A mai napon Mindszenty Józsefre emlékezünk, halálának negyvennyolcadik évfordulóján. Nemcsak úgy gondolhatunk rá vissza, mint Magyarország utolsó hercegprímására, annál sokkal nagyobb szerepet játszott a történelmünkben. Ő nemzetünk hősévé, vértanújává vált. Felszólalásaiban, emlékirataiban, prédikációiban nyíltan felvette a harcot a kommunizmus és a nemzeti szocializmus embertelen eszméivel szemben. Meghatározó személy lett magyar- és nemzetközi szinten is a Római Katolikus Egyház életében. Ezt az emléket a mai napig őrzik, számtalan helyen találkozhatunk a világban szobraival és a róla elnevezett intézményekkel. De ki is volt ő valójában? Erről beszélgettünk Czuczor Gergellyel, a Rubikon Intézet tudományos munkatársával.
Mindszenty József, Pehm József néven született, 1892-ben Csehimindszenten. A szombathelyi premontrei gimnázium diákja volt, teológiai tanulmányait a szombathelyi papnevelő intézetben folytatta, ahol 1915. június 12-én pappá is szentelték. Mindszenty 1921-től Zalaegerszeg plébánosa lett, ahol megreformálta, újraalakította az egyházközséget, és elmélyült hitéletet teremtett. Fölépíttette a zalaegerszegi ferences templomot és kolostort, a Notre Dame nővérek anyaházát és tanítónőképzőjét, valamint elemi és polgári iskoláját. XII. Pius pápa 1944. március 4-én veszprémi püspökké nevezte ki, majd március 25-én Esztergomban püspökké szentelték.
1944 november 27-én letartóztatták, miután a veszprémi nyilas hatóság katonai célokra le akarta foglalni a menekültekkel telezsúfolt püspöki palotát, és a veszprémi vármegyei bíróság pincebörtönébe zárták több papjával, kispapjával együtt. Fogva tartása közben ugyanott pappá szentelte több végzős kispapját és az erdélyi egyházmegye néhány menekült teológusát. December 23-27 között Sopronkőhidán raboskodott, és csak 1945. június 20-án érkezett vissza Veszprémbe.
XII. Pius pápa 1945. augusztus 16-án kinevezte esztergomi érsekké, melyet Mindszenty csak több napos meditáció után fogadott el. Így a hivatalos kinevezést csak szeptember 14-én hirdették ki, és a pápa szeptember 16-án közölte a magyar kormánnyal. 1946. február 21-én a pápa bíborossá kreálta a római Szent Péter-bazilikában. Ekkor hangzott el a proféciai mondat:
Te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!
1947-ben Mindszenty által megtervezett és vezetett Boldogasszony Évet hirdetett, mely burkoltan azt a célt kívánta megszolgálni, hogy a magyar nemzetet, és annak nemzeti öntudatát erősítse. Ezt a politikai rezsim is érezte, emiatt a hatalom sokféle módon igyekezett megzavarni az összejöveteleket. Az év csúcspontja, Szent István királyunk ünnepén a a Szent Jobb-körmenet volt, melyen félmillióan vettek részt.
A már prímás Mindszenty a magyar püspöki kar közös körleveleiben írta le először, hogy valójában mit is gondol proletárdiktatúra felé haladó államvezetésről, valamint felszólalt a felvidéki magyarság deportálása, a délvidéki magyarok tömeges lemészárlása, és a német kitelepítés embertelensége miatt is.
December 26-án törvény- és jogellenesen letartóztatták Mindszentyt. Ekkor érezhette meg talán először a kommunista “vendégszeretetet”. Testileg-lelkileg is megkínozták, s hazug vádak alapján 1949. február 8-án első fokon, július 6-9-én másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a keresztény világban nagy fölháborodást váltott ki.
Hat év budapesti börtön után megromlott egészsége miatt 1955. augusztus 17-től Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben tartották fogva. A forradalom kitörése után 1956. október 29-én a kommunista pártközpont utasítására titkos helyre akarták vinni, aminek ellenállt, azonban 30-án, éjjel magyar katonák kiszabadították fogságából.
Ettől fogva, 1971. szeptember 28-ig az USA budapesti nagykövetségén volt, mint menekült. E követségi félrabságban készítette el emlékiratait, valamint a magyar történelem nagyszabású, kéziratban maradt összefoglalóját, s tanulmányokat a XX. század 2. felének egyháztörténetéről.
1971. október 23-ig Mindszenty a Vatikánban, majd haláláig Bécsben lakott. Lelkiismereti kötelességének érezte, hogy a világban szétszóródott magyarokat hitükben és magyarságukban is erősítse. Ezért intenzív lelkipásztori munkába kezdett, nyugat-európai városokban és búcsújáróhelyen fölkereste a magyarok sokaságát, hosszabb lelkipásztori útra indult, így jutott el Kanadába, az USA-ba, Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, Új-Zélandba.
Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriacelli kegytemplomban.
Így temették el május 15-én Mariazellben, majd 1991. május 4-én ünnepélyesen hazahozták és újratemetették az esztergomi bazilika kriptájába. A boldoggá avatási eljárását 1994-ben indították el, mely még a mai napig folyamatban van.
Forrás: mindszenty.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS