Veszélyes évszázad
Mindig van egy ideológia, amire támaszkodva ártani lehet a nemzetnek, a magyarságnak, a családnak.
Veszélyes évszázad – írja Pártay Tivadar, a Történelmi Független Kisgazdapárt utolsó elnöke önéletrajz ihletésű könyvében a XX. századról. Amikor én ezt a könyvet a kilencven éves politikustól megkaptam, nem hittem, hogy egy újabb veszélyes évszázad következik. Kit érdekelne a veszély, ha békében élhetnénk, dolgozhatnánk, távol minden háborútól.
A magyar többször megégette magát a veszélyes évszázadokban, 500 éve Mohácsnál, aztán az első világháború után 1920 június 4-én Trianonnál, amikor a békediktátummal szétszabdalták a Történelmi Magyarországot. A német náci megszállás, az azt követő szovjet katonai megszállás, az 1956-os forradalom- és szabadságharc leverése, a kommunista rémuralom elég mély sebeket ejtett a magyar nemzeten. Történelmünk 1944-től nem szólt másról, mint a függetlenségünk elvesztéséről, üldöztetésről, kivégzésekről, börtönévekről, harcokról, küzdelmekről, menekülésről-emigráció,ról disszidálásról és egy korlátozott örömről.
Veszélyes évszázad jön
Ha Pártay Tivadar, alapító kisgazda (Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt) koráról beszélünk, akkor az nem szól másról, mint a magyar megmaradásról. Ezért a megmaradásért, a magyar függetlenségért adta oda életét az FKGP vezető politikusa, Bajcsy-Zsilinszky Endre, akit a nyilasok kivégezték. Eckhardt Tibor, szintén vezető kisgazda politikus a bolsevisták elől az Egyesült Államokba menekült. Dehát nem lehet csodálkozni: a nyilasok és komcsik egyfajtából valók voltak. Gyakorlatilag 1944 és 1948 között a kommunisták az egész magyar politikai elitet kinyírták a parasztpártiaktól, a szociáldemokratákon, a kereszténydemokratákon át a kisgazdapártig: előbb mindenkit felszalámiztak, majd kinyírtak, lehetetlenné tettek. A többi között Nagy Ferencet, a többször választást nyert kisgazda miniszterelnököt, aki szovjet nyomásra Svájcba menekült. Kéthly Anna magyar szociáldemokrata politikust Rákosiék börtönbe zárták, Kovács Bélát, az FKGP főtitkárát a Szovjetunióba hurcolták, a Nemzeti Parasztpárt elnökhelyettese Kovács Imre szintén elmenekült, emigrált Magyarországról. A kisgazda Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnökének szintén menekülnie kellett, mint a kereszténydemokrata Barankovics Istvánnak, Kerkai Jenő jezsuita atyát börtönbe zárták. Schlachta Margit neves kereszténydemokrata politikusnak is nyugatra kellett szöknie. Csak 1944-1948 között kétszázezer jól képzett honfitársunk menekült el a hazájából.
Nem beszélve a másik kétszázezer magyarról, akik az 1956-os forradalom utáni megtorlástól tartva a Nyugatra szökött. Micsoda szellemi, fizikális veszteség volt ez Magyarország számra! Ez volt tehát Pártay veszélyes évszázada. Ő az FKGP-ben jobbra állt Tildy Zoltántól és Nagy Ferenctől. Inkább lemondott megnyert nemzetgyűlési mandátumáról, minthogy megszavazza a keresztény iskolák államosítását. A Magyar Szociáldemokrata Pártot fenyegetésekkel szétbomlasztották, erőszakosan beolvasztotta a kommunista párt a Magyar Dolgozók Pártjába. Innentől a kisgazda politikus Pártay börtönről börtönre járt. Előbb Kistarcsára, majd Recskre, a kényszermunkatáborokba került. Az ötvenhatos forradalom alatt felcsillant a szabadság fénye, folytatta politizálását, néhány hónapra a Magyar Nemzet főszerkesztője lett. Aztán jött a megtorlás, a kirekesztés, a fizikai munka, a Csepeli kikötőben a zsákhordás.
Ez a mindenkori baloldal lényege: bosszú, megtorlás, mások tulajdonának elvétele – államosítás jelszóval –, amit aztán saját maguk között osztottak fel. Szomorú tény, hogy vannak a mindig rombolók, az árulók, a haza elvesztői- a minél rosszabb Magyarországnak, nekünk annál jobb!-, és mindig vannak az építők, a hazafiak, a nemzet újjáépítői, a megmentők. Nem fárasztó ez, nem unalmas ez a körforgás már? Nem lehetne egységesen a nemzet érdekében munkálkodni? Ez úgy látszik máig nem sikerült.
Most ismét a rombolók, az irigyek, a demokráciát, a magyar érdekeket semmibe vevők, a külföldet feltétel nélküli kiszolgálók kerültek hatalomba. Ezek a jött-ment, a hagyományokat nem tisztelő politikusok játszanak Magyarország szuverenitásával, a megszerzett jogokkal, a jóléti, békére épülő társadalommal. Azt sokan nem gondoltuk, hogy a véres XX. század után a XXI. század is veszélyes század lehet. Egyelőre még vér nem folyik. Pedig minden olyan szépen indult. Beléptünk a XXI. századba, békésen, színpompásan, hazafias módon megünnepelhettük 2000. augusztus 20-án Magyarország államalapításának ezer éves ünnepét, a nemzeti ünnepet, Szent István királyunk szentté avatását, egyben a magyar katolikus egyház, Magyarország fővédőszentjének főünnepét. Bár ez a fejlődési folyamat megbicsaklott 2002 és 2010 között, az állami vagyont, a stratégiai ágazatokat döntő többségében eladták árun alul a külföldieknek az MSZP, a szocialisták és a liberálisok, az SZDSZ.
A nemzeti, jobboldali pártoknak a gödörből, a gazdasági csődből az országot sikerült megint kihúzni, nem kevés erőfeszítéssel. Tizenhat év sikeres társadalom-, kül-, és gazdaságpolitikai kormányzás, a nemzeti identitás megerősítése után ismét a balliberális, globalista oldal a szakadék felé vezeti az országot. Az új kormány a bosszúállás árkait egyre mélyebbre ássa, Magyar Péter fenyegetőzik, tolvajozik, maffiázik, személyeskedik a Tisztelt Házban, miközben a háború közelsége, a migránsok tízezreinek betelepítése és Brüsszel további követelései a nyakunkon vannak. Emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a Fideszt-KDNP-t először a szélső liberális, SZDSZ vezér, Magyar Bálint gyanúsította meg, nevezte maffia kormánynak. Azért a volt óbaloldal és az újbaloldal között sok a közös vonás. Mintha a két Magyar ugyanúgy gondolkodna. Még mennyi közös vonás fog idővel kiderülni! Az első Orbán kormánynak 1998-ban akkor is a csőd közelébe vitt – Horn Gyula (MSZP)-Kuncze Gábor (SZDSZ) – országot kellett jó gazdaságpolitikával kihúzni a szakadékból. A komcsik-libsik négy év alatt eladták Gyurcsányhoz hasonlóan a stratégiai ágazatokat a külföldieknek, korlátlanul hiteleket vettek fel, amit aztán az Orbán kormány törlesztett. Igaz az a megállapítás, ami talán a németektől származik, miszerint, amit a baloldal elköltött, azt a jobboldal ismét megtermeli, kifizeti. A volt kormányfő, Orbán Viktor is hasonlót mondott:
„ha balosok jönnek, mindig megszorítás van, ezzel kezdik.”
Orbán Viktor szerint az a kérdés, hogy kitől veszik el. A volt miniszterelnök azt is mondta: ez úgy szokott történni, hogy a végén mindenkitől.
„Nem kell meglepődni, megemelik majd az áfát, meg lesz vagyonadó, meg lesznek különadók és az emberektől elveszik a lóvét ”
– fogalmazott. A Tisza politizálásában lassan ez sejlik fel. Már annyit tudunk, hogy a parkolási díjat megemelik. Újabb teher a több milliós autósra. Már kavarnak az adókkal: fizessenek a gazdagok, jön a vagyonadó, már a banki kamatok is emelkedtek, mi lesz itt még? Lehet, hogy még többen fogják elhagyni az országot, még annál is többen, amiről évek óta hazudoztak a brüsszeliták. Befejezésül ismét a jó öreg Pártay Tivadar kisgazdához fordulok, aki a Veszélyes évszázad könyvében ezt a vallomást tette:
,,...ezt a földet ezer éven át a parasztság tartotta meg magyarnak. Voltak földrengető, eget hasogató viharok, siralmas századok. Jöttek embernyúzó tatárok, országpusztító törökök, népirtó németek, öldöklő, gyarmatosító szovjetek. Voltak idők sokszor, amikor a magyar a magyart ölte… Menekült innen a főúr, a nemes, a tisztviselő, a kereskedő, az iparos, mindenki, csak a magyar paraszt nem hagyta el az otthonát. Az ország fundamentumának, minden politika alapjának tartom a magyar parasztot…”
Majd Pártay Tivadar felteszi magának, a parasztszármazásúnak és mindnyájunknak a kérdést:
,,...miért bűn, ha a magam osztályát szeretem?...amikor minden szomszédom a saját nációjáért harcol, ez miért sovinizmus?”
A volt kisgazda vezér a XX. század végén a következő generációknak magyarázta meg a magyar megmaradás lényegét. Igen, a vidéki ember, a gazdálkodó csak nagyon nyomós ok miatt hagyta el a földjét, a faluját, a hazáját. Eddig ebből a legtöbbet talán a patrióta Orbán-kormány értett meg valamit, hogy a vidéken élő gazdálkodóknak, fiataloknak adta meg a túlélés, a jobban élés esélyeit és nemzetközi védelmet nyújtott az Európai Unióval szemben a vidéki gazdálkodóknak, a mezőgazdaságból élőknek. Rossz előjel, hogy a külföldi – Brüsszel, nemzetközi magánpénzhatalom – érdekeket a Magyar Péter vezette kormány már első intézkedéseként feloldotta az ukrán gabona, mezőgazdasági termékek behozatalát. Hőmérőzött a Tisza, de a nagy felháborodás után visszavonta az intézkedést. Nem szabad hagyni, hogy a külföldi pénzvilágnak oda vessék a falu népét. Ellent kell állni, mert a magyarság fundamentuma máig a vidék Magyarországa. Ezt kell felismernie a városiaknak, a magyar értelmiségnek, hogy csak közös erővel, közös fellépéssel állíthatjuk meg Arturo Uit. Nyolcvan évvel később, Bertolt Brecht drámáján túl nézve, nemcsak a fasizmusban kell keresni a gengszterizmust.
Az újkori fasizmus, a zsarnokság, a diktatúra ma már a neoliberalizmus, a neomarxizmus és a woke képében jelenik meg.
