Jogerős ítéletében csődbűncselekmény elkövetésében bűnösnek mondta ki a Debreceni Ítélőtábla a harmadrendű vádlottat. P. Lászlónak 3 millió forint pénzbüntetést és 100 ezer forint bűnügyi költséget meg kell megfizetnie. Ezzel a harmadfokon eljáró táblabíróság a Debreceni Törvényszék felmentő ítéletét megváltoztatta. A tanácsvezető bíró kiemelte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésével megnyílik az út a polgári igények érvényesítésének lehetősége előtt.
Mint ismert, a szegedi építőipari mamutcég, a Szeviép – amely 2010 előtt az autópálya-építésben, illetve villamosberuházás során a neki dolgozó több száz alvállalkozót nem fizette ki – felelős vezetőit csődbűncselekmény miatt első fokon a Szegedi Járásbíróság több évi letöltendő börtönbüntetésre ítélte (hármukat összesen 15 évre). Másodfokon a Szegedi Törvényszék az összes vádlottat felmentette, majd a kirobbant szegedi bírósági botrányt követően hatályon kívül helyezett ítélet után az ügy Debrecenbe került. A Debreceni Törvényszéken már csak a másodrendű vádlott, B. Sándor és a harmadrendű vádlott P. László álltak az ítészek elé, az elsőrendű O. József ugyanis időközben meghalt.
Másodfokon a vádhatóság számtalan új elemet vitt a vádbeszédbe: többek közt rámutatott, hogy a védelem álláspontjával ellentétben a Szeviép felszámolását több alvállalkozója, hitelezője is kezdeményezte. Arra is kitért az ügyész, hogy nemcsak saját leányvállalataiknak adtak kölcsönöket fizetésképtelen vagy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, hanem más cégeknek, sőt, magánszemélyeknek is – a Szeviép működésével nem összefüggő, sőt, meg sem indokolt esetben is –, ami teljesen ésszerűtlen volt a vád szerint, ez pedig túlmutat a rossz gazdálkodáson.
Mindezek ellenére a Debreceni Törvényszék bírói tanácsa az első fokú ítéletet megváltoztatta: a másodrendű vádlott B. Sándort mindössze egy 2 millió forintos kölcsön tekintetében találta bűnösnek és ítélte 2,5 millió forint pénzbüntetésre. P. László harmadrendű vádlottat pedig minden vádpont alól felmentette. Álláspontja szerint bár a kölcsönök jó része valóban ésszerűtlen volt, a történtek a csődbűncselekménynek nem felelnek meg. A harmadfokon eljáró táblabíróság ezt másként gondolta. A Debreceni Ítélőtáblán ugyanakkor már csak a harmadrendű vádlott áll. P. László esetében nyílt meg az út a harmadfok előtt, mivel esetében volt bűnösségmegállapítás tekintetében eltérés az első és másodfokú ítélet között.
Indokolásában a bírói tanács elnöke enyhító körülményként elsősorban a kirívóan hosszúra nyúlt büntetőeljárást és peres eljárást emelte ki – tizennégy, illetve kilenc év csak bírói szakaszban –, ami okán jelentősen enyhíteni kellett a kiszabott büntetési tételt.
Videó tudósítás és részletek később!
Vezető kép: a szerző felvétele
Facebook
Twitter
YouTube
RSS