Amint arról délután már portálunkon beszámoltunk, kétnapos, megfeszített keresés után sem sikerült megtalálni a Mount Everesten eltűnt honfitársunkat, Suhajda Szilárdot. A keresés befejezése sajnos egyet jelent azzal, hogy a kiváló magyar hegymászó életét veszítette, és minden valószínűség szerint az idők végezetéig az Everesten alussza majd örök álmát.
A békéscsabai származású, de Esztergom városához is erősen kötődő angoltanár, Suhajda Szilárd hátizsákos túrázóként kezdte életének „hegymászó-szakaszát”, majd eljutott a Kárpátokba, valamint az esztergomi túrázókkal Erdélybe és az Alpokba is. Európa legmagasabb pontja, a 4807 méteres Mont Blanc megmászása után végérvényesen beleszeretett ebbe a világba. 2014-ben Varga Csaba nagyváradi hegymászóval felmásztak a világ tizenkettedik legmagasabb csúcsára, a Broad Peakre (8051 méter) oxigénpalack használata nélkül.
Többször is együtt mászott Klein Dáviddal, aki szintén több nyolcezrest meghódított már. 2019-ben első magyarként, kísérő és oxigén nélkül mászta meg a világ egyik legnehezebb hegyének tartott K2-t, 2022 januárjában pedig bejelentette, hogy innentől kezdve a Földön található öt legmagasabb hegyre fog koncentrálni (Big Five), méghozzá továbbra is „tisztán”, azaz oxigénpalack és egyéb segítség igénybevétele nélkül. A sorozat következő állomásán, 2022 májusában, sikerrel hódította meg ugyancsak egyedül, kísérő és oxigénpalack használata nélkül a Lhoce-t, ami után az idei évre a Csomolungma (Mount Everest) volt a kitűzött cél.
A magyar hegymászó Kyocera Everest Expedíció 2023 képviseletében március 23-án utazott el Nepálba, annak érdekében, hogy megfelelő ideje legyen a rendkívüli teljesítményhez elengedhetetlenül szükséges akklimatizációra. Nem csupán az ott tartózkodással készült a csúcshódításra, de három, úgynevezett akklimatizációs kört is teljesített a hegyen. Ennek harmadik szakaszában már eljutott 7900 méter magasságba (a Csomolungma Genfi-sarkantyú elnevezésű pontja ezen a magasságon van), s mivel szervezete jól bírta ezeket a mászásokat, folytathatta az expedíciót.
Az akklimatizációs időszak letelte után ki kell várni az úgynevezett időjárási ablakot, vagyis azt az időszakot, amikor az időjárási előrejelzések szerint napos és viszonylag kevésbé szeles időjárás köszönt be a csúcson. Ködben, vagy a gyakran előforduló viharos szélben ugyanis életveszélyes lenne próbálkozni a mászással. Miután a harmadik akklimatizációs kör utáni néhány napos pihenést követően kedvezőnek látszott az időjárás is, éppen két hónappal a Nepálba történő megérkezése után, május 23-án nekiindult a Mount Everest csúcsának.
Fotó: Suhajda Szilárd hivatalos Facebook-oldala
Május 24-én, csúcstámadás közben megszakadt vele a rádiókapcsolat, GPS-jeladója pedig 8795 méterről küldte az utolsó jelet. A háttércsapat a május 25-i esti órákban – miután információt kaptak arról, hogy a hegymászó 8780 méter magasan, az úgynevezett Hillary-lépcső aljában fekszik eszméletlenül, fagyási sérülésekkel és a magashegyi agyödémára utaló jelekkel – megállapodott az expedíciót biztosító nepáli ügynökséggel abban, hogy másnap (május 26-án) reggel megkísérelnek helikopterrel feljutni olyan magasságba, ahonnan láthatják Szilárdot, ezzel egyidőben pedig serpákat indítanak a hegymászóért, akik a remény szerint még aznap, a késői órákban fel is érhetnek hozzá. Örökkévalóságnak tűnő várakozási idő után sajnos tragikus hírrel jelentkeztek Nepálból: a serpák sem felfelé, sem pedig lefelé nem látták Szilárdot, pedig felmentek az Everest csúcsáig és onnan vissza a négyes táborba. Ez egyben azt is jelenti, hogy feladták a keresést, s mivel a magyar hegymászó az eltelt időben maga sem tért vissza a 7900 méteren lévő négyes táborba, sajnos egyértelművé vált, hogy életét veszítette.
Suhajda Szilárd teljesítménye a szörnyű tragédia ellenére is rendkívüli lett. Nem csupán azért, mert a földkerekség legmagasabb csúcsának meghódítását tűzte ki céljául, hanem azért is, mert mindezt oxigénpalack és teherhordó serpák segítsége nélkül tervezte megvalósítani. Márpedig a Mount Everest teljesítőinek alig két százaléka mássza meg úgynevezett „tiszta mászással” a csúcsot. Suhajda Szilárd tehát minden tekintetben sporttörténelmi tettet hajtott végre azzal, hogy – az utolsó GPS-jel alapján – 8795 méteres magasságig jutott a világ legmagasabb csúcsán. Eleddig magyar ember, palack nélkül még sosem jutott el ilyen magasra.
Suhajda Szilárd 2021 decemberében vendége volt a Pesti TV szerkesztőségének, Kollégánk Perutek János meghívására nem csupán interjút adott, de bemutatta felszereléseit, és elmesélte, hogy mi a hegymászás filozófiája, milyen lelki háttere van a mászásnak. A bekövetkező tragédia fényében még inkább különös értelmet nyer Perutek János nagyszerű beszélgetése [amit itt tekinthetnek meg], amiből kiderül, hogy ezt a kiváló sportembert mi mozgatta, milyen célokkal indult neki egy-egy expedíciójának, milyen sajátosságai vannak egy magashegyi mászásnak és miért volt fontos számára, hogy oxigénpalack nélkül másszon?
Suhajda Szilárd az idei Everest-expedíció kapcsán exkluzív interjút adott a Bizalmi Kör című blognak. Ebből idézünk befejezésül, azért, mert számunkra, átlagemberek számára joggal merül fel a kérdés, hogy egy kisgyermekes apuka miért vállalkozik egy ilyen útra? Szilárd mindennél kifejezőbben válaszolta meg a hegymászás lényegét, illetve azt, hogy mi az, amit maga előtt lát egy hegymászó, amikor nekiindul egy expedíciónak? Olvasva Szilárd szavait, bizonyos tekintetben választ kapunk arra az átlagemberi hitetlenkedésre, hogy „családos emberként miért indult neki az Everestnek?”. Szilárd saját – és tulajdonképpen valamennyi hegymászó – ars poeticáját fogalmazta meg ezzel kapcsolatos gondolataiban:
„A hegymászás számomra az önmegvalósítás csodálatos lehetősége. Egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre. Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A Teljesség és az Üresség. És mindazon csoda, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez. Nem csak az ismeretlent és a világ felfedezését jelenti odafent lenni: önmagad megismerését is. Az ember elveszik és magára talál: a test és lélek új állapotait ismered meg. Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz.”
Suhajda Szilárd megvalósította álmát, eljutott az Everestre, és oxigénpalack, valamint serpák segítsége nélkül olyan magasságokba jutott, mint korábban még egyetlen magyar sem. Az Égieket, a Mindent és a Teljességet kereste. Megtalálta, és mostantól odafentről, a földi világ legtetejéről, a Föld és az Ég határáról tekinthet le ránk – immáron újjászületve…
Vezető kép: Suhajda Szilárd hivatalos Facebook-oldala
Facebook
Twitter
YouTube
RSS