Bárki bármit is mond, a magyar keresetek vásárlóértéke folyamatosan nő amellett, hogy a foglalkoztatottak létszáma is csúcson van. Ez a magyar munkáltatók és a munkavállalók érdeme – állítja a Mandiner.hu-n megjelent elemzés, amely tételesen cáfolja az ellenzék és lakájmédiája által sulykolt frázisokat a magyar gazdaság csődközeli állapotáról.
Hosszas elemzést készített Szalai Piroska, munkaerőpiaci szakértő a Mandiner számára, amelyben tételesen cáfolja azt az ellenzéki kamuhírt, hogy hazánknál már a románok is jobban keresnek, és elöljáróban le is szögezi,
2021-ben a magyar bruttó átlagkereset vásárlóértéke a 19. helyen állt az unióban, nem az utolsó előttin, ahogyan azt az ellenzéki körök tévesen hangoztatják.
Mint az elemzés kifejti, mivel az Eurostat évek óta ugyanazzal az OECD által kidolgozott módszerrel dolgozik, kiválóan összehasonlítható adatokat ad ki az éves átlagkeresetek értékére országonként. A legfrissebb, 2021-es, éves kereseti adatok szerint a magyar bruttó átlagkereset vásárlóértéke az Eurostat jelentése alapján folyamatosan javul, az utóbbi években még a koronavírus-járvány alatt is folyamatosan lépett előre Magyarország,
így már Portugáliát és Görögországot, Csehországot, Észtországot, Horvátországot, Lettországot, Bulgáriát és Szlovákiát is megelőzve állunk – a fentebb is említett – 19. helyen.
Mint az elemzés megjegyzi, bár Romániában a bruttó bérek vásárlóértéke a múlt évben még a magyarnál is jobban emelkedett, tavaly elénk kerültek a bruttó átlagkeresetek országlistáján,
de a gyermekkedvezményekel számolt nettóértékeket tekintve keleti szomszédunk még mindig mögöttünk szerepel.
Az elemzés kitér arra is, egy 2022. december 19-én bemutatott Eurostat tanulmány szerint ami nem a bruttó átlagkeresetet, hanem az un. „egy alkalmazottra jutó teljes munkaidőben kiigazított átlagbért” járja körül, minden országban jelentősen eltérnek a fent említett kereseti adatoktól, azaz az általuk az Európai Unió 26 tagországára kiszámolt fizetési adat csupán egy mutató,
amit a 2021. október 20-án elfogadott „kékkártya-irányelv” használatakor javasolnak alkalmazni.
Az említett irányelv javaslatot tesz arra, hogy nemzeti szinten határozzanak meg egy bérküszöböt, amit az unión kívüli országokból érkező, munkavállalási engedéllyel rendelkező, magasan képzett munkavállalók munkáltatói a munkaszerződések megkötésekor figyelembe vehetnek, és amely elegendő a tisztességes megélhetéshez az adott tagállamban. Ezt a fizetést egy teljes munkaidős állás éves átlagbéréből becsülik meg, amit pedig nem a keresetekből, hanem a GDP alapját képező „nemzeti számlák”-ból vezetik le. Nem is hívják keresetnek (angolul earningsnek), hanem a bér (salary) szót használják rá.
Az elemzés rámutat, a kereset a régóta használt OECD-módszer alapján mind az Eurostat mind a KSH adatai esetén magában foglalja a tárgyévben a munkáltató által kifizetett összes pénzbeli javadalmazást. Az alapbéren felül minden bónusz, függetlenül attól, hogy rendszeresen fizetik-e vagy sem (13. vagy 14. havi, nyaralási bónuszok, nyereségrészesedés, ki nem vett szabadság után járó pótlékok, alkalmi jutalékok stb.) beleértendő, a végkielégítések és a természetbeni kifizetések nem tartoznak csak bele. Így aztán hazánkban az éves kereset jóval magasabb, mint az éves alapbér.
A fentiek tükrében igazán sajnálatos, hogy a baloldal ezt a mutatót már a megjelenése pillanatában úgy tálalta, mintha az érték az átlagkereset mértékét adná meg
-áll az elemzésben. Mint megjegyzik, 2010-ben a magyar bruttó kereset vásárlóértéke az unióban legmagasabb luxemburginak csupán a 35 százaléka volt, addig ugyanez az érték 2021-re már 47 százalékra ugrott, ráadásul míg 2020-ban az unió átlagában és 7 tagállamban is csökkent a reálkereset, nálunk akkor is 3,4 százalékkal növekedett. 2021-ben pedig az ötödik legnagyobb mértékben növekedett, számszerűsítve 7,7 százalékkal. Mindezt akkor, amikor még 3 országban továbbra is csökkenést mutattak az adatok. A Mandiner cikkében kitérnek arra is, 2022-es évben is kizárólag hazánkban van esély arra, hogy nőni fog a reálkereset az OECD 32 tagállama közül, mivel 2022. január-szeptemberben a bruttó átlagkereset reálértéke hazánkban 5,1 százalékkal emelkedett.
Mivel az MNB kedden bejelentett inflációs előrejelzése 14,6 százalék éves átlagos fogyasztói áremelkedést vár idén, az átlagkereset emelkedése pedig 16-17,5 százalék körül várható, ezért 2-2,5 százalék körüli reálkereset-emelkedést becsülhetünk
-állítja a cikk. Hozzátéve,
könnyen előfordulhat, hogy 2022-ben hazánk még előrébb léphet az említett rangsorban, és még tovább zárul a kereseti olló.
A 2023-as évben ráadásul annak az esélye is megvan, hogy hazánkban a bérek értékét éves szinten ne, vagy csak jóval kevésbé eméssze fel az infláció, mint a környező országokban dolgozókét. Ezt erősíti, hogy 2023-ban a minimálbér 16 százalékos emelése jelen tudásunk szerint a legnagyobb – Lengyelországgal holtversenyben. A várható pedagógusbér-emelés is hajtani fogja a nemzetgazdasági átlag növekedését, s így jövőre sem elképzelhetetlen a további előrelépésünk.
Bárki bármit is mond, a magyar keresetek vásárlóértéke folyamatosan nő amellett, hogy a foglalkoztatottak létszáma is csúcson van. Ez a magyar munkáltatók és a munkavállalók érdeme. Erre inkább legyünk büszkék, s ne higgyünk mindent el a károgóknak, akik az eredményeinket folyton kissebbíteni akarják
-fogalmaz az elemzés, amely kiemeli,
az OECD legfrissebb előrejelzése alapján prognosztizálható, hogy idén a szervezet 32 tagállama közül egyedül Magyarországon nő a reálkereset. A november végén zárult számításaik szerint rajtunk kívül minden fejlett országban nagyobb az infláció, mint az átlagkereset növekedése. Most úgy tűnik, hogy legtöbbet a csehek veszítenek, 8,9 százalékot, míg legkevesebbet a svájciak, 0,02 százalékot, nálunk pedig 2,5 százalékos a javulás.
Forrás: Mandiner.hu; fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS