Artur Mas politikai karrierje csúcsának tekintené, ha vezetése alatt válna ki Katalónia Spanyolországból, a folyamat azonban az egész régiót mozgásba hozná. Baszkföldtől, sőt a királyától is elbúcsúzhat Spanyolország. Az EU hárít, miközben Európa végignézheti egy önálló új nemzetállam megszületését. A nemzet fogalma a 21. században sem veszített tartalmából.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL – PestiSrácok.hu
Az előzetes jóslatokkal szemben a nemzet fogalma egyáltalán nem tűnt el, sőt Európa jelenleg is tanúja egy új nemzetállam megszületésének. Tóth Norberttel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának adjunktusával és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet külső munkatársával a katalán önállósodás lehetőségeiről, az EU és a tagországok hozzáállásáról beszélgettünk. Tóth Norberttől megtudtuk azt is, a függetlenség nem olcsó mulatság, az anyaországok visszafogják a kisebbségeket, és hogy a gagauzok megakadályozhatják Romániát a további terjeszkedésben.
A katalánok csak a függetlenségben tudtak megegyezni
Katalónia esetében érdekes Artur Mas szerepe. Mas a saját politikai karrierjét szeretné megkoszorúzni azzal, hogy az ő vezetése alatt függetlenedik Katalónia. Az ő fellépése előtt nem volt olyan jelentős a függetlenedési törekvés a politikában. A szavazás két héttel ezelőtt lezajlott, most az a kérdés Mas számára, hogyan tovább.
A függetlenégi erők valóban többségben vannak a Katalán parlamentben, de hatalmas politikai és ideológiai törésvonalak vannak közöttük. Egyetlen dologban értenek egyet, és az a függetlenedés. Mas pártja a Katalán Demokratikus Konvergencia az EU liberális pártszövetségének a tagja, de inkább konzervatív liberális. Ugyanakkor a Katalán Republikánus Baloldal (Esquerra Republicana de Catalunya – ERC) egy keményvonalas baloldali, köztársaságpárti szervezet. Mas kialakított egy közös platformot a két párt között, de ez nem nevezhető tartós szövetségnek. Ráadásul a másik parlamentbe jutó, szintén függetlenedés-párti Népi Egység, akikkel együtt megvan a parlamenti többség, egy marxista, anarchista párt. Mas-nak egyetlen lehetősége, hogy létrehoz egy kvázi függetlenségi nyilatkozatot, mert semmi egyébben nem tudnának megegyezni.
Spanyolország alkotmányos válságban
Spanyolországban alkotmányos válságot okozott a választás, ugyanis az alkotmány alapján nem tud kiválni Katalónia. A katalán függetlenségi nyilatkozat elfogadása elvileg nem sérti a nemzetközi jogot, a spanyol alkotmányjogot viszont igen. Valószínűleg a spanyol alkotmánybírósághoz fog kerülni a függetlenségi határozat, amely semmissé fogja nyilvánítani. Ezáltal viszont tovább görgeti az alkotmányos válságot. Ebből az következik, hogy a két félnek le kell ülnie tárgyalni, és fel kell vázolniuk a lehetőségeket. Ebben a helyzetben két lehetséges forgatókönyv van.
Amennyiben a spanyol elit belátja, hogy alkotmányt kell módosítani, ahhoz a többi tizenhat autonóm közösségnek is lesz szava. Jelenleg a spanyol alkotmány nem engedi meg, hogy föderatív berendezkedésű legyen Spanyolország, mégis politikailag és jogilag az ország számára az lenne a megoldás, ha az ország elmozdulna a szövetségi állam irányába.
A másik lehetőség, hogy Madrid brit mintára bevállalja a népszavazást. A britek hidegvérűek, és olykor hajlamosak hazardírozni. A brit jogi berendezkedés sem engedte meg, hogy csak úgy népszavazzanak a skótok a függetlenségről, de Londonban úgy voltak vele, hogy megkockáztatják. Ha van népszavazás, ők is kampányolhatnak a függetlenedés ellen. Érveket dolgoztak ki, hogy jobb együtt, mint külön, és bejött nekik, mert a függetlenségpártiak nem tudtak többségbe kerülni. Lehet, hogy Madridnak is érdemes lenne ezt bevállalnia, elképzelhető, hogy meg tudnák győzni a katalánokat, csak ehhez kockáztatni kell.
A függetlenség nem olcsó mulatság
Katalónia egyik legfőbb problémája, hogy gazdaságilag erős régióként sokat fizet be a közösbe, mégis keveset kap ebből vissza. A spanyol kormány például kiegyezhet a katalánokkal, hogy visszakapják a befizetések nagyobb részét, de akkor a hatásköröket is újra kell osztani. Ebben az esetben a katalánoknak kellene finanszírozniuk azokat a hatóságokat, amelyek most nincsenek autonóm hatáskörben. És akkor a katalánok is szembesülnének vele, hogy a független állam pénzbe kerül.
Artur Mas azzal érvel, hogy a katalánok jobb gazdasági helyzetbe kerülnek a függetlenedés után. Valóban megmaradna a pénz, viszont fölmerülne egy csomó új kiadás a megalakuló katalán állam számára. Létre kell hozni és működtetni kell a diplomáciai szolgálatot, a hadsereget, rendőrséget és más hatóságokat, amelyek pénzbe kerülnek. A függetlenség ellenzői mindenkor azzal érvelnek, hogy a függetlenség drága. Minden közösségnek mérlegelnie kell, hogy az önállóságért cserébe többet kell áldozni az adójából.
A spanyol jobboldal kevésbé rajong a katalán függetlenségért
A katalán függetlenség támogatása történelmileg meghatározott kérdés, amely pártpolitikailag is értelmezhető Spanyolországban. A jelenleg kormányzó Spanyol Néppárt (Partido Popular) történelmi gyökerei visszanyúlnak a Franco-ista rendszerig, amely nem szimpatizált a katalán törekvésekkel. A spanyol néppárt egy jobboldali monarchista párt maradt, amely az uralkodó mellett áll. Nagyon sokáig az autonómiát sem támogatta, azóta ebbe beletörődött, hiszen kész tény a katalán autonómia. Emiatt elképzelhető, hogy egy jobboldali spanyol kevésbé kedvezően viszonyul a katalán törekvésekhez. A baloldali spanyolok, akiknek politikai hagyományai között ott van a köztársaság gondolata nyilván féltik az ország egységét, de az autonómia iránt sokkal megértőbbek.
A baszkok kikérték a kávét
Ha Katalónia kiválik Spanyolországból, az nem csak gazdaságilag érintené igen érzékenyen az országot, az egész régió meg fog mozdulni. Ha kiválik Katalónia, utána valószínűleg Baszkföld következik. A jelenlegi autonóm baszk terület lényegesen kisebb a tényleges Baszkföldnél, amely részben a francia határon is átnyúlik, egyes baszk nacionalisták még Navarra tartományt is oda sorolják, ahol sok baszk anyanyelvű él. A baszkok jelenleg csöndben várják, hogy a katalánok kitapossák előttük az utat, gyakorlatilag „kikérték a kávét”.
Az anyaország visszafogja az elszakított kisebbségeit
Nem kell attól tartani, hogy a katalánok függetlenedése rossz fényt vet más kisebbségek autonómiatörekvéseire. Hogy esetleg a későbbi függetlenedéstől tartva az egyes országok gátolnák kisebbségeik autonómiatörekvéseit, például Románia esetében. A katalán törekvések és a kisebbségi magyar törekvések közötti legnagyobb különbség, hogy az erdélyi magyaroknak van anyaországuk. Katalónia most szeretné megteremteni saját nemzetállamát. Egy független állam van, ahol a katalán hivatalos nyelv, Andorra. De senki nem mondaná, hogy Andorra anyaországa lenne a hét és fél milliós Katalóniának. Katalónia nemzetállammá akar válni, mert ezen keresztül tudja megerősíteni és építeni saját identitását társadalmi és gazdasági értelemben.
Ahol van anyaország, ott általában nincs függetlenedési törekvés. Az erdélyi magyarok sem akarják szétverni a román államot, nem veszélyeztetik. Az autonómia számukra egy speciális jogállású területet jelent, ahol a magyar nyelvnek olyan státusza van, mint amilyen a román nyelvnek országosan. Ez azért fontos, hogy az ottani közösség az identitását meg tudja tartani, fenn tudja tartani, reprodukálni tudja magát.
A kisebbségek számára az anyaország olyan, mint egy távoli nagybácsi, akire mindig számíthatnak. A közösségek úgy gondolkodnak, hogy az anyaország egy olyan egzisztencia, amire mindig számíthatnak. Mivel identitásuknak van egy fix pontja, kevésbé is aktívak és mások a céljai. A magyar kisebbségeknek akkor lennének függetlenségi törekvéseik, ha Magyarországot teljesen szétdarabolták volna 1920-ban.
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A gagauzok lyukat üthetnek Moldávia és Románia egyesülésén
Akinek függetlenedési törekvései vannak Európában, és esélye is van a kiválásra az a Moldva területén található Gagauz autonóm terület. A gagauzok a török nyelvcsaládhoz tartozó nép, de érdekes módon keresztények. A gagauz autonómiáról szóló törvényben benne van, hogyha Moldva állami jogállása megváltozna – mondjuk beolvadna a szomszédos Ukrajnába vagy Romániába – úgy függetlenedhet. Mivel anyaországuk nincs, a szeparáció vágya felerősödhet.
Most, hogy a sajtóhírek szerint erősödik Románia és Moldávia közeledése, és fölmerült a két ország egyesülése, ez egy különösen érdekes kérdés lehet. Ahogy a fiatalabb román politikus-generációk egyre aktívabbakká válnak, úgy próbál Moldova – amely jelenlegi formájában tulajdonképpen a korábbi Szovjetunió terméke – közeledni Bukaresthez. A gagauz problémával azonban nemcsak a moldáv vezetők vannak tisztában, de Bukarestben is tudják, hogy a két ország egyesülése esetén szembe kell nézniük egy függetlenségi törekvéssel Románia területén belül. Székelyföld autonómiájának biztosítása viszont megnyugtathatná a gagauzokat, akik a két román állam egyesülésében a saját autonómiájukat is veszélyeztetve látják.
Az EU hárít
Az unió számára Katalónia függetlenedése egy nehezen megoldható, bürokratikus feladat, ezért inkább hárító magatartást tanúsít. Ez nem igazán jó hozzáállás, mert attól még a probléma létezik. Brüsszelben jellemzően szóvivői nyilatkozatokat lehetett hallani ezzel kapcsolatban, amelyek értékítéletet ugyan nem fogalmaztak meg, de tényként kezelték, hogy a függetlenedés esetén Katalónia automatikusan harmadik államnak minősülne és felvételiznie kellene az EU-ba. Bár az is igaz, hogy az EU alapító szerződései nem tartalmaznak semmit ilyen esetekre.
Államutódlással, minden tagállam hozzájárulásával elvileg nemzetközi jogilag lehetőség lenne a felvételi eljárás megkerülésére. A 28 tagállam között azonban Spanyolország mellett is vannak olyanok, aki nem nézik jó szemmel a függetlenedési törekvéseket, mert saját belső kisebbségi problémáikra asszociálnak a katalán folyamatok kapcsán. Ezek az országok adott esetben ellenezhetik egy független Katalónia EU-tagságát is.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS