A Telex nagyinterjúban simogatta meg a homoszexuális mesekönyv ötletgazdáját, aki szerint már nem működnek a demokratikus tiltakozási módszerek

Simogató és sértetten beszólogatós, sőt fenyegetős nagyinterjút készített a független és egyben objektív Telex Rédai Dorottyával, a Labrisz Leszbikus Egyesület ügyvivőjével, aki most sem érti, hogy a Meseország mindenkié című homoszexuális propagandakönyvük miért veri ki a biztosítékot a társadalom nagyobb részénél. Azt is furcsállja, hogy nem lehet kisgyermekeknek előadást tartani a homoszexualitásról, és természetesen kitér arra is, hogy mekkora kárt okozott Orbán Viktor “híres” beszéde, amelyben a miniszterelnök kimondta, hogy “hagyják békén a gyermekeinket”. A sértettség mellett tehát az értetlenség is főszerepet játszott Rédainál, aki szerint összemossák a Labriszt és a pedofilokat, a sokszor bevált áldozatpózt pedig közösen és hosszan megénekelték a Telexszel, miközben arra is volt energiája, hogy fenyegessen, hiszen kijelentette, hogy nincs demokrácia ma hazánkban, a demokratikus tiltakozási módszerek pedig nem működnek. Peace, love! Ja, nem…

Rédai számára láthatóan kétosztatú a világ, és hiába van törpe kisebbségben a homoszexuális csapat, jóval nagyobbat szeretne harapni abból a bizonyos tortából. A beszélgetésből kiderült, hogy mélységesen meg vannak sértve, mivel a Kúria másodfokon is a Magyar Nemzetnek adott igazat, akik párhuzamba állították az egyesület homoszexuális propagandakönyvét, a Meseország mindenkié alkotást a pedofil szervezetekkel. Az ominózus mondat így hangzott a konzervatív lap írásában:

A Meseország mindenkié című könyvet a pedofíliához, a Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. Mert végül is erről van szó.

Homoszexuális propaganda gyerekeknek? Mindenképpen!

Rédai szerint azonban mindez Orbán Viktor miatt van, aki kvázi kiadhatta a kilövési engedélyt azzal, hogy a gyerekeket nem akarta belevonni a homoszexuális propagandába. Liberális nyelven lefordítva ez így hangzik Rédaitól:

A liberális értelmezésben a szabadság ugye azt jelenti, hogy addig tart a szabadságod, amíg nem ártasz a másiknak, nem veszed el az ő szabadságát. Szerintem politikai hovatartozástól függetlenül ez egy elfogadható alapvetés. És ez az ítélet ezt megkérdőjelezi.

Ebben az esetben azonban az is érdekes kérdés, hogy azok a szülők, akik nem szeretnék a Meseország mindenkié mű alapvetéseit, az agresszív homoszexuális propagandát a magukévá tenni, hova meneküljenek? Mert ugyan mindig azt mondják, hogy nem lesz olyan, mint Amerikában, de mégis ugyanazok a minták érkeznek hazánkba is, egyre több fórumon igyekeznek akár gyerekeknek is terjeszteni a propagandájukat. A többség pedig – dacára az agresszív térfoglalásnak – egyelőre azt gondolja, hogy az árt a szabadságának, ha óvodás gyerekeknek tartanak kiselőadást arról, hogy a homoszexualitás milyen jó dolog.

Itt a nagy csapat. Középen, Nagy M. Boldizsár felelős szerkesztő, hiszen a legkisebb is számít, jobbra tőle Rédai Dorottya, a Labrisz Leszbikus Egyesület ügyvivője, az ötletgazda, aki itt is szélsőbaloldali szlogenes pólójában, a “No Pasaran” jeligével feszít

A Telex következő kérdése arra vonatkozott, hogy a cikket követően Rédai több fenyegetést, zaklatást, akár telefonhívást kapott-e, de a Labrisz ügyvivője mindenkit megnyugtatott, hogy megúszta nagyobb atrocitások nélkül, ám csupán azért, mert nincs fenn a Facebookon, így csak sima és szokásos “dögölj meg” üzeneteket kapott. A gyerekek bevonása véleményünk szerint teljesen elfogadhatatlan egy ilyen ügybe, de Rédai egészen mást gondol erről. A homoszexuális propaganda ugyanis kimondva is megcélozza a gyermekeket, hiszen a Labrisz vezetője ki volt akadva, amiért nem tudott gyerekeknek felolvasást tartani a könyvből, mert tüntetők zavarták meg az eseményt az Átriumban:

Az utolsó pillanatban le kellett mondanunk azt, hogy gyerekek is jöhetnek a rendezvényre, mert valószínűleg traumatizáló lett volna nekik, hogy ők mesét hallgatnak bent, és kint üvöltik felnőtt emberek, hogy mocskos buzik. Ez a livestreambe is behallatszott, akik ott hallgatták, közülük több gyerek megijedt.

Folyamatos agresszív terjeszkedés

A kérdés továbbra is adott: miért van szükség arra, hogy gyerekek fejét homoszexuális propagandával tömjék? Ez tényleg nekik való? A szabad döntést mindenki meghozhatja, Magyarországon senki sem üldözi a melegeket, de az talán érthető, ha valaki nem akarja egy befolyásolható kisgyermek arcába tolni, hogy miért jó homoszexuálisnak lenni, és ez miért követendő példa. A szabad döntés lényege pontosan az, hogy saját maga, befolyás nélkül döntsön, de egy 4 éves, vagy akár egy 8 éves gyermeket drag queenekkel “érzékenyíteni” otromba és erkölcstelen dolog. Természetesen az is fontos Rédai számára, hogy minél többen legyenek, akikhez eljuthat a propaganda, ők pedig minél jobban prosperáljanak:

A Meseország miatt lettünk nagyon ismertek. Ami nagyon jó, mert ugye ’99-ben alakult a Labrisz, és azóta is a leszbikusok láthatóságának a növelésén dolgozunk. Egy mesekönyv elhozta ezt a kitűzött célt. Most már látják emberek, hogy mit csinálunk, és támogatják nagyon sokan. Egyébként az LMBT+ aktivista közösségen belül is odafigyelünk egymásra, egyik szervezet a másikat támogatja.

Az összetartás tehát nagyon fontos, ahogyan az is, hogy ha meg tudják vetni a lábukat, az csupán az első lépcső a nagy harcban, itt nem állnak meg. Aki pedig esetleg nem gondolta volna, az interjúból az is kiderül, hogy mennyire fontos az a fránya pénz és a terjesztés, hiszen a Meseország mindenkié könyvből bőven fogy a CEU egyik alapköve szerint:

A magyar kiadásból eddig egy kicsit több, mint harmincháromezer (fogyott). A gyerekkönyv piacon ez példátlan. (…) Tíz külföldi kiadás jelent meg eddig, és lesz még. Tavaly októberben jelent meg először a holland, aztán a szlovák, a lengyel, a német, a svéd, az észt, a finn, az angol, a francia és még a cseh jön ki decemberben. Az olasz lesz a következő. Bizonyos országokban különösen népszerű, a német kiadó például nagyon nagy, és nagyon reklámozza ezt a könyvet. Ott abszolút bestseller, eszméletlen jól fogy.

A “független” Rédai Dorottya örömmel használja a szélsőbaloldal szlogenjét, a “No Pasaran” szállóigét. Fotó: europeanlesbianconference.org

Mindig a magyarokkal van a baj

Nagy tehát az öröm, a hatalmas elnyomásban pedig Európa-szerte terjesztik az igét – azon mondjuk nem csodálkozunk, hogy Németországban nagy a sikerük. A Telex pedig alaposan felkészült a beszélgetésre: cseppet sem alákérdezős, független és objektív stílusban folyt tovább az interjú, amelyben azt is megkérdezték, hogy csak hazánk ilyen ordas fasiszta, máshol nem volt ekkora botrány a könyvből?

Én a lengyel kiadásnál számítottam rá, hogy talán lesz valami cirkusz, mert a kiadó adott már ki gyerekkönyveket, és volt már olyan, amiből cirkusz volt, de ebből nem lett. Persze kérdés, hogy azért nem lett-e, mert esetleg nem marketingelte elég jól a kiadó a könyvet, és nem jutott el a politikusokig, vagy tanultak a magyar példából. Ugye itt nem sikerült azt elérni, ami a cél volt, tehát nem sikerült a könyvet eltüntetni.

Aki pedig a jövőbeli tervekre és a koncepcióra kíváncsi, annak is egyértelmű üzenetet küldött a Labrisz ügyvivője, hiszen nem véletlenül hozták létre a homoszexuális mesekönyvet:

Én nagyon remélem, hogy sok gyerek olvassa, mert nekik csináltuk. De azért nemcsak gyerekek olvassák, hanem felnőttek is, és nemcsak gyerekeknek vásárolták meg, hanem valamiféle tiltakozásnak lett az eszköze a megvásárlása. Túlnőtt ez a könyv saját magán.

“A demokratikus tiltakozási módszerek nem nagyon működnek”

Egyetértünk: a könyv túlnőtt önmagán, Rédai pedig saját szavaival cáfolja a szép és ártatlan szavakat, amelyeket egészen más tettek követnek, és megmutatják, hogy miért vesztettek pert másodfokon. A gyerekek “érzékenyítése” elképesztően fontos Rédaiéknak; ezt nyíltan ki is mondják. Azonban az egyre bátrabb Rédai láthatóan annyira politikamentes, mint amennyire független és objektív a Telex, hiszen okulásként és figyelmeztetésként odakiáltotta a világnak:

nem olyan régóta van az, hogy nem nevezhető már demokráciának, ami itt folyik, és ezért a demokratikus tiltakozási módszerek nem nagyon működnek. Ezt nekünk is tanulni kell, hogy akkor viszont hogyan tudunk bármiféle hatást kifejteni. Nem tudtuk, hogy ez a könyv erre jó eszköz lesz, de hát az lett.

A demokrácia tehát az, amit a Labrisz vezetője annak gondol, és hiába nem ért vele egyet a többség, mégis le akarja nyomni az emberek torkán  a propagandáját. Az pedig különösen ijesztő, amikor leszögezi, hogy a demokratikus tiltakozási módszerek nem nagyon működnek, ezért valami másra van szükség. Vajon mire gondolt? Az interjú ezzel azonban még nem ért véget, hiszen még károg amiatt, hogy nem igazán elérhető a Meseország mindenkié könyv (korábban azt mondta, hogy rekordszámban sikerült eladni belőle), kiakad azon is, hogy a “független” média nem számolt be az Európai Leszbikus Konferenciáról, és megüzente: egyre inkább ott lesznek a médianyilvánosságban, tovább folytatják az agresszív propagandát, senki se számítson leállásra vagy meghátrálásra.

Fotó: a Meseország mindenkié Facebook-oldala