Hajdú János, Bochkor Jenő, Rényi Péter, Pethő Tibor és társaik – új lista az állambiztonság „foglalkoztatott” újságíróiról
Ismertnél és ismertebb nevek bukkannak fel állambiztonsági kapcsolatként abban a jelentésben, amelyben egy német diplomata elleni akcióhoz keresnek hálózati újságírókat. Vannak közöttük a BM-hez és az MNVK-2-höz tartozó ügynökök, titkos munkatársak, egyéb kapcsolatok. A huszonöt bevethető ember közül huszonhárom (!) újságíró, tévés, rádiós. Köztük Pethő Tibor, Hajdú János, Gedeon Pál, Heltai András, Réti Ervin, Rényi Péter, Bochkor Jenő - a Kádár-diktatúra meghatározó káderei. Vannak, akikről már előkerültek dossziék, másokról most derül ki először, hogy titkos fogaskerekei voltak a kádári rezsimnek.
Peter Scholz (1930. november 4.) német diplomata 1970 augusztusában érkezett az NSZK budapesti kereskedelmi kirendeltségére, ahol tanácsosként a sajtó- és kulturális ügyek referenseként dolgozott. Hírszerzőgyanús személyként „Soltész” fedőnéven vonta ellenőrzés alá a magyar állambiztonság. Története ma már kevéssé érdekes, annál izgalmasabb az a pár oldalas dokumentum, amely a „Soltész”-ról készült 2. számú dossziéban található. Ebben a jelentésben azokat a hálózati újságírókat, tévéseket, külügyminisztériumi alkalmazottakat gyűjtötték össze, akiket felhasználhatóknak véltek az ellene tervezett játszmákban.
Meglehetősen hosszú, több mint húsz nevet tartalmazó listát állított össze az állambiztonság, s mivel az ismeretlen munkatárs (akinek csak hálásak lehetünk) igen trehányul végezte el a vezetéknevek utólagos kisatírozását, a születési időpontok, az édesanyák neveinek, az ÁBTL adatbázisának és az internet segítségével beazonosítható volt szinte az összes érintett személy.
Ebben a cikkben bemutatom ezt a névsort, szögletes zárójelben a kitörölt vezetékneveket közlöm, illetve azokat az ismereteket, amiket érdemes tudni az illetőről.
„Jelentés Budapest, 1971. december 24. <…> Jelentem, hogy >Soltész
Megállapitottam, hogy 37 fő kapcsolata közül 29 fő a nyilvántartóban szerepel, ebből 25 főt társszerveink foglalkoztatnak, 4 személyt tanulmányoznak.
<…> A TÜK
Szinte kivétel nélkül újságírók, tévések, rádiósok voltak.
„A BM. III/I-3. osztálynak
20 évvel később lettem ismét >besorozva<, de akkor már más formában, rövid időre, tartalékosként a csupa újságírókból és nyomdászokból álló >svejki hadtestbe<. Ami szintén jó sztori volt. De egyelőre még hadititok.”
Svejki hadtest? Ez azért minket is nagyon érdekelne.>
Népszabadság 1958-as cikke még berlini tudósítóként említi, nyilván ugyanarról az újságíróról van szó. Intézeti munkatársam, Taller János korábbi kutatása szerint Kertész „Völgyi” fedőnéven volt titkos megbízottja a hírszerzésnek (III/I-12 osztály – „legális rezidentúrákkal összeköttetés, igazgatás”) 1968 és 1970 között, amikor is mint „alkalmatlant” kizárták. Ebben a jelentésben már ugye arról írtak, hogy III/I-3. osztály
fedőnéven dolgozott az állambiztonságnak.>
a Varsóból hazatért Rétit 1956. november 9-én a szovjetek börtönbe zárták, de már 1956. november 17-én szabadult. Szintén 1956 és 1992 között az Esti Hírlap külpolitikai rovatvezetője volt, 1989-től 1997-ig a MÚOSZ külpolitikai szakosztályának elnöke volt.
Réti 2015-ben hunyt el. A Népszava nevében természetesen Várkonyi Tibor, az egykori titkos munkatárs búcsúztatta, akinek 1968-as csehszlovákiai bevetéséről éppen a minap írtam egy cikket. „Hamar a legkiválóbbak egyike lett, rádió és tévé kommentátor, országosan ismert. És mindvégig, >szerkesztőurasága
Lássuk a jelentés folytatását, azaz a következő állambiztonsági osztályt, ahonnan segítséget kértek a német diplomata elleni akciókhoz:
„A III/I-11. osztály
„Balló Péter /: Bp. 1924. Heller Katalin :/ szerkesztő”
„
„
<Dobsa éppen Polgár előtt volt az MTI bonni tudósítója. Polgár ebben az interjúban büszkén említi, hogy vele egy időben Hajdú János is ott dolgozott, csak ő a Népszabadságnak (is). Hajdú, ahogyan egy harmadik bonni tudósító, Bochkor Jenő majd később következik a listánkon. Bonn, Bon, bon, si bon.>
A Magyar Nemzet-alapító Pethő Sándor fia, Pethő Tibor ugyanezen a napon született, viszont az anyja neve a világháló szerint Székely Lujza. Az viszont tény, hogy Pethő a Ludovikán végzett, így a „százados” megjegyzés is összecseng.
A nemzetes Pethő állambiztonsági érintettségéről magam is írtam korábban, Apró Piroska és a német újságíró ügyében „József” fednőnevű kapcsolatként említik, és Borvendég Zsuzsanna kutatásaiból világosan kiderült, hogy ezen a fedőnéven valóban az állambiztonság társadalmi kapcsolata volt. Olyan dossziéval is találkoztam, ahol már titkos munkatársként említették ezt a bizonyos nemzetes „József”-et. Tény, hogy pályafutása a legkiemelkedőbb kommunista káderekét idézi: 1976 és 1979 között a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke, előtte és utána alelnöke volt egészen a rendszerváltásig. (Tudjuk, hogy a hírszerzés Press rezidentúrája a MÚOSZ székházában, a MÚOSZ-t gazdatestként használva működött). Pethő 1976-tól a Hazafias Népfront Országos Tanácsának az alelnöke volt, majd 1987-ben az állambiztonság által szintén manipulált Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjává választották. Egyébként unokája is a pályára került, Pethő Tibor ma is a Magyar Nemzet munkatársa, de érdekessé témám szempontjából azt teszi, hogy kifejezetten sok cikkben foglalkozott az állambiztonsági múlttal.
Az MNVK-2 szigorúan titkos kapcsolatai
Most következzen a katonai szolgálatra vonatkozó lista, azaz a jelentés folytatása.
Ez a rész különösen értékes, hiszen az MVNK-2-ről nagyon keveset tudunk, mivel nagyjából a mai napig (!) semmilyen iratot nem adnak át a kutatóknak. Se a levéltáraknak.
„Az MNVK-2 Csoportfőnökség szeptember 6.-án – 2/6-165/71. – számu átirat, utasitásra nem lett továbbitva. Ugyanakkor megállapitottuk, hogy az alábbi személyeket kapcsolatként foglalkoztatják:
Fotó: Zeithistorische-forschungen.de
<Ő is ismert szereplő, Rényi 1956-tól 1988-as nyugdíjazásáig a Népszabadság főszerkesztő-helyettese volt, 1980–1988 között pedig az MSZMP KB tagja. A visszaemlékezések szerint ő volt a napilap valódi főszerkesztője, így elmondható, hogy
mind a Népszava (Gedeon), mint a Magyar Nemzet (Pethő), mind a Népszabadság (Rényi), mind a Magyarország (Pálfy) irányítója az állambiztonságnak (is) dolgozott.
Egyébként Rényi családja sem került távol a közélettől, egyik fia, Rényi András kőkeményen beleállt a politizálásba (Milla-alapító), unokája (e cikk szerint az), Rényi Pál Dániel pedig most a 444.hu újságírójaként harcol a demokráciáért. Utóbbi külsősként még a Népszabadság virrasztásán is beszélhetett, bár a cikkben természetesen egy szóval sem említik a néhai propagandistát. Mindemelett maga az unoka tudatja az olvasókkal, hogy bizony az "egyik legfontosabb sajtótermék veszett el Magyarországon".
A BM. III/III/4. Osztályt
előbb informátorként, majd titkos megbízottként dolgozott, eleinte a kémelhárításnak, majd – ahogyan már ekkor – a III/III-nak. Németh Gyula újságíróként nem beazonosítható számomra.>
<...>
Hevesi-díj - a Hálózatnak dolgozó újságíróról elnevezve
A BM. III/II/3-a. <...> Átiratainkra válaszolva felajánlották segitségüket, ahol –
„Hasonlóan a fenti alosztályhoz a III/II/1-b. alosztály is szeptember 16-án <...> átiratunkra válaszolt, segitségüket felajánlották. Ezen az alosztályon „Soltész” kapcsolataként Timár András /: Budapest, 1924. Meisels Anna:/ ujságiró merült fel. Ezen szervek részére hirigényünket megküldtük, tájékoztatásunk azóta rendszeres.”
Beszervezett újságírók és tévések mindenhol
Lezárásként: a német diplomata környezetében harminchét olyan személyt találtak, akit „kapcsolatként” értékeltek.
Ebből huszonöt embert „társszerveink foglalkoztattak”. Ez éppen több mint a szóba jöhető emberek kétharmada. Egy kivételével mind a média területén helyezkedtek el, jelentős részükről nincs kutatható dosszié, különös tekintettel a katonai szolgálatok embereire. Egyedül az ilyen aprócska jelentéseknek köszönhető, hogy tovább tudunk lépni a kutatásban.
Folytatom.
