A gátlástalanság ellen

Korunk a gátlástalanság kora. Leánykori nevén a szabadságé, első nemváltása után a határtalanságé, legújabban pedig – egy újabb transzformáció után – a gátlástalanságé. Úgy is mondhatjuk, hogy ezen ideológia képviselőinek minden jó, minden tetszik, ami másnak rossz, kellemetlen, elviselhetetlen.

Ennek az ideológiának nincs tartalma tulajdonképpen, csak egyetlen célra irányul, arra, hogy az átlagembert olyan dolgokkal szembesítse, amit az undorítónak, elfogadhatatlannak talál. Az ellenállás, a tiltakozás elkoptatása a cél, az, hogy beletörődjünk: a nyilvánosság az elmebetegeké, a zakkantaké, a szélsőségeseké, a betegeké.

Senki sem akar azzal szembesülni, hogy mondjuk felnőtt férfiak náluk évtizedekkel fiatalabb tizenéves gyermekeket csábítanak el és használnak ki szexuálisan. Mert ugye itt soha sem szeretetről, felelősségről van szó, hanem arról, hogy valahogy az adott felnőtt hozzájusson a számára fontos szexuális kielégülési formához. Elnézést kérek az itt következő tartalomért, de miután egy kereskedelmi csatornán világos nappal délután lement a beidézett jelenet, muszáj beszélnünk róla, mert a maga teljességében fejezi ki azt az elmebajt, amelyet a mi nyakunkra küldött perverzek le akarnak nyomni a torkunkon, nemegyszer a szó legszorosabb értelmében.

Van egy amerikai sorozat, ami a Kijelölt túlélő címmel fut valamelyik csatornán. Tulajdonképpen csak olvastam róla, kattintgatás közben láttam egyszer agyzsibbadás előidézése érdekében egy háromnegyed epizódot, hónapokkal ezelőtt. A szokásos amerikai szemét, jól megcsinálva. Valószínűleg még a BLM előtt készülhetett, mert az amerikai elnök fehér benne. Az én generációm még háttértévézik, például kaja utáni kávézás közben a tévés fotelből keres valamit, amire oda lehet nézni, ha valami akció van. Csatornaváltogatás közben egyszer csak a következő kép tárult a szemem elé – hangsúlyozom, világos nappal:

Egy fiatal színesbőrű úriember (efebofilek előnyben!) feküdt hasmánt egy ágyon, miközben egy másik szintén szimpatikus, jól izmolt felsőtestű néger fiatalember feküdt rajta, szintén lefelé irányulva, és kitalálhatják, mit csinált vele éppen. Ez így eddig is elég kellemetlen látvány, de a propaganda nemcsak ezt akarta lenyomni a torkunkon, mint kiderült, hanem valami ennél sokkal abszurdabbat. Az alant hasaló fiatalember arcán az tükröződött – igen átélt alakítást nyújtott ugyanis a színész –, hogy nem igazán okoz neki testi örömöt, csak lelkit, hogy a másik ott hátul és ott fent jól érzi éppen magát. Ez annyira ki volt hangsúlyozva, hogy nem is lehetett félreérteni; egyértelműen az volt az üzenet, hogy ez ezzel jár, ezt az áldozatot az alul lévőnek meg kell hoznia, ha igazán szereti azt, aki éppen felül van. Elnézést az osztályharcos szerkezetért, de ma már elolvastam a Mércén egy cikket és elevenen él bennem a kizsákmányolás fogalma.

Amikor a maximum 30 másodperces jelenet vége felé az elnyomás beteljesedett, az egyik fiatalember megkérdezte a másiktól, hogy jó volt-e neki, a másik pedig azt mondta, hogy igen. Kitalálhatják, ki kérdezett és ki válaszolt. A jóemberkedésre és korlátlan vágykielégítésre trenírozó propaganda alanyának persze nem a kihasználásról szól az üzenet, hanem arról, hogy az a progresszió csúcsa, ha így használnak. Ez egy jó használat, mert ennek alanyaként leszel igazán szabad. Azért vésem ide ezt az élményt, mert pontosan leképezi azokat az állítólagos kapcsolatokat, amelyekben a nagyon felnőtt, de természetesen egyáltalán nem pedofil szabadságharcosok folytatnak 18 év alatti személyekkel.

Természetesen volt már olyan, hogy egy, akár húsz év korkülönbséggel rendelkező páros között igaz és életre szóló kapcsolat jött létre. Ahogy az is, hogy a dolog jól sikerült és a kamasz személyiségfejlődéséhez pozitívan járult hozzá, hogy egy, a szüleivel egy korú felnőttel kavart. De ugye ez még ettől nem lesz főszabály, főleg úgy nem, hogy kiéhezett zakkantak erre hivatkozva használnak szexuálisan kamaszokat. Akibe szorult bármiféle felelősségérzet és emberség, már eleve figyelembe veszi a szexuális tárgyválasztása során, hogy a másik milyen értelmi állapotban van, a személyisége milyen, képes-e értékén kezelni a helyzetet. De ahogy a pedofileket, úgy az efebofileket sem érdekli a másik, azon túl, hogy mire lehet szexuálisan használni.

Azok az emberek, aki a szexuális vágyaiknak nem képesek parancsolni, és a másik életkorától, helyzetétől, értelmi képességeitől függetlenül, lelki és fizikai értelemben is kihasználnak, használnak gyermek és fiatalkorú személyeket, azok közveszélyesek. Nem vagyunk jogosultak minden vágyunk, minden szexuális vágyunk kielégítésére, csak azokra, amelyekhez egyenrangú és azt szintén élvező partnert találunk. A jelenleg érvényes liberális doktrína szerint egy cselekvőképes felnőtt nő például szabadon dönthet arról, hogy mit enged meg az addigi tapasztalatai alapján egy szexuális helyzetben a partnerének. Ugyanez a doktrína a 14 év feletti lányokat és fiúkat (valójában már a három éveseket is) úgy adja szexuális kielégülést hajszoló felnőtt személyek kezére, mintha ezek a gyerekek a náluk évtizedekkel idősebb személyekkel értelmileg és érzelmileg egyenrangúak lennének.

Amikor a pedofílek és efebofílek, illetve a hasonló beállítottságukat titkoló liberális értelmiségiek ezeket a brutálisan szexuális szadista tartalmakat beerőltetik a közösségi média zegzugain keresztül a normális emberek világába, egyszerűen kondicionálni akarnak bennünket arra, hogy fordítsuk el a fejünket, mert úgysem tudjuk megvédeni a gyermekeinket.

Szerintem itt az ideje, hogy minden, a gyermek szexuális kihasználása vagy annak lehetősége miatt felháborodó szülő egyenként szálljon bele ebbe a küzdelembe. Néhány ezer perverz kedvéért nem tehetünk nemzedékeket ki annak, hogy minden szexuális abszurditást elfogadjon és minden felbukkanó perverzet kiszolgáljon. Most elég!