ugyan nem voltak nála, de tudása is elegendő volt ahhoz, hogy kínos helyzetbe hozza a magyar titkosszolgálatot: „Hollósi 1949. április 28-tól 1970. július 9-ig dolgozott az állambiztonság operatív szerveinél, ezért olyan módszerek, eszközök és azokkal kapcsolatos nyilvántartások, ügyviteli szabályzatok birtokában van, amelyek államtitkot képeznek. Ha ezek illetéktelenek tudomására jutnak, súlyosan veszélyeztetnék a BM munkáját.
Távollétében a Budapesti Katonai Bíróság 1970. november 9-én halálbüntetésre ítélte, amit a Legfelsőbb Bíróság 1971. március 10-én 12 évi szabadságvesztésre mérsékelt. Ezzel az ügyet lezártnak tekintették, és csak a korántsem alaptalan aggodalom maradt meg a szerv részéről, hogy a Hollósi által ismert szolgálati- és államtitkok esetleg ellenséges hírszerző szervek tudomására jutnak. A sztálinista diktatúrán nevelkedett volt ávós azonban nem találta helyét a szabad világban, és váratlan lépésre szánta el magát – nem kis meglepetést okozva ezzel a hazai állambiztonságnak. Innen folytatjuk!
Vezető kép: Egy őrségben lévő sorállományú határőr katona távcsővel figyel egy határszakaszt, egy közúti határátkelőhely lezárt sorompójánál. A felvétel készítésének pontos helye ismeretlen. MTI Fotó: Bara István (a fénykép illusztráció)
