Néhány szó arról, hogy ki lop

Ezt a verklit hallgatjuk tizenegy éve. Újra és újra, minden álló nap, minden ellenzéki hullámhosszon. És éppen így: a papucsállatkák szellemi színvonalán tálalják kedves mindannyiunknak. Még meg sem alakult a második Orbán-kormány 2010-ben, máris elkezdték. Mert tudni vélték. (Ugyanazok vélték tudni, akik a demokrácia megszűnéséről, a sajtó-, egyetemi, akadémiai szabadság kimúlásáról meg a többiről is panaszkodni szoktak itthon és külföldön – de az egy másik történet.)

Be kell valljam, rettentő unalmasnak, szellemileg hitványnak tartom az ellenzék lopásügyi fölszólalásainak, irományainak zömét. Náluk ugyanis legtöbbször már az is lopásnak minősül, ha egy nekik nem tetsző (vagyis nem baloldali) magyar ember megnyer egy nyilvános közbeszerzést; ha egy magyar vállalkozás a külföldinél olcsóbban megépít egy iskolát, hidat, autópályát, kórházat, műfüves sportpályát. Ilyenkor elég odavetniük beidomított rajongóik elé a gumicsontot – Mészáros, Tiborcz, Felcsút satöbbi –, a Pavlov-kutyák pedig máris lelkesen ugatják: „Lopás!”

Nekik alapvetően az a lopás, amikor nem „ők” nyernek. „Ők” alatt értendő egyfelől minden vörös báró (Hagyóval, Leisztingerrel, Bigével kezdődően, Czeglédyvel bezárólag), másfelől mindazon nyugati állami és multinacionális cégek, amelyek baloldali kormányok idején garantált profittal, vörös szőnyegen talicskázhatták ki az országból a közvagyont, vehették meg bagóért közműcégeinket, fél élelmiszeriparunkat, nemzetbiztonságilag kulcsfontosságú vállalatainkat.

• Közhely, de igaz: a balliberálisok mindig azzal vádolják a nemzeti oldalt, amit ők maguk elkövettek. Ők tényleg kifosztották az országot.

Nézzünk egy példát!

Jöjjön egy olyan példa, amelyet nem lehet eleget ismételni. Úgy látom, sajnos egyáltalán nincs benne a köztudatban. Hát változtassunk rajta! Javaslom a kedves Olvasóknak: amikor baloldali ismerősük „tolvajkormányozásba” kezd, ezzel a példával válaszoljanak.

– ezzel a címmel jelent meg 2019-ben egy tényfeltáró írás a G7 nevű gazdasági oldalon az M5-ös és M6-os autópálya koncessziós elpanamázásáról. Aki esetleg nem ismerné a G7-et, annak jelzem: egyértelműen ellenzéki lapról van szó, a propagandistázás (mint „ellenérv”) tehát eleve ki van lőve. Néhány idézet következik a remek, tényszerű írásból:

2853 milliárd!

E cikket kötelező olvasmánnyá tenném minden ellenzéki szavazónak. Azoknak, akik életkoruk miatt nem emlékezhetnek, de még inkább azoknak, akik szemellenzősségük okán nem óhajtanak visszaemlékezni arra, hogyan fosztotta ki, sodorta a csőd szélére az országot Gyurcsány és bandája. 2010-ben egy hajszálnyira voltunk az államcsődtől. Az államadósság és a költségvetési hiány az egekben, az állami vagyon kiárusítva külföldieknek, a kétkezi magyarok devizaadósságba kergetve. Lassan mondom, hogy az ellenzékiek is megértsék: a baloldal 2853 milliárd forintos kárt okozott az országnak csak ezzel a két autópályás panamázással. (És akkor még Sukoróról, Hunvaldról, Hagyóról, Czeglédyről, Benedek Fülöpről meg a többiről most ne is beszéljünk.)

• 2853 milliárd! Ez nagyjából kilencszer akkora összeg, mint amennyit az Orbán-kormány az elmúlt tizenegy évben stadionokra, műfüves focipályákra, kapcsolódó létesítményekre költött, mindösszesen 330 milliárdot (amiből egyébként 190 milliárd volt a világ egyik legpompásabbja, a Puskás-stadion, amely minden egyes forintot megérdemelt!). Itt az ideje, hogy akik idáig stadionoztak, mert úgymond annyira aggódtak a közvagyonért, most szépen elkezdjenek gyurcsányozni meg ppp-zni. Majd szólunk, ha abbahagyhatják.