“s kinéz befalazott ablakán.
Rápattan rég megdöglött lovára,
s elvágtat a sehonnai csatába.
Nemlétező farzsebéből előrántja
Otthon felejtett pisztolyát,
s lelövi kopasz nagyapjának
minden szál haját. Uff!”
Nem tudom, hogy ez a bökvers mikor keletkezett, de az osztályunkban már az ötvenes években néhányan ezzel viccelődtek. Persze, akik May Károly és Cooper indián regényein nevelkedtek, azok tudták, hogy ebben a gúnyolódásban egy szó sem igaz, mert az észak-amerikai indiánok valódi harcosok voltak, akik a földjüket, vadászterületeiket, szent helyeiket védték, akik szabadság küzdelmet vívtak a fehér telepesek ellen, és csak azért törték meg őket száz év alatt, mert a különböző indián törzseket egymás ellen ugrasztották.
Nekem szerencsém volt, mert első indián könyvemet tizenhárom éves koromban olvastam, méghozzá mindjárt a Winnetout, Karl May regényének teljes kiadását három kötetben, háromszor hatszáz oldalban, Kosáryné Réz Lola fordításában. Az Athenaeum 1943-ban megjelent második kiadásában megjelent regénytrilógia óriási hatást gyakorolt rám.
Az egyik hetedikes osztálytársam, Deczky András adta nekem kölcsön 1956-ban Rákosi Viktor Korhadt fakeresztek című regényéért, melyek Rákosi Mátyás véruralma idején indexen voltak. Magyarán nem adhatták ki, még az antikváriumban sem lehetett megvásárolni. Közben Deczky barátom disszidált szüleivel Ausztriába – később állítólag atomtudós lett -, a Winnetou nálam maradt, Rákosi 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról szóló drámai kötetének én is búcsút mondhattam. Addig Molnár Ferenc Pál utcai fiúk regényét, Verne Gyula és Jókai Mór köteteit forgattam, vagy Amicis, Szív című megrázó történetein merengtem a Garibaldi-féle olasz szabadságharcról, az egyesítési mozgalomról (Risorgimento), avagy Sienkiewicz Sivatagban, őserdőben regényében merültem el, nem sokkal később a Quo vadist olvastam el, de kezembe került az Áller Képes Családi Hetilapja, amelyben a folytatásos, ifjúsági kalandregényeket kerestem.
Mégis a Winnetou volt kamaszkorom első olyan olvasmánya, amit ötször, hatszor egymás után rojtosra olvastam, máig a könyvtáram legértékesebb darabja. A német író, May Károly azzal a naivitással írta meg indián történeteit, amilyen naivak voltak a bennszülött indiánok, ahogyan a ,,sápadt arcúakat” fogadták és csak lassan mérték fel, hogy a ,,tüzes víz”, azaz az alkohol, a whisky kínálgatása csak arra való, hogy a kábult törzsfőnőköket és népét becsapják, lépre csalják. Karl May indián regényei olvasása közben lett fogalmam arról, hogy mit jelentett a Vadnyugat, mi történt az észak-amerikai indiánokkal, hogy a vasútépítés a keleti partoktól a nyugati partig valójában az indiánok vadászterületeinek az elfoglalását jelentette. Azt is megtudtam, hogy kik voltak az apacsok, a komancsok, a sziú indiánok, a navajók és hogy kik voltak a yankeek, Old Shatterhand a Henry puskájával, Old Firehand, Old Death, valamint Sam Hawkens fehér vadászok, akik az indiánok, főként az apacsok harcát támogatták. Tehát volt jó fehér ember is.
Német gyermekek kulturális kisajátítás közben.
Itt ismerkedtem meg olyan fogalmakkal, mint a préri, a coyot (prérifarkas, a gyáva állat), a tomahawk, az indiánok legfőbb fegyvere és a békepipa. A német író, aki soha nem járt a Vadnyugaton, csak New Yorkig jutott el, nos ez a humanista ember fordulatos, fantáziadús történeteivel, a Winnetou regényfolyam izgalmas, érzelmekre ható romantikus cselekményével, a jó és a rossz, a barát és az ellenség, a tisztességes és a gonosz pontos meghatározásával egy életre szóló tiszteletet ültetett bennem a szinte teljesen kiirtott indiánok iránt.
S akkor most olvasom a hírekben, hogy ezek az idióta németek már a Winnetout is betiltják, mert rasszista. Az egyik kiadó Németországban már több regényt is visszavont a boltokból, az internetes tiltakozás miatt. Ezek szerint Karl May pozitív regényhőse, Winnetou is eltűnhet a polcokról és a képernyőkről Németországban. A regények visszavonása máris megkezdődött: a Ravensburger kiadó eltüntette a polcokról a „Winnetou, az ifjú főnök” című ifjúsági könyvét, és több, általuk kiadott Winnetou-regényt – írta a Bild. S mi van a háttérben?- a radikális baloldali woke-aktivisták internetes tiltakozása, mely szerint a könyvek meghamisítják a történelmi valóságot, és az elnyomott őslakosokról romantikus, sematikus, stilizált képet rajzolnak. A Blikk írta meg, hogy a Winnetout számos filmben alakító Pierre Brice színész özvegye, Hella Brice azt mondta: “Ezek a történetek olyan értékekre tanítják az embereket, mint a béke, a bajtársiasság, az egyenlőség, a tolerancia és a jótékonyság – ezek azok az erények, amelyekért drága Pierre-em élt. Ezt magyarázzák most félre ezek a szerencsétlen, az USA-ból érkező ideológiai mozgalmárok, a woke- ébredők- aktivisták.”
Mi jut erről nekem eszembe? Az, hogy a németek megint rossz, téves úton járnak. Megint a könyvek, a kultúra okoznak nekik fejfájást. Nyolcvankilenc éve a nácik egy hamis s kegyetlen ideológia miatt könyvégetéssel kezdték. Ez persze csak előjáték volt. “Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket égetnek” – szóltak Heine profetikus mondatai 1820-ból. A költő szavai nyolcvankilenc éve, 1933. május 10-én váltak valóra, amikor Joseph Goebbels náci propagandaminiszter vezetésével nemzetiszocialista diákok több tízezer könyvet égettek el. A világirodalom jelentős művei tűntek el a könyvtárak polcairól, neves professzorokat fosztottak meg katedráiktól, Thomas Mannt is kizárták a költészeti akadémiáról. A máglyára került Thomas Mann könyvei mellett a többi között Freud, Erich Kastner, Remarque és Brecht művei. Innen már csak egy lépés, hogy a XXI. században beolvasszák az 1992-ben kiadott ,,Karl May-Tante Droll” aranyozott CU-NI emlékérmet. Szép új világ!
De ne menjünk messzire. A diktatúrák világában nemcsak a nácizmus, hanem a bolsevizmus, a kommunizmus is megtette a magáét. Sztálin sok tízmillió embert gyilkoltatott meg, száműzött, üldözött, a neki nem tetsző írók műveit betiltotta vagy meg sem jelenhettek. Ez gyakorlatilag szovjet népi szokás volt Gorbacsovig, a peresztrojka és a glasznoszty eljöveteléig. Így üldözték, tették lehetetlenné többek között Bulgakovot, Grosszmant, Paszternákot, Viszockijt, Jevtusenkót, Ribakovot, Paszternákot és Szolzsenyicint. A magyarországi kommunizmus kultúrarombolói Rákosi Mátyás pajtás, Révai József, Kádár János és Aczél György létrehozták a tiltott, a tűrt és a támogatott kategóriákat azon túl, hogy több írót, alkotót börtönbe zártak. Így jártak nagy íróink, történészeink, mint Hóman Bálint, Márai Sándor, Nyírő József, Wass Albert, Fekete István, Somogyváry Gyula, Tormay Cecile, Mécs László, Sinka István, Zilahy Lajos, Szabó Dezső, Herczeg Ferenc és sokan mások. Működött a cenzúra, ha valaki nem a bolsi rendszer szája íze szerint írt azt silenciumra kötelezték: így került büntetőpadra például Csoóri Sándor, Csurka István, Nagy Gáspár. De külföldi szerzők, a világirodalom remekírói is tiltó listára kerültek, mint Camus, Sartre, Duray Miklós, Gion Nándor és jónéhányan.
Attól tartunk, hogy ő sem volt igazi indián.
Németország is egy újabb diktatúra felé halad? A globalista, neoliberális, neomarxista szellemi erőszak útja felé tartanak? A nekik nem tetsző műveket ismét tiltó listára helyezik? Mert mitől is rasszista Karl May?- kérdezem én. Attól, hogy Old Shatterhand, Old Death vagy Old Firehand európai fehérként Vörös testvérének nevezi az észak-amerikai indiánokat? Vagy attól, hogy Winnetou az apacsok főnöke, Fehér Hód a komancsok vezére fehér testvéreinek nevezi az előbb említett vadászokat? Micsoda őrültség! Kirekeszteni azt a May Károlyt, akinek könyvein generációk nevelődtek fel és remélhetőleg az újabb nemzedékek is olvashatják tovább. Az ifjúság számára fogalmazta meg az érzelmekre hatva, de érthetően a pénz romboló hatását, az aranylázt, a vasútépítés, az olajkitermelés okozta indián kultúra, hagyományok felszámolását, a bölények kiirtását, ami az indián vadászterületek szent helyeinek elpusztítását is jelentette.
Ezeket a könyveket kell máglyára tenni? Nem arról van szó, hogy az erőszakos, idegen s fehérgyűlölő BLM ( Black Lives Matter) mozgalom, a fehér ember letérdepeltetése a bűnökért, ismét egy provokatív támadás az európai civilizáció ellen? Aminek hátterében az a nemzetközi, neoliberális pénzvilág áll, amely a káoszt, az ellenségeskedést akarja tovább szítani? Mert ez a woke mozgalom, amely az amerikai feketéket sújtó diszkriminációul szembeni öntudatra ébredésként indult a múlt század harmincas éveiben, ez mára egy normális társadalmi lét szétverésére szerveződött. Nem kell mindent fekete szemüvegen keresztül nézni. A történelem évezredes folyamatát nem lehet egy faékkel megakasztani s meg nem történtté tenni. Igen, szörnyűség volt a rabszolgaság, más kultúrák, civilizációk elpusztítása a világban, amelyeket elsősorban a gyarmatosítók követtek el, az angolok, a franciák, a spanyolok, a portugálok, a hollandok, a belgák és így tovább… De mi a bajuk most a feketéknek az Egyesült Államokban? Több joguk van hovatovább, mint a fehéreknek és tízszer jobban élnek, mint az Afrikában maradt társaik. A történelem időkerekét nem lehet visszafordítani. Mi is sírhatnánk, lázonghatnánk a 150 éves török uralom magyarság pusztításáért vagy a 45 évig tartó szovjet rémuralomért, a magyar identitás tudat, a magyar hagyományok vészes meggyengítéséért. Uff, uff! – ne dőljünk be ezeknek a hazugságoknak.
Visszatérve a woke-osok számára rasszista, sematikus nagy német íróhoz, May Károlyhoz, Európa ifjúságának kedvencéhez, aki regényének végén így búcsúzik főhősétől, az apacs síremléke előtt:
Itt nyugszik Winnetou. Vörös ember volt, de nagy ember! És valamikor majd igazságosan gondolkozó és érző emberek fognak élni a nyugat hegyein és szavannáin és azt mondják: – Itt nyugszik a vörös népfaj. Nem lett naggyá, mert nem lehetett!
Ki kit gyűlöl? Annak eldöntését az olvasókra bízom.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS