“A karácsony előtti vagy a karácsony utáni leárazások érik meg jobban?” Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket hallok mostanában. Volt idő ugyanakkor, amikor nem mindig erről szóltak az ünnepek.
Amikor kiskoromban számtalan ajándék várt a karácsonyfa alatt, a nagymamám csak mosolygott: “Nálunk nem volt ennyi ajándék, más dolgoknak örültünk akkoriban”.
Azt mondják, hogy karácsonykor néz szembe igazán az ember azzal, hogyan viselkedett hozzátartozóival az adott évben, mennyire segített embertársainak. Hogyan viszonyult ahhoz a közösséghez, amelyben él, amelyhez tartozik. A számvetés ideje ez az időszak. Vagyis az lenne. Ehelyett az foglalkoztat minket, hogy mennyi anyagi ráfordítással járt nekünk a karácsony.
De vajon eszünkbe jut-e, hogyan volt régen? Hogyan ünnepeltek nagyszüleink, dédszüleink ilyenkor? Évtizedekkel korábban, felmenőink idejében meg se fordultak azok a kérdések az emberek fejében, mint hogy milyen leárazások vannak karácsonykor vagy az ünnepek után. Amellett, hogy az ajándékozásnak is van egy kultúrája, örültek annak, hogy ha diót vagy almát kaphattak az ünnep idején. Nem a pénz miatt volt elsősorban, hanem annak az öröme, hogy nem az ajándékozás, hanem az együttlét volt a fontos.
Vajon jó döntés volt-e elfordulni nagyszüleink hagyományától és követni azt a nyugatinak mondott kultúrát, amely arra buzdít, hogy minél nagyobb, drágább, emlékezetesebb ajándékot vásároljunk egymásnak? A régi karácsonyok nem lehetnek egy letűnt kor emlékei. Hiszek abban, hogy még most is vágyunk az egyszerű, meghitt ünnepre. Arra az időre, amikor a hagyományok tisztelete természetes volt, nem volt ellene lázadás. Amikor az áldott, békés szavak nem üres, régies jelzőnek számítottak, hanem valódi tartalmuk volt.
Kívánom, hogy a mostani ünnepnek valódi tartalma legyen életünkben.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS