Szentesi Zöldi László, Wittner Mária és Trombitás Kristóf a Pesti TV bezárásáról, a PestiSrácok sorsáról

Százával, ezrével kapunk csalódott, bátorító és meghökkent üzeneteket, hozzászólásokat a Pesti TV bezárása miatt; sokan a szemünkre hányják, hogy nem adunk kellő tájékoztatást a televízió munkatársainak sorsáról és az éppen most tízéves PestiSrácok.hu jövőjéről. Sokan petíciót, pénzgyűjtést is kezdeményeztek – utóbbira egyelőre nincs szükség; reméljük, megfelelő megoldás születik a karakteres, patrióta, nemzeti ügyekben mindig elkötelezett szerkesztőségünk munkájának folytatására. Köszönjük a hatalmas erejű szolidaritást, amiből itt kettő megszólalást emelnénk ki: Szentesi Zöldi László újságíróét, barátunkét, és Trombitás Kristóf műsorvezető és publicista kollégánkét, a Megafon ismert arcáét. Közben Wittner Mária Corvin-közi szabadságharcos is levelet küldött szerkesztőségünknek, melyben nyomatékosította: a PestiSrácok.hu szerkesztősége és elnevezése nem kerülhet a baloldal kezére. Sok más kollégánk és támogatónk is megírta gondolatait, amiből további részleteket közlünk. Egyebet egyelőre nem tudunk elmondani a szerkesztőség jövőjéről, de optimizmusunk töretlen.

Szentesi Zöldi László nyilvános Facebook-oldalán osztotta meg gondolatait:

Ha valóban megszűnik ez a két médium, az a polgári és nemzeti Magyarország szégyene lesz. A támogatóké, az olvasóké, valamint mindazoké, akik most, amikor baj van, nem segítenek. Szeretném bejelenteni, hogy ha Huth Gergőék pénzt gyűjtenek, nagyobb összeggel is támogatom őket. Mert a barátaim, mert harcosok, mert dolgoznak, nem pedig pusztán élvezik a hatalomból fakadó előnyöket. És mert szolgálják a hazájukat. Egyúttal arra szólítok fel mindenkit, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy nyúljon a pénztárcájába, tegyen meg minden tőle telhetőt a nemzeti magyar sajtó megsegítésére.

Valamikor együtt kezdtük a munkát Huth Gergővel, Szenvedi Zolival, Szarvas Szilveszterrel és másokkal. Lapot szerkesztettünk itt is, ott is, végiggürcöltük a Gyurcsány-Szilvásy időszakot, időnként rabosítottak közülünk néhány embert, egyeseket lehallgattak, megfigyeltek, másokat ellehetetlenítettek, agyonhallgattak, megpróbáltak lesöpörni a térképről. Nem sikerült. Akkor sem, most pedig pláne nem sikerül! Én ezt nem felejtettem el. Tartozunk egymásnak.

Ha valóban csak a pénz a kérdés, mindenkit felszólítok, hogy önkormányzatoktól, cégektől, magánszemélyektől trombitáljunk össze annyi pénzt, amennyivel újra el tudják kezdeni a munkát. A baráti körömben minden eszközzel terjeszteni fogom a hírt, nem hagyhatjuk őket magukra. Mert ilyen nincs.

Ha lesz egy alapítvány, teletömjük pénzzel, és folytatódhat a munka. Hajrá!

Wittner Mária, Corvin-közi szabadságharcos: a PestiSrácok.hu név nem kerülhet a baloldal kezére!

Wittner Mária és Huth Gergely a Békemenet gyülekezőjén, a budai Bem József téren – Fotó: Horváth Péter Gyula

A PestiSrácok.hu szerkesztősége mindig méltóan képviselte és ápolta az 1956-os szabadságharcosok, a pesti srácok emlékét és mindig kiállt a magyar nemzet szabadságáért és függetlenségéért, azokért az eszmékért, amikért a forradalmárok az életüket és szabadságukat feláldozták

– írta szerkesztőségünknek küldött levelében Wittner Mária Corvin-közi szabadságharcos, akit a kommunista rezsim előbb halálra ítélt, majd 1970-ig börtönben tartott. A szabadságharcos ikon nyomatékosította:

Nem szűnhet meg a PestiSrácok.hu és nem kerülhet az elnevezés a baloldal, vagy más érdekkör kezére!

A PestiSrácok.hu számos rendezvényét jelenlétével és gondolataival rendszeresen megtisztelő Wittner Mária kiemelte: a még élő szabadságharcosok mindig is támogatták a PestiSrácok.hu törekvéseit, éppen ezért tüntették ki Huth Gergely főszerkesztőt az 1956-os Pesti Srác emlékszoborral, Szarvas Szilveszter hírigazgatót pedig a Pongrátz Gergely emlékéremmel. Azt is írta: nagyon reméli, hogy megnyugtató megoldás születik a szerkesztőség egységének és függetlenségének megőrzésére, a munka folytatására. A kommunisták elleni küzdelmet soha fel nem adó, korábban a Fidesz országgyűlési képviselőjeként is dolgozó ikon azt is jelezte, hogy ott lesz május 21-én, jövő szombaton, a budai Gesztenyéskertben 16 órakor kezdődő közönségtalálkozón és koncerten, amelyen a PestiSrácok.hu tízéves születésnapjának megünneplésén túl a Pesti TV-t is elbúcsúztatjuk.

Trombitás Kristóf: Profi, szakmájukat szerető, elhivatott, jó arcok dolgoznak a Pesti TV-ben

Trombitás Kristóf kollégánk pedig így írt Facebook-oldalán:

Trombitás Kristóf a Polbeat felvételén

Oké, akkor beszéljünk a Pesti TV-sztoriról akad – nem túl sok, nem én raktam a spanyolviaszt és a szakma nagy öregje sem vagyok, de mégis – valamennyi rálátásom arra, hogy úgy nagyjából miként is néz ki egy tévé működése. volt szerencsém a közszolgálatiban, illetve a hír tévében is dolgozni, mielőtt eligazoltam a pestihez.

És a mondandóm talán leglényegibb része pont ez: profi, szakmájukat szerető, elhivatott, jó arcok dolgoznak a pesti tévében. máshol is ezt tapasztaltam, de pontosan ugyanezen feltételeknek ez a tévé is megfelelt. bőséggel.

Mikor tavaly, október végén elkezdtem itt dolgozni, azt mondták, hogy kreativitásban végtelen lehetőségekkel szembesülhetek és ez így is volt. soha, egy pillanatig, senki sem szólt bele abba, mikor, miért, mit csinálok. ráadásul az a megtiszteltetés is ért, hogy mindkét műsoromnak én lehettem a szerkesztője is, a műsorvezetés mellett.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem egyik legélvezetesebb, ugyanakkor legértékesebb fél éve áll mögöttem. olyan fél év, amelyben – hiszen soha korábban nem látott intenzitású kampány is volt – munkatársaim, barátaim és én is mindent beleadtunk. nem szeretem a saját vállunkat veregetni – jó, de, szeretem -, de egy egészen pirinyót bizony a mi melónk is ott van az újabb kétharmadban, a még nem tapasztalt választási győzelemben.

Nagyon élveztem minden percét és minden egyes embernek köszönettel tartozom, aki valamilyen módon részt vett ebben a kalandban. hogy alkalmazott, közreműködött, alkotótársam volt vagy vendégem. szívből köszönöm nektek!

Senkire nem neheztelek, ez egy ilyen szakma, az élet megy tovább – sokak bánatára pont úgy, mint eddig.

Ezt a pár hetet azért még kiélvezzük. a Pesti tévének mindig kiemelt helye marad a szívemben.

Ferkó Dániel: Hogy csalódott vagyok-e? Igen.

Mióta televíziózom és a jobboldal van kormányon, számtalanszor megkaptam a propagandista jelzőt, illetve ennek kreatív változatait. Talán méltatlanul sokan becsmérelték a munkámat is, mert a nevemet adtam egy jobboldali TV-hez. A Pesti TV-t valaki vagy szerette, vagy nem. Egy biztos, valamilyen érzelmet mindenkiből kiváltott. Hogy ez jó-e, nem tisztem megítélni. Visszatérve a propagandista létemhez, az elmúlt 3 évben az Echo TV után a második jobboldali TV kerül bezárásra, aminek áldozatául esek. Üzenem a most örömködőknek, hogy léteznek olyan emberek, akik nem feltétlenül saját érdekeik szerint változtatgatják az ideológiájukat. Újságírónak lenni nem könnyű, kifejezetten akkor nem, ha a jobboldalon focizol, de ez mindig így volt. Ezt mindenki elfogadta, aki arra adta a fejét, hogy a médiában marad és itt próbál valamiféle értéket teremteni. Hogy csalódott vagyok-e? Igen, az. Sőt, továbbmegyek, dühös is, hogy ez már megint megtörténik…de szerintem ez természetes érzés ilyenkor. Most a gyásznak és elengedésnek van itt az ideje. Aztán jön majd az újrakezdés…

írta Ferkó Dániel a nyilvános Facebook-oldalán.

Jurák Kata: együtt a legmagasabb kőfalon is átmegyünk!

Az első írásom a PestiSrácokon 2012.04.16-án jelent meg, tíz évvel ezelőtt. (!) Emlékszem, hogy szinte semmink sem volt, csak a lelkesedésünk, hogy egy olyan oknyomozó portált készítsünk, ahol nem maradhatnak fontos tényfeltáró írások a főszerkesztői asztal fiókjában. Így is lett. Még akkor sem hátráltunk meg, ha megfenyegettek, rabosítottak vagy éppen megpróbáltak zsarolni bennünket.

Huth Gergővel az egyetem óta barátok voltunk és már ott is kilógtunk a sorból, mert nem voltunk képesek arra, hogy elviseljük, ha igazságtalanság ért bennünket, de Farkasházy Tivadarral is kemény csörtét vívtunk élő adásban egy rádiós verseny részeként, mert nem hagytuk szó nélkül, hogy lenácizza a hazájukat szerető, nemzeti érzelmű embereket. Nyilván magas ívben repültünk, de legalább emelt fővel távoztunk – és lehajtott fejjel álltunk a dékánunk előtt, aki csak annyit mondott, hogy “magukból még lesz valaki”….:)) Aztán elsodort bennünket egymástól az élet, majd jött a PestiSrácok.hu, Stefka Pistával, Huth Gergővel és Szenvedi Zolival, aki szerintem a legjobb bűnügyi újságírók egyike és akitől nem csak szakmailag, de emberileg is igen sokat tanultam. Nem tudok eléggé hálás lenni az Istennek, hogy ilyen remek csapattal dolgozhattam és küzdhettem. Szarvas Szilveszter, Szabó Fruzsina, Füssy Angéla, Susánszki Mátyás, Ambrózy Áron, Vésey-Kovács Laci, Pámer Dávid, Mező Gábor, Linda és persze a többiek (a teljesség igénye nélkül a kezdőcsapat): Dezse Balázs, Szabó Gergő, Tihanyi Rita, Kozmi…És persze a webmester, Zsuzsa, aki kellő türelemmel és szakértelemmel van velünk a kezdetektől.

A “szerkesztőségünk” először egy Andrássy úti 20 m2-es, galériás albérlet volt, amiben olyan írások születtek, amivel mi lettünk “A PestiSrácok”. (A komcsik persze a kezdetektől gyűlöltek bennünket..:)) Az évek alatt egyre többen akartak velünk dolgozni, közénk tartozni, de nem mindenki bírta az iramot. Akik viszont most is itt vannak, vérbeli PestiSrácok: nem térdelünk és nem adjuk meg magunkat, nem hagyunk magára senkit a bajban. És mert annyi mindenen keresztülvitt bennünket már az Isten, azt is tudjuk, hogy együtt a legmagasabb kőfalon is átmegyünk.

Szeretnénk, ha velünk ünnepelnétek a PestiSrácok.hu 10. születésnapját, május 21-én, a Gesztenyéskertben, 16 órától! Gyertek el, várunk benneteket! (És millió köszönet azért, hogy ennyien mellettünk álltok, a támogatásotokról biztosítottatok bennünet…! Elképesztő érzés, amikor még az utcán is odakiáltanak, hogy “veletek vagyunk!” )

Füssy Angéla: Mi most kire számíthatunk?

Annyian írtok, hívtok, kérdeztek, hogy mi történik velünk, hogy bár a hivatalos közlésekre nem vagyok kompetens, leírom nektek, amit én gondolok mindarról, ami most zajlik. Legelőször is szeretném megköszönni, hogy olyan sokan támogattok most bennünket, biztosítotok a szeretetetekről, ez most nagyon sok erőt ad. Röviden annyit, hogy mi, a PestiSrácok, benne a PestiTV szerkesztőségével egy csapat vagyunk, nem csak kollégák, sokkal több annál és bár most kitört a vihar és magasra nyúlnak a hullámok, mind a fedélzeten vagyunk, fogjuk az evezőket, a kormánykerék pedig olyan emberek kezében van (Huth Gergely, Szenvedi Zoltán, Stefka István), akikre az életemet is rá merném bízni. Bízzatok ti is bennük.

És akkor most jöjjön a hosszabb, a közös történetünk, az, amiért ez a töretlen bizalom bennem kialakult irántuk, és amiért azt gondolom, hogy a PestiSrácokkal pótolhatatlan veszteség érné a nemzeti oldalt. De mégis ki vagyok én, ugyan miért is számítana a véleményem? Nem vagyok több, csak egy kisgyerekes anyuka, egy újságíró a sokból, akit valószínű, ha majd nem leszünk mi PestiSrácok és én benne, három nap alatt elfelejt mindenki. De egyet tudok, hogy több mint húsz éve mindig a nemzeti oldalt szolgáltam, amikor ezt ingyen kellett, azt is teljes szívvel és lélekkel, mert elkötelezettségből, saját elveim szerint végzem a munkámat. Amit írtam, vagy riportjaimban mondtam, abban mindig 100 százalékig hittem. Csak az igazat írtam, vagy amit igaznak gondoltam, s ha párszor előfordult, hogy tévedtem, azt beismertem. A személyesen ellenem indított ezernyi ilyen-olyan perből, negyed évszázad alatt összesen talán négyet veszítettem el.

Utazzunk vissza nem is 10, hanem 13 évet az időben. Ekkor kezdődött a mi közös történetünk. Csak egy vidéki tudósító voltam, aki éhbérért híradózott egy Balaton parti településen, tudósítottam hosszú éveken át majdnem az összes országos televíziót, írtam, szerkesztettem, sokakat szolgáltam ki, de nem értem senkinek többet annál, mint hogy darabáron kifizesse a híradós anyagaimat, ha éppen tetszett neki az aznapra ajánlott téma.

Stefka István volt az első, aki valódi lehetőséget adott. Az első, aki meglátta, hogy talán ennél több van bennem. Soha nem fogom elfelejteni neki. Egy igazi mentorrá vált, egy segítő, támogató amolyan szakmai apává. Ő vezetett be igazán az országos médiába, biztosított sokszor egész oldalakat az írásaimnak a Magyar Hírlapban, aminek akkor főszerkesztője volt. És itt volt rovatvezető szerkesztő Huth Gergő, Szenvedi Zoli és Szarvas Szilveszter is. Együtt „toltuk végig” a vörösiszap katasztrófát, a Cozma-ügyet, hogy csak a két legnagyobbat említsem. Tőlük tanultam meg a hiteles tudósítást, a bűnügyek, büntetőperek nem csak alapjait, hanem mindazt, ami ahhoz kellett, hogy hiba nélkül végigtudósíthassam az éveken át tartó legkeményebb ügyeket. És mindebből jött a legfontosabb. Megtanítottak oknyomozni. Amellett, hogy általuk rájöttem, miben vagyok, miben lehetek a legjobb és mit akarok csinálni, folyamatosan erősítették elveimet, az erkölcsi alapokat, a nemzeti identitást, úgy, hogy valódi ismereteket, tudást adtak a múltról, mindarról, amit történelemórákon, történelem könyvekből akkor nem lehetett volna megtanulni.

A Századvég éppen hétfőn mutatta ki, hogy nagyon népszerű a Pesti TV adása és a PestiSrácok.hu munkája, mindkettőt több mint másfélmillió magyar követi rendszeresen. Erről itt olvashatnak. A Kontra és a MindenSzó szerkesztőségének megható kiállását pedig ITT olvashatják el.

Köszönjük a nem várt mértékű szolidaritást!

Vezető kép: Szentesi Zöldi László az egykori Echo TV stúdiójában