Egy csodálatos Gyurcsány-interjút bányásztunk elő a kimúlt Népszabadság latrináiból. 2006 júniusát írjuk, egy hónappal járunk az őszödi beszéd után, amelyet azonban az ország ekkor még nem ismer. Cipolla Ferenc – egy hétpróbás lókupec összes trükkjét bevetve – próbálja elővezetni a jónépnek, hogy a kampányban beígért tejjel-mézzel folyó kánaán helyett miért jönnek hamarosan megszorítások, nadrágszíjhúzás. És hogy mindezért miért a Fidesz és Orbán a hibás…
Van egy erkölcsi dilemma: Miként mondható el az embereknek, hogy a politikai és a hétköznapi erkölcs között időnként felmerülő különbség olyan helyzetet diktál, amelyben, ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint”
– vág bele az egy hónap híján tizenöt éve (2006. június 28-án) megjelent interjúba Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök. Bő egy hónap telt el az őszödi zárt frakcióülésen titokban elmondott beszéd óta, melyről az ország még mit sem sejt. A Magyarország elleni összeesküvés főszervezője a bűntársaknak már elővezette, mekkora a slamasztika, romokban a gazdaság és az államadósság, ám most az embereknek is elő kéne. (B…megek és az átverés részleteinek ismertetése nélkül.) El kell kezdeni megdolgozni őket. Elmagyarázni nekik, hogy most már mégsem futja tizennegyedik havi nyugdíjra, miként a választási kampányban beígérte. (Hamarosan a tizenharmadikat is elveszik.) Így hát jönnie kell egy alákérdezős píárinterjúnak – hol máshol, mint az MSZP-s alapítvány tulajdonában lévő kommunista pártlapban. (Ahogyan Gyurcsány az őszödi beszédben ezt körülírta: „fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.”)
Már a felütés igen erős. Tényleg kétféle erkölcs létezik? Remek hír. Van külön politikai meg hétköznapi erkölcs – magyarázza Magyarország akkori helytartója, aki az etikában (is) legalább annyira otthonosan mozog, mint a többszöri bérmálkozásban. Az egyik erkölcsöt a pórnépnek szánjuk, a másikat meg a párttagoknak, belső fogyasztásra. Ha lehazudjuk a csillagokat az égről, meghamisítjuk a költségvetési számokat, az a hétköznapi erkölcs szabályai szerint talán nem helyénvaló, ám politikailag mi az hogy: nagyon is! Hiszen hatalmon maradunk, ami alkalmat ad további sukorózásokra, kakaóbiztos számítógépezésre, nokiás dobozolásra. Akinek pedig esetleg mindez nem tetszik, azt majd a lovasroham jobb belátásra bírja.
A kampányban három témáról beszéltem gyakran: a történelmi léptékű fejlesztésekről részletesen, a reformokról részlegesen, a kiigazításokról esetlegesen. Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét. És fordítva: a közerkölcs szerinti igazság politikai hazugság lett volna. Ha ugyanis a költségvetés ügyei kerülnek a kampány centrumába, akkor semmiről nem beszélhetünk, amit a ciklusban meg akarunk és meg is fogunk csinálni.”
Óriási! Ízlelgessük csak az azóta szállóigévé lett mondatot: „Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét”. E logika mentén válhatott később az őszödi hazugságbeszédből „szenvedélyes igazságbeszéd”. Parádés, ahogyan megmagyarázza a költségvetési adatok meghamisítását, eltitkolását. Gyurcsány az a típusú autónepper, aki kerék és ajtó nélkül is képes rásózni az ócskavasat a korlátoltabbakra.
Nem ő, hanem Orbán hazudik!
A kockázat tehát az volt, hogy nem juthat el az emberekhez az, ami történelmileg, társadalmilag és erkölcsi értelemben is a legfontosabb: át kell rendezni ezt az országot. Politikai tény, hogy ellenfelünk nem egyszerűen torzította az igazságot, hanem a hat éve járt hibás politikai úton akart továbbmenni. Azt hiszem, hogy a választóink ezt a helyzetet megértik. Hogy a legfontosabb az volt, hogy kitérjünk a csapdapolitika elől, ne maradjunk annak foglyai.”
A pártlap tollnoka, Nagy N. Péter természetesen nem hüledezik, nem kérdez vissza, hogy ezt így mégis hogyan tetszik gondolni. Neki természetes, hogy amit a gazdi mond, az úgy van. Azért nem szabad elárulni a kampányban, hogy összeomlott a költségvetés, mert akkor nem kerülnek hatalomra. Ha meg nem kerülnek hatalomra, akkor jön Orbán, ami a világvége. [Legalábbis Gyurcsánynak és Nagy N.-nek – A Szerk.]
Egyébként figyelik? Itt Gyurcsány már odáig jutott: valójában Orbánék hazudtak, tőlük kell megvédeni az országot. Egészen hajmeresztő pimaszság! A Fidesz állítólagos „hibás politikai útjáról” pedig annyit: 2002-ben csurig töltött országkasszát hagytak a Medgyessy–Gyurcsány-csapatra, amelyből hónapokig szórhatták két marokkal a pénzt. Valójában mindig ugyanez a receptjük, a kommunisták ennyit tudnak: elkölteni mások pénzét. És általában ebbe is buknak bele: ugyanis előbb-utóbb kifogynak a mások pénzéből. (Most is ugyanerre készülnek: ezért ígérnek ingyen rezsit, ingyen sört, örök életet, hiszen az Orbán-kormány gazdaságpolitikája miatt tele a kassza, lenne miből osztogatni.)
Kiss Péter kancelláriaminiszter beszélget Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölttel és Veres Jánossal, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárával 2004-ben a parlamentben (Fotó: MTI/Soós Lajos)
(A) Bokros-csomag legnagyobb terheit az alsó középosztály viselte. Most viszont a jövedelmek eloszlásának arányában oszlik meg a teher, tehát sokkal igazságosabban. Ráadásul egy olyan jóléti rendszerreform is beindul, amely megrendelővé teszi az eddig kérelmező-kiszolgáltatott polgárt. Eközben átalakítjuk a lehetőségek és a felelősség rendszerét az egészségügyben és az oktatásban. Társadalmi, kulturális értelemben ez valóban több mint kormányváltás. Orbán a hatalmi viszonyokat akarta átírni a <több mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás> politikájával. Mi a feudalisztikus emberi viszonyok átalakítását szeretnénk. A hatalomért nem érdemes megküzdeni, egy modern, polgári Magyarországért viszont kötelező. Persze csak akkor, ha tényleg a progressziót képviseljük. Ez most a szociáldemokraták és liberálisok dolga. Nehéz ügy – talán fájdalmas is –, ezt is ki kell beszélnünk a következő hónapokban”
– löki tovább a vakert Gyurcsány autónepper. Jóléti rendszerreform, oktatás-egészségügy, progresszió. Ebből lett aztán vizitdíj, kórházi napidíj, kórházi széfek meg a kerti munka megadóztatása. És természetesen Orbán a hibás mindenért (is).
Ezért használok én is különféle kifejezéseket: fájdalmas, kellemetlen, szúr… Mit csináljunk? Nem megy enélkül. 2001-ben a Fidesz letért a racionalitás pályájáról, úgy tett, mintha az ország már bármit megengedhetne magának. Az MSZP a választási kampányban elfogadta Orbán Viktor alternatíváját. Kormányon is. Orbán 2005 őszén megajánlotta ugyanezt, még rá is ígérve egy jókorát. A politika egyre inkább a fogyasztói mentalitást szuggerálta a választókba. Ezt a kesztyűt azonban már nem vette fel az MSZP: nem a fogyasztásról, hanem a fejlesztésről beszéltünk a kampányban. Igaz, ezt a szakítást csak a vájt fülűek vették észre. S szó, ami szó: nem is mondtuk hangosan.”
Továbbra is Orbán a hibás mindenért (2006-ot írunk, hahó!), de hangsúlyosan bekapcsolódik a Fidesz is, amely legalább annyira hibás, mint a nevezett személy. Orbán és Fidesz, Fidesz és Orbán. Ők tehetnek róla. A pártlap tollnoka eközben nagyokat hümmög, bólogat.
Milyen luxusprofit?
2004-től 2005 szeptemberéig azt hittem, hogy nyugodt tempójú átalakításba kezdhetünk. Aztán, amikor kiderült, hogy például az autópálya-építés költségei nem vihetők ki a költségvetésből, világossá vált, hogy kevés az idő. És a tér is: az ellenzék ekkor jött azzal, hogy az áram árát tíz százalékkal csökkenteni kell, mert luxusprofit van benne.”
Hát persze, mert luxusprofit volt benne. A balliberális kormányok triplájára emelték a gáz és duplájára az áram árát, az Orbán-kormány viszont a rezsicsökkentéssel alaposan lefaragta. Igaz, Gyurcsányék idején nem mindenkinek nőtt ugyanannyira a terhe: például a Gyurcsány-féle Motim olcsóbban kaphatta az áramot, mint mások. Mert vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek!
Az autópályaköltségek trükközéséről pedig annyit: a baloldali kormányok 2853 milliárd forintos kárt okoztak az országnak 2010 előtt az M5-ös és M6-os autópálya PPP-konstrukciós elpanamázásával. Ez nagyjából kilencszer akkora összeg, mint amennyit az Orbán-kormány az elmúlt tizenegy évben stadionokra, műfüves focipályákra, kapcsolódó létesítményekre költött (mindösszesen 330 milliárdot). Gyurcsányék azért építették PPP-ben, hogy
- a külföldi befektetők nagyot kaszálhassanak,
- egy könyvelési trükkel az egészet kivehessék a költségvetésből
- és a későbbi kormányoknak kelljen fizetniük a számla nagyobbik részét.
Az M5-ös és M6-os autópályamutyi árát máig fizetjük: még most is évente több mint százmilliárd adóforintunkba kerül.
1700 négyzetméteres Gyurcsány-plakát Zuglóban a 2006-os kampányban. Csak a homloka négyemeletnyi… (Fotó: MTI/H. Szabó Sándor)
Két hete állt fel az új kormány, s úgy gondolom, egyre inkább sikerül megtalálnunk a mondatokat, amelyekkel eljutunk az emberekhez. Nem tudnak ebben tanácsadók segíteni: magunknak kell kiszenvednünk őket. Szenvedek ezzel még én is, a környezetem nem kevésbé, s ahogy nézem, az egész balliberális értelmiség. De szerintem menni fog: sokkal tisztábbak a mondataink, mint akár csak két hete is voltak”
– zárja gondolatait Cipolla Ferenc. A mondatok keresése és a szenvedés pedig folytatódott, s tart ma is. A többit ismerjük. A beteges hazudozó lebukott, az őszödi beszédből kiderült, hogy nem kormányképesek, a szakértőiknek sincs fogalmuk semmiről, nemhogy nekik, s a tehetségtelenségüket hazugságokkal, csalással, az emberek tudatos átverésével leplezték.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS