Mint az közismert, baloldali körökben Karácsony Gergely biciklivel jár be a Városházára. Ezt nem is mulasztották el rögtön az első nap bemutatni nekünk, hiszen a kampányban is mindenhová biciklivel járt. Nincs ezzel semmi baj: George W. Bush-ról és Putyinról is megpróbálta elhitetni a baráti sajtója, hogy némelykor saját kezűleg, vadászrepülővel látogat el ide-oda. A baj csak az, hogy utóbbiak esetében ez a hihetőség felső határát még majdnem súrolja is – hiszen Bush például tényleg repült vadászgéppel anno –, Karácsony esetében a bicikli még az alsót se. Mi meg persze a Kariferi iránti mély szeretetünktől buzgóvá válva rögtön megígértük, hogy számoljuk, hányszor jön biciklivel dolgozni. De ez nem akadályozta meg őt abban, hogy erkölcsi alapon erdoganozzon.
Úgy értve, hogy tényleg, háztól házig, otthonról a Városházáig és vissza. A félreértések elkerülése végett: senki sem várja el egy főpolgármestertől, hogy életvitelszerűen biciklivel közlekedjen Budapesten; ő meg a házisajtója – illetve a liberális sajtó és az ő házi-főpolgármestere – kampányolt ezzel, hogy mégse egy az egyben nyúlják le Puzsér Sétáló Budapestjét. Illetve lehet, hogy a baloldali szavazók egy része elvárja, de ez ugyebár mégsem a mi problémánk. A mi problémánk az, hogy mit kezdjünk egy olyan ellenzékkel és ellenzéki sajtóval, amely tipikusan bolsevik módon gondolkodik.
Ugyanis az Index reakciója Karácsony lebukására a bolsevista logika iskolapéldája.
Nem az a baj, hogy Karácsony teljesen tudatosan hamis képet, átlátszó módon hamis képet alakít ki magáról, hanem az, ha ezt ugyanazokkal a propagandaeszközökkel kéri rajta számon a jobboldali sajtó, mint amelyeket Karácsony és a propagandistái, és az Index is folyamatosan használ. De még ez sem lenne baj, hiszen ez az álszenteskedés, a felháborodás a műbalhé része, hanem az, hogy ők ezt komolyan is gondolják. Ezek teljesen komolyan gondolják a saját propagandájukat.
Az Index és Karácsony bandája is zöldestől, környezetvédőstől, DK-stól, MSZP-stől, Párbeszédestől, Jobbikostól, LMP-stől teljesen komolyan gondolják, hogy ők hazudhatják azt például, hogy teljesen „környezetkímélő” módon élnek, akkor is, ha nyilvánvalóan nem, mert ők jogosan hazudhatnak.
És az ilyen „kommunikációs csatákat” rendszeresen elveszítjük. Mondhatjuk úgy is, hogy az ilyen propagandaháborúkat mindig elbukjuk.
Az erkölcsileg helyes cselekedetek színlelése ma a legsikeresebb baloldali propagandaeszköz.
Ugyanez a sikeres logika érvényesült az Index „viselkedésében”, amikor az Erdogan látogatását övező szélsőbalos tüntetésekből következő közlekedési káoszt úgy adta el – Karácsony Gergellyel karöltve –, mintha az egy „diktátor” látogatásának erkölcsileg és gyakorlatilag szükségszerű következménye volna. Nem megyünk egyáltalán messzire, ha azt feltételezzük, hogy a tüntetések célja a Putyin-látogatás kapcsán megélt ellenzéki botránykudarc után pont ez volt: a kormány külpolitikai aktivitásának lejáratására már régóta készen van a „kommunikációs terv”. De ez ellen még nem tüntettek Budapesten. Most az volt az újdonság, hogy a magyar szélsőbalos szubkultúra a budapesti közlekedés lebénítása érdekében jól láthatóan összefogott több, Nyugat-Európában aktív kurd szervezettel, amelyek között ultrabalos szélsőségesek is akadnak szép számmal, egyéb rémületesebb érdekességekről nem is beszélve.
Hiába derült ki, hogy a tüntetőknek, a tüntetők vezetőinek és a szervezőknek sincs fogalma a valódi „kurdisztáni” viszonyokról, vagy az, hogy a legerősebb kurd szervezet, a Kurd Munkáspárt semmivel sem nagyobb emberbarát, mint Erdogan, a tettetett erkölcsi felháborodás „átment”, mint üzenet. Arról nem beszélve, hogy Erdogan jobb barátnak, mint ellenségnek; az ilyen akciók csak a magyar külpolitikának árthatnak, Erdogannak nem. Ráadásul Erdogan még közvetlenül európai érdekeket is szolgál, hiszen pacifikál egy zónát egy válságövezetben, ahonnan tömegek indulhatnának Európa felé. Látható, hogy a külföldről irányított ellenzéki csoportok és pártok az ország külpolitikai és gazdasági elszigeteléséért dolgoznak, azért, hogy az ország teljesen az európai politikai és gazdasági kapcsolataira szoruljon, nullára csökkenjen a mozgástere.
Ez már az első kitekintésben is nyilvánvaló, a múlt csütörtök és péntek mégis arról szólt, hogy Erdoganék gyerekeket gyilkolnak.
Miközben a szokásos dróntámadásnak, amelynek során az amerikaiak egy lövöldözős esküvőt fegyveres csoportnak néznek és felszámolnak, több áldozata van, mint ennek a mostani török offenzívának.
Röviden fogalmazva: az abortuszt a szülés megindulásáig legalizálni akaró csoportok vádolnak minket sikeresen gyerekgyilkossággal. A legpusztítóbb városi életmód fanatikusai környezetrombolással. A tökéletes bolsevik erőszakosság, amikor egy piciny kisebbség többségnek kezdi el nevezni magát, és csak erkölcsi álláspontja van, ami viszont minden tettet igazol.
Kicsiben és nagyban, véresen és viccesen, erőszakosan és trükkösen, de múlt héten is lenyomták a torkunkon minimum kétszer, hogy mi vagyunk a lúzerek és a gazemberek. Nekik nincsenek kétségeik, nekünk vannak. Itt az ideje az ellentámadásnak, mert régóta nem voltunk ennyire lebénulva.
Vezető kép: MTI/Rózsahegyi Tibor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS