Nehéz drog a politika, ahogy a hatalom is erős szer, nem könnyű lejönni róla, de úgy tűnik, hogy a bukott miniszterelnök meg se próbálja. Kilenc hónap múlva EP-választások lesznek, a DK-listát Dobrev Klára vezeti, ahogy az árnyékkormányt is, mégsem ő tart évadnyitó vezérszónoklatot, nem ő adja meg a stratégiai útmutatást az ellenzék egészének, hanem Gyurcsány. A baloldal többi szereplője pedig csak néz ki az üres fejéből, és nem tud választ adni arra, hogy miként lehetséges az, hogy tényleg 360 fokos fordulatot tettek az elmúlt tíz évben. Azaz visszafordultak arra, ahol annak előtte voltak: Gyurcsánytól Gyurcsányig. Aki pénteken, mint a baloldal felkent vezére, vagy a befagyott Dunán kikiáltott önjelölt ellenzéki király megtartotta nagybeszédét.
Nem tudnak megszabadulni Gyurcsánytól
Minden gyucsányozás előtt érdemes Puzsér unalomig ismételt érveit cáfolni.
Nem a Fidesz tehet arról, hogy Gyurcsány él és élvezi, hanem a baloldal a ludas. Persze, jól jön, ha ellenfeled ennyire elutasított, de az igazság az, hogy Gyurcsány Ferencet a balliberális értelmiség, majd az MSZP, végül az összes olyan párt, ami részt vett a 2022-es összefogásban mentette meg a bukástól, adott mozgásteret neki és nézte szájtátva, hogy felnövekszik.
A 2008-ban összegründolt második Magyar Demokratikus Chartának hála (amit Konrád György, Hegedűs D. Géza, Iványi Gábor fémjelzett) lehetett továbbra is a közélet szereplője Gyurcsány a 2009-es bukása után. Majd az MSZP-nek köszönhetően maradt politikai értelemben is életben, hisz ha 2014-ben nem teszik rá az MSZP listára az akkor még nagyon kicsi DK-sokat, akkor kiesnek a parlamentből, és nem lesz később saját frakciójuk sem.
2022-ben pedig a Jobbik és a Momentum is „rehabilitálta” Gyurcsányt azzal, hogy összefogott vele. Tehát, ha panasz érkezik a baloldalon arra, hogy Gyurcsánnyal nem lehet nyerni, akkor érdemes ezekre a történelmi tényekre emlékeztetni őket.
Mára – a szisztematikus és tudatos építkezésnek köszönhetően – a DK a legstabilabb szervezet. Nem váltott identitást, vezetése egyben maradt – szemben az összes többi balliberális párttal. Ezért is tud a törpék közt óriásként (a legerősebb pártként), Gyurcsány Ferenc pedig a legbefolyásosabb ellenzéki politikusként tud jelen lenni a közéletben. Gyurcsány sikeréhez azért szükség volt a versenytársak gyengesége is, hisz a baloldali politikai elitben kontraszelekció zajlott le.
Ilyen egyszerű a titok.
A Demokratikus Koalíció lett a baloldal domináns pártja
Ahogy közeledünk a 2024-es EP-választáshoz, úgy élesedik a versengés az önálló indulásra készülő baloldali pártok között, annak ellenére, hogy az önkormányzati választásokon szükség lesz együttműködésre. A Dobrev Klára által tavaly szeptemberben létrehozott árnyékkabinet ugyan összességében nem hozott új szavazókat a baloldalnak, valójában egy politikai reklámtermék volt csupán, de stabilizálta és azóta is demonstrálja a párt vezető szerepét, amin Donáth Anna visszatérése sem tudott érdemben változtatni. (Tényleg: hová tűnt Donáth Anna?) A DK előnyét jól mutatja az is, hogy a választások óta számos aktív politikus hagyta el pártját Gyurcsány Ferenc hívására.
Az egykori szivárványkoalíció többi pártja továbbra is a megkülönböztethetőségért, illetve a megmaradásért küzd. A Jobbik identitásválságban van, az úgynevezett „konzervatív fordulat” hiteltelen, a szervezetei eltűntek, így a párt jövője bizonytalan. Az MSZP „szociáldemokrata” önmeghatározással és „baloldali fordulattal” igyekszik megerősödni, ám erre hitelességi problémák és a szervezeti–vezetési válság miatt jelenleg nincs esély. 2023-ra a Jobbik és az MSZP történelmi mélypontra került, tagságuk drámai módon megfogyatkozott, társadalmi támogatottságuk megszűnt.
Az LMP és a Párbeszéd is a zöldpolitikával próbálja magát megkülönböztetni a többi párttól, ám egyik szervezetnek sincs országos beágyazottsága. A Párbeszéd a „megújulás” érdekében nevet váltott (mostantól: Párbeszéd – A Zöldek Pártja néven működnek), az EP-választásokon pedig önállóan kívánnak elindulni, ám a szervezet gyakorlatilag nem létezik, csupán fővárosi médiapártként működik.
Ennyit a parlamenti pártokról…
Aztán még vannak a kicsik. Az önkormányzati és EP-választásokra jelenleg 12, a balliberális oldalhoz tartozó ellenzéki párttal kell számolni, amelynek összesen 15 pártelnöke és 18 meghatározó vezető politikusa van.
(Az ellenzéki pártok számát szaporítja még a jobboldali Mi Hazánk Mozgalom, illetve a Volner János által alapított Huxit párt, amelyek nem vesz részt a balliberális oldal versengésében.)
Az azonosíthatatlan identitású A Nép Pártján Mozgalom (Jakab Péter), az EU-párti neoliberális Demokratikus Koalíció (Gyurcsány Ferenc és meghatározó politikusként Dobrev Klára), a radikális baloldali ISZOMM (Szanyi Tibor), az „igazi konzervatív” címkét használó, ám az unióban ma már a progresszív politikát támogató Jobbik – Konzervatívok (Gyöngyösi Márton), a regionális zöld politikát folytató LMP (Schmuck Erzsébet és Ungár Péter), a viccpártként működő Magyar Kétfarkú Kutyapárt (Kovács Gergely), a legutóbb megalakult, identitás nélküli Második Reformkor (Vona Gábor), a centrumba pozícionált Megoldás Mozgalom (Gattyán György), a Mindenki Magyarországa Mozgalom (Márki-Zay Péter), a kiforrott identitás nélküli Momentum (Gelencsér Ferenc és nem pártelnöki pozícióban Donáth Anna), a baloldali fordulatot hirdető MSZP (Kunhalmi Ágnes és Tóth Bertalan), továbbá a mérhetetlen, globalista zöldpolitikát hirdető Párbeszéd – Zöldek (Szabó Rebeka és Tordai Bence, illetve a főpolgármesteri pozícióban regnáló Karácsony Gergely) határozza meg ma a balliberális oldal politikáját.
De mozgolódik Újhelyi István és Mesterházy Attila is…
Te jó ég, lassan több elnök és vezető politikus van a baloldalon, mint szavazó!
Erre a történelmi töredezettségre egyedül Gyurcsánynak van válasza: le akar mindenkit tolni a pályáról. Ezért tartotta meg stratégiai útmutatásként a pénteki évadnyitó beszédét.
Hitelességi problémák
Nem kell túlmagyarázni, hogy mi a probléma azzal, mikor Gyurcsány azt mondja, hogy fizessenek a gazdagok és hogy elege van azokból az oligarchákból, akik politikai kapcsolataik miatt szedték meg magukat.
Vagy skizofrén és ilyenkor egy másik Feri beszél belőle, vagy pofátlanul hazudik a hatalom megszerzése érdekében. Az utóbbi tűnik valószínűnek.
De hogy beszélhet hazafiságról vagy a „haza visszafoglalásáról” az az ember, akinek a politikai krédója az Európai Egyesült Államok megvalósításában sűrűsödik össze? És aki úgy árulta el a határon túl élő magyarokat, mint más a rendszerváltoztatás óta nem tette meg. (Talán a Momentumnak sikerült ez idáig felzárkózni ebben a dicstelen versenyben.)
Ahogy a szociáldemokrata jelző is igencsak hiteltelen módon került elő egy neoliberális, nyugati progresszív napirendet másoló Gyurcsány szájából.
A kérdés viszont továbbra is az, hogy ezek után valójában milyen ambíciói vannak Gyurcsánynak? És mi lesz így Dobrev Klára nagy meneteléséből?
Vezető kép: Hatlaczki Balázs
Facebook
Twitter
YouTube
RSS