Tombol az ellenzék Orbán Viktor tegnapi, az extraprofitok megadóztatásáról, valamint a rezsi- és honvédelmi alapok létrehozásáról szóló bejelentése miatt. Igaz, ezúttal is teljesen szétbeszélnek: miközben a szélsőbaloldali Jámbor Andrásnak tetszik az ötlet, addig a „progresszív” balliberális oldal marxizmust és megszorítást kiált. Pedig ma, az őszödi beszéd elhangzásának 16. évfordulóján igazán felidézhetnénk: mit jelent valójában a megszorítás és mi a patrióta gazdaságpolitika lényege?
HUTH GERGELY – CSIZMADIA TAMÁS – PestiSrácok.hu
Baj van, ez nem kérdés: egyesek atomháborúval, harmadik világégéssel rémisztgetik az embereket, a szomszédban véres háború zajlik, aminek egyáltalán nem látni a végét, az amerikai mélyállam tort ül a teljesen behálózott és védekezésképtelenné tett Európa fölött, végleg kiveszett a racionalitás a brüsszeli politikából, a környező országokban többszörösére emelkedtek a rezsi- és az üzemanyagköltségek, az élelmiszerek és az importáru brutális drágulását már itthon is bőrünkön érezzük. És alighanem ez csak a kezdet. A bőség és a fejlődés évei után megtorpanás, hanyatlás vár a kontinensre és mindezek hatása alól a legkövetkezetesebb politikával sem húzhatja ki magát Magyarország. Nagy kérdés, hogy mit kell tenni ilyen vészterhes időkben?
Magyarország április 3-án tudta, mit feleljen a kérdésre. Minden eddiginél többen, bő hárommillióan szavaztak a Fidesz–KDNP-kormányzás folytatására, már az eszkalálódó háború árnyékában. A törzsszavazóknál jóval többen gondolták tehát úgy, hogy ebben a szituációban nem az ideológia és az ígéretek, hanem a válságkezelés képessége számít. Az emberek úgy vélték, az ország szuverenitását Orbán Viktor kabinetje tudja garantálni, és ők ismerik a kivezető utat a várható recesszióból is. A bizalom nem légből kapott: a Gyurcsány Ferenc vezette baloldalnak 2006–2010 között már volt alkalma vizsgáznia válságkezelésből, miként a Fidesz–KDNP-nek is – igaz, utóbbinak épp a gyurcsányi rombolás okozta válságot kellett felszámolnia 2010 után. (Ne feledjük el, hogy Gyurcsány „böszmekormánya” 2005–2006-ban, az őszödi beszédben is emlegetett világgazdasági „pénzbőség” idején fogott padlót; a bajt nem előidézte, csak tetézte a 2008-as világválság.) A lényeg itt az, hogy mit kezd a magát progresszívnak nevező posztkomcsi-neobolsi-wokelibsi baloldal egy válsághelyzettel, és mit a nemzeti-szuverenista-patrióta jobboldal?
A baloldal csodafegyvere a megszorítás
A baloldal csodafegyvere a megszorítás: ha üres az államkassza, egy bandériummal megtámogatva ki kell küldeni az adószedőket, akik majd kiverik a parasztból az utolsó garasát is. Utána akár jöhet az özönvíz is. Ez volt a Gyurcsány–Bajnai-kormányzás lényege. Idézzük csak fel!
Nincs szükség sokkterápiára. Nem kell félni, nem fog fájni, legalábbis nem annyira, mint amennyire azt sokan szeretnék elhitetni…
– ezekkel a szavakkal jelentette be megszorító intézkedéseit Gyurcsány Ferenc 2006 júniusában, két héttel azután, hogy a bukott kormányfő az őszödi kormányüdülőben az MSZP-frakciót már cinkosává tette, és éppenhogy sok fájdalmat és áldozatot ígért.
Gyurcsány Ferenc a „fordulat és reform” nevű programcsomagjának ismertetőjeleit egy mondatban lehet összefoglalni: „még többet kell fizetni”. A választások előtti klasszikus ígérgetések 2006-ban szinte azonnal áremelésekbe váltottak. A legnagyobb mértékben a közüzemi díjak emelkedtek. A kormány úgy általában a világpiaci tendenciákra hivatkozott. Ugyanakkor a gáz árát a 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra emelése is érintette, sőt, ezen felül az addigi kompenzációs rendszert úgy alakították át, hogy átlagosan harminc százalékkal emelkedjen a számla. Egy lakótelepi lakásában élő nyugdíjas jövedelmének akár felét is elvitte 2007–2008-ra a rezsi. Az addigi gázártámogatás átalakítása természetesen a polgárokra hatott a legfájdalmasabban. Minderre rátett a 10–14 százalékos villanyáremelés is. Jellemző adat, hogy Gyurcsány évi 160 milliárdról szinte a nullára, 30–50 milliárd forintra próbálta leszorítani a szociális alapon nyújtott rezsitámogatások összegét.
Gyakorlatilag a 2006-os választások után szinte azonnal bejelentették az értékalapú ingatlanadó bevezetését, főszabályként a lakó- és üdülő ingatlanokra. A tervekben már 2006-ban szerepelt a 13. havi nyugdíj megszüntetése – az akkor ismételgetett szlogen szerint úgy, hogy a nyugdíjrendszerbe beépítik. A lakosság számára perceken belül szemmel látható ár- és adóemelések mellett a fizetőeszközzel és a kamatokkal is baj volt. Mint emlékezetes, a mindenkori szocialista-baloldali kormányok általában „céldátumok”, illetve „programok” bűvöletében élt. Ezek közös jellemzője az adott időponttól állandóan távolodó „határdátumok” voltak.
Elsőkből lettünk utolsók
Medgyessy, majd Gyurcsány csapata annak ellenére sült fel, hogy nemcsak a világgazdaság akkori pénzbősége, hanem az első Orbán-kormány jótéteményei is segítették a „munkájukat” – ha az ország maradék vagyonának széthordását és a dilettáns kormányzást lehet annak nevezni. A konzervatív kabinet a költségvetési hiányt 2002-re leszorította, az inflációt 14,3 százalékról 5,3-ra csökkentették, az államadósságot a maastrichti kritériumokban elvárt 60 százalék alá szorították (55%-ra), az államháztartási hiányt pedig sikerült 3 százalékra leküzdeni. Azonban a szocialista kormányok szinte hatalomra kerülésüktől kezdve azonnal őrült költekezésbe kezdtek, majd a helyzetet minden alkalommal rontották, az államadósság, illetve az infláció szándékos növelésével. Amíg Járai Zsigmond volt a jegybank elnöke, még valamilyen – nem túl erős – akadályt tudott képezni, azonban amint Járai ciklusa befejeződött, Simor András költözött a Hold utcai központba. Simor a ciprusi offshore-ügyletei mellett arról volt ismeretes, hogy szinte azonnal megemelte a jegybanki alapkamatokat – 2008 novemberére eljutott a rekordszintű 11 százalékra, aminek köszönhetően a lakosság a devizahitelek felé fordult. (Itt jegyzendő meg, hogy a Matolcsy György vezette jegybank eddig minden válsághelyzetben állta a sarat, az adósságállományunk jelentősen csökkent és már nem vagyunk a nemzetközi spekulánsok markában, miközben eddig sikerült ellenállni az alapkamat felsrófoltatásának is. Sokan felróhatják a gyenge forintot, de annak negatív hatásai jóval kisebbek, mint például a külföldön tapasztalható energiaár-robbanásnak.)
A progresszív válságkezelésnek aztán az lett a következménye, hogy az akkoriban rendkívül kedvezményes feltételekkel felvehető devizahitelek – mivel árfolyamhoz voltak kötve, és nem kamathoz – a lakosság jelentős számát érintették. Mint ismeretes, a dolog vége az lett, hogy több százezer magyar polgár vagyona került közvetlen veszélybe, miután az árfolyamok elszabadultak és a bankok mindenféle kormányzati akadály nélkül ráterhelték a polgárokra az úgynevezett „kockázatokat”; a hitelek törlesztőrészletei akár négyszeresére (!) is felemelkedtek. A szocialista kormány egy jottányit sem törődött az állampolgárokkal, aminek aztán több százezer ember itta meg a levét: nagyon sokan el is vesztették lakásukat, vagy más ingatlanukat, sokan az életüket is eldobták a hatalmas veszteségek hatására.
Ez tehát a progresszív baloldal mérlege: kiváló világgazdasági helyzetben egy fejlődő pályán álló, jól működő államháztartással bíró országot kifosztani és lezülleszteni néhány év leforgása alatt, majd a világgazdaság első negatív hullámával elsodródni, a fuldoklókat az árban magukra hagyni. Na, ebből nem kért újra Magyarország idén április 3-án, a vészterhes idők kezdetén!
Harakiri helyett okos válságkezelés
Mint várható volt, Orbán Viktor ötödik kormánya is kénytelen lesz változtatni eddigi, a konjunktúrára épített politikáján. Ám mit is tesz? Megsarcolja a lassan polgárosodó ország, a törekvő és sokakat adóbefizetésével, kisvállalkozásával eltartó középréteg vagyonát? Nem. Vagy netán kihúzza a talajt a szegényebbek, a nehéz szociális helyzetben vegetálók talpa alól? Ezt sem. Mint ahogy a nemzeti vagyon kiárusításába, a termelő ágazatok, sok munkahelyet biztosító vállalkozások megadóztatásába, elüldözésébe sem bonyolódik.
Ehelyett azt teszi, amit egy valóban szuverén kormánynak tennie kell: érvényesíti a nemzet(gazdaság)i érdeket és onnan vesz el, ahol (akár erkölcstelenül) sok pénz halmozódott fel a zűrzavaros, háborús korszak kibontakozása óta. Elveszi a gigantikus extraprofitot az olcsó orosz olaj beszerzésével az idén ezermilliárd forintnál is nagyobb haszonra szert tevő Moltól, a megemelkedő alapkamaton sok százmilliárdot kereső, a betétek kamatlábát mégis 0 százalék körül tartó bankoktól, az élelmiszerár-robbanáson elképesztően szép profitot bezsebelő hipermarketektől és multiláncolatoktól, valamint a háborús árrobbanások más nyerteseitől. A kormány e pontokon nemzeti érdekből beavatkozik tehát a piac működésébe; cserébe megvédi az elszegényedéstől, ellehetetlenüléstől, eladósodástól és a munkanélküliségtől a lakosságot.
Immár a legerősebb magyar vállalat, a Mol Nyrt. új toronyháza uralja a főváros látképét. Szükséghelyzetben mégis a patrióta kormányé az utolsó szó. Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Bátorság, bátorság!
Ilyesmire Gyurcsányék és Bajnaiék – ha lett is volna hozzá való eszük – gondolni sem merhettek. Ők ugyanis – csakúgy, mint most Brüsszel és az európai kormányok többsége – a hálózatok és saját klikkjük láncán vergődve semmiben nem korlátozhatják a nemzetközi erők érdekeit. Ezt az az Orbán-kormány teheti meg, amelynek 2010 után már volt bátorsága kivetni a bank- és multiadót, amely az államkassza részévé tehette az elvtársak házipénztáraként tengődő magánnyugdíjpénztárak vagyonát, amely ügyes trükkel ki tudta szorítani az IMF-et, amelynek volt mersze visszavenni a nemzetközi multiktól a közműcégeket és volt ereje a rezsicsökkentésre. Ez a kormány volt az, amely a koronavírus-járvánnyal együtt járó nehézségeket a már kialakult tekintélyével élve hitelmoratóriummal és erőteljes gazdaságvédelmi támogatásokkal tudta enyhíteni, és amely a mostani válság első kártételeit üzemanyag- és élelmiszerárstoppal volt bátor kezelni. És most ez az a kormány, amely a jövő héten minden jel szerint térdre kényszeríti Brüsszelben az olajembargó támogatóit, megvédve Európa gazdaságát a teljesen értelmetlen önfelszámolástól. Ez tehát a patrióta kormányzás maga, amelynek gazdasági intézkedései – miként a manapság oly népszerű mondás tartja – azoknak is áldásosak, akik nem rá szavaztak.
Vezető kép: Gyurcsány Ferenc 2006. június 10-én éppen elmondja az őszödi beszéd „light változatát” az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén, vagy miként az akkori MTI fogalmazott, épp bejelenti „a kormány azonnali, az államháztartás egyenlegének javítását célzó intézkedéseit”. Balra örök riválisa és régi vágású kritikusa, Kiss Péter néhai szociális és munkaügyi miniszter fogja a fejét. Fotó: MTI/Kovács Tamás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS