Pesti Srácok

A Momentum eddig azt mondta, felesleges a katonák munkája

A Momentum eddig azt mondta, felesleges a katonák munkája

Van egy mondás, amit egyszer egy ügyvédtől hallottam és amit az ellenzék előszeretettel használ így szól: mindig az az igaz, amit utoljára mondok. A Momentum ugyanis eddig feleslegesnek nevezte a magyar katonák munkáját, de van az a helyzet, amikor hirtelen nagyon fontosak lesznek számukra.

Emlékeznek rá, amikor február végén a magyar kormány kivezényelte a katonákat az energetikai létesítményekhez, hogy védjék azokat a potenciális támadásoktól? Nos ekkor a Momentum egyik képviselője, Tompos Márton azt írta a közösségi oldalára, hogy: 

A Momentum nemrég még a katonák lelkébe taposott.
A Momentum nemrég még a katonák lelkébe taposott. Fotó: Facebook

Ha feleslegesnek érzed magad és a munkád, akkor gondolj azokra a szerencsétlen katonákra, akiket a hatalom elvesztésétől rettegő, feketeöves hazudozó miniszterelnök kivezényelt az algyői gáztározóhoz vagy a paksi atomerőműhöz, hogy megvédjék azokat az ukránoktól. 

Most az egy dolog, hogy a miniszterelnöknek megint igaza lett, amiről persze már hallgatnak, hiszen nem erényük beismerni, hogy ők mindig csak a jelenre gondolnak, de van annak egy diszkrét bája, hogy most Pálinkás elvtárs felbukkanásakor hirtelen nagy tisztelői lettek a katonák munkájának. 

A Momentum és a legmélyebb tisztelet

Fekete-Győr András, aki gyurcsányi magasságokban ossza meg újabban gondolatait a nagyközönséggel, időt szakított rá, hogy a kiugrott Pálinkás Szilveszter századossal készült "leleplező" interjút megnézze, ami megint csak egy elbeszélés bizonyítékok nélkül. Fegyőr már az elején azzal kezdi, hogy legmélyebb tisztelete a százados úrnak, aki a miniszterelnökkel ellentétben nem kapta meg a macskakörmöket az "úr" kifejezésre. Szerinte az árulása a katonának erőt ad másoknak és tiszteletreméltó. Mit is várunk egy erőszakos bűncselekmény miatt elítélt politikustól, hogy azt írja, hogy nem szép dolog az árulás? Ugyan, ők ebből élnek, mikor egymást, mikor a haza érdekét árulják el. 

A legviccesebb Fegyőr bejegyzésében talán mégis a következő: 

 Ahhoz pedig, hogy ezt az országot morálisan újra talpra tudjuk állítani, pont olyan bátor és feddhetetlen emberekre van szükség, mint amilyen ön is.

Magyarra fordítva, ha áruló vagy a nép hálás lesz neked. Tudtommal viszont az árulókat sehol nem szeretik. Pálinkás "úr", ha egy másik hatalom alatt szolgált volna és lett volna, ami nem tetszik neki, akkor most a másik oldalon árulkodna és Fegyőr már izzítaná az erkölcsrendészetet. 

Bandi ír arról is, hogy az influenszer haverjaival próbálja országszerte győzködni a fiatalokat, hogy jó hazaárulónak lenni és bíztatja is őket erre. Bár Bandival egy korosztály voltunk, az én ismerősi körömben a spicliket senki nem szerette. Egy idő után a peremre sodródtak, barátok, beszélgetőtársak nélkül, egy idő után pedig elhagyták az adott intézményt és egy másikban indítottak üres lappal. Bölcs döntés volt, érdemes lesz ezt ezeknek a spicliknek is megfontolni, csak itt nem az intézményt, hanem az államot kellene majd elhagyni. A nép ugyanis nem felejt. 

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.