A Boomerlázadás e heti vendége Schiffer András ügyvéd volt. A volt országgyűlési képviselő kifejtette, hogy a Magyar Szociáldemokrata Párt bal oldala és személy szerint dédapja, Szakasits Árpád, a párt vezetője voltak felelősek azért, hogy egyesültek a Magyar Kommunista Párttal. Később jött csak rá, hogy a Rákosi vezette MDP elárulta a szociáldemokrata eszményeket.
A hétfői Boomerlázadásban Mészáros Nóra és Stefka István Schiffer Andrást, volt LMP-s országgyűlési képviselőt látták vendégül. A beszélgetést a Pesti TV programigazgató-helyettese azzal indította, hogy jellemezze a hovatartozását Schiffer, hiszen a bal oldalról mostanában folyamatosan támadják, a jobb oldalon pedig mélyen hallgatnak.
Én nem gondolom, hogy engem a baloldalról folyamatosan támadnának, mert ami a magyar politikai nyilvánosság felszínén van, az két jobboldal: van egy progresszív és egy populista jobboldal
– kezdte válaszát az ügyvéd.
Egybites gondolkodás
Schiffer így folytatta:
De értem, mire gondolsz. Ez az egybites gondolkodás teljesen megfertőzte a mai közbeszédet. Ha én elmondok egy szöveget Huth Gergelynek a PestiSrácok.hu-ra, már úgy kommentelnek, hogy én Fidesz-bérenc vagyok. Más elmondja ugyanezt egy másik felületen, akkor nem is vitatkoznak ezzel. Ez totális elmebaj. Én szuverenista baloldaliként definiálom magam, és van egy ökopolitikai–globalizációkritikus meggyőződésem. (…) Az más kérdés, hogy a XXI. századi politikában a hagyományos bal–jobb tengelyt keresztülmetszi egy globális–lokális tengely. Ott színt kell vallani, egy politikai áramlatnak, egy politikusnak, hogy mennyire szuverenista, vagy mennyiben a globális erőkre helyezi a hangsúlyt.
Stefka erre visszakérdezett, hogy akkor ma Magyarországon nincs baloldal? Schiffer András úgy reagált:
A politikai nyilvánosság felszínén én nem látok Magyarországon. Ez nagyrészt a kelet-európai térségre igaz.
Populista és progresszív jobboldal
Mire Stefka furcsállva azt felelte, hogy Jakab Pétert és Gyurcsány Ferencet nem nevezhetjük populista jobboldalinak. Schiffer válasza:
Valóban, ők a progresszív jobboldal. (…) Ez egy létező jelenség. Ők azok, akik a progresszív identitáspolitikát pont a rendszerellenes lázadás elcsatornázására használják. És egy rendszer alatt ebben a kontextusban a globális kapitalizmus rendszerét értem, nem Orbán Viktor rendszerét. Az egész identitáspolitikai őrület egy figyelemelterelő hadművelet.
Stefka megkérdezte, ez alapján Orbánék hova tartoznak. Schiffer András úgy felelt:
Ők populisták. Ezt nem szitokszóként, hanem leíróként értem.
A beszélgetés ezek után a családi-politikai vonalra terelődött. Stefka István megkérdezte, hogy szükségszerű volt-e a Magyar Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülése. Schiffer leszögezte:
Az 1948-as pártegyesítés, pártfúzió az egy politikai bűntett volt. Az egy nagyon súlyos kártétel volt, amit tettek a magyar nemzettel, a magyar munkásmozgalommal szemben. Nyilvánvaló, hogy a történetben részt vett családtagjaimat is súlyos felelősség terheli. Megjegyezném azért, hogy a nagyapám, Schiffer Pál, amikor a siralomházban ült három évet az ÁVÓ jóvoltából – miközben várta, hogy mikor viszik akasztani –, ő ezzel számot is vetett. Bár lojális volt a kommunista rendszerhez, hithű marxista volt, soha többé politikai döntéshozói szerepet éppen ezért nem vállalt. Mert ha ő ennyire nem tudta felmérni, hogy mihez adja a nevét, kikkel köt szövetséget, akkor ő nem alkalmas politikusnak. Szakasits nagyon sokáig próbált ellentartani a nyomásnak. A pontos okokat a ma élő személyek közül már senki nem tudja. Arra utalnak a jelek, hogy a térségben mindenütt bedarálták a szociáldemokrata pártokat, tehát volt egy ilyen kikerülhetetlenség-érzés. Volt egy olyan érzésük emellett, hogy ha egyesülünk, akkor belülről még mindig többet tudunk tenni az elvtársainkért. És valószínűleg nyíltan megfenyegették Rákosiék. Szakasits nem volt itthon, amikor eldőlt az egyesítés. Taktikusan kivitték Moszkvába. Amikor hazajön, akkor értesül erről. Ő két hétig nem is volt hajlandó kiállni az egyesítés mellett. Megfenyegethették. Valószínűleg azokkal fenyegették meg Rákosiék, amivel később perbe fogják és életfogytiglanra ítélik. Már akkor voltak különböző konstruált bizonyítékok. Ami viszont egészen abszurd, hogy sok esetben a Horthy-korszak büntetőjogi szabályait használták fel arra, hogy a negyvenöt előtti politikai döntéseiért elítéljenek, perbe fogjanak, adott esetben fel is akasszanak embereket.
Nagy Imre inkább választotta a bitófát
Schiffer András visszaemlékezett Schiffer Pál szavaira, aki úgy fogalmazott, hogy Szakasits és Nagy Imre között az volt a különbség, hogy a döntő pillanatban Nagy Imre inkább választotta a bitófát. Szakasits ezt nem tette meg.
Ez egyrészt emberileg akár menthető is, de volt benne rengeteg öncsalás is
– mondta az ügyvéd. Azt is elmondta: 1956 után olyan magyarázatot is adott, hogy ő végül is egy polgárháborútól óvta meg az nemzetet. Végül így vonta meg az események mérlegét:
azoknak a hűségesküknek, amiket ő még a szocdem párt vezetőjeként, később államfőként megtett a sztálini rendszer mellett, az egyértelműen negatív, az egyértelműen bűnös.
Utópisztikus társadalom
Mészáros Nóra felvetette: Szakasits Árpádot végülis a saját párttársai elítélték, börtönbe vetették, megkínozták. Aztán rehabilitálták, és ő megbocsájtott. Végül is mi tette vonzóvá a szocialista ideológiát? – kérdezte.
Gyerekként nekem is érthetetlen volt ez. Jó, hogy máshogy nevezik, mert már MSZMP-nek hívják, nem MDP-nek, de hogy lehet, hogy ilyen töretlen hittel besorol? És igen, 1956 után már nem volt aktív részese a politikai folyamatoknak, így nem lehet már fenyegetéssel magyarázni a tettét. Valóban, az élettörténetük, az a hit, hogy egyszer egy jobb világ lesz, hogy az egyszerű melós, az egyszerű zsellér is ugyanolyan jogú polgára lesz a társadalomnak, mint a gazdagok – ha egyáltalán lesznek gazdagok –, ez a hit egy ilyen utópisztikus társadalomban, ez egy nagyon erős felhajtóerő volt ezekben az emberekben
– mondta a volt országgyűlési képviselő.
Hit kontra nettó indulat
Schiffer András arra a kérdésre, hogy a mai ellenzék is ilyen hittel rendelkezik-e, így felelt:
Amit itt én látok, hogy Orbán Viktornak van egy képe arról, amit felkínál a magyar választóknak, hogy szerinte hol van a helyünk a bolygón, kinek hol van a helye a társadalomban. Ezt nem dicséretként mondom, hanem tényként. Ezt mondják csúnya szóval narratívának. Felkínál egy hitet. Erről lehet vitatkozni, hogy ez mennyire szimpatikus vagy nem. Lehet arról merengeni, hogy Orbán részéről ez mennyire őszinte vagy éppen álságos. De van egy keretrendszer, amihez lehet viszonyulni. A másik oldalon ez nincs. Pusztán a nettó indulat van. Ami fontos, hogy hogyan látják Magyarország helyzetét a globalizációban, hogyan helyezik el a világegyetemben, mi a viszonyulásuk a megelőző 8–30–75 évhez, (…) erről nem tudunk semmit.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS