Engedjék meg, hogy egy vallomással kezdjem! Eredeti végzettségemet tekintve biológus kutató volnék, ráadásul éppen konzervációbiológus. Az élettudományok egy olyan területe ez, melynek lényege és célja, hogy szilárd támasztékul szolgáljon a környezet- és természetvédelmi politika döntéseihez. Magyarul: megmondja, mit is kellene tenni. Más kérdés, hogy általában egy politikus sem hallgat ezekre a tanácsokra.
Azt is be kell vallanom, hogy tudományos teljesítményem komplexitása körülbelül egy burgonyából meg két eltérő összetételű fémlapocskából álló digitális óra bonyolultságával vetekszik. Bár az élet messzire sodort a kutatói pályától, azért néha még felhorgad bennem a szépreményű természetvédő. Figyelve az amazóniai őserdők körül kialakult cirkuszt, feltűnt, mennyire nem sikerül megragadni a lényeget sem az egyik, sem a másik oldalon.
A magukat aggódó ökoharcosoknak álcázó, zöldre mázolt globalista erők jelentette veszéllyel az utóbbi időben végre a magyar jobboldal is érdemben foglalkozik. Született jó pár remek és néhány pocsék – a kollegiális tisztelet jegyében ilyet inkább nem linkelnék – írás a témában. Előbbieket ajánlom szíves figyelmükbe, de részletes ismertetésüktől most inkább eltekintenék. Legkésőbb Greta kisasszony komikusan bugyuta hajóútja kapcsán mindenki számára világossá vált, mekkora haladár színjáték is ez az ökotudatosság. Ambrózy Áron minap megjelent cikke pedig tökéletesen össze is foglalja mindazt, amit az amazonasi hiszti kapcsán politikai szempontból tudni érdemes. Ő – és hála Istennek, mások is – szépen bizonyították: nem eszik olyan forrón a kását, vagy, hogy stílszerűek legyünk, nem ég olyan forrón Amazónia, ahogy azt velünk elhitetni szeretnék a mindenféle globalista érdekeket kiszolgáló sajtómunkások. A Forbes magazinban minap megjelent írás tartalmazott ugyan néhány üres, sőt helyenként hibás megállapítást, mégis leszámolt a „Föld tüdejéhez” hasonló lózungokkal. Nagy meglepetésemre a hazai liberális sajtó egy része is korrektül (helyenként szó szerinti fordításban) foglalkozott a témával. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk – politikai tőke ide, gazdasági lobbi oda –, hogy az őserdők pusztulása bizony tragédia – mind gazdasági, mind filozófiai értelemben.
Sir Roger Scruton magyarul tavaly megjelent, a természet- és környezetvédelmet konzervatív alapokra helyező könyvében briliánsan fekteti le a jobboldal számára is könnyen elfogadható zöld gondolat alapjait. Scruton gyakorlatilag kijelöli az egyetlen, nemzetben és közösségben gondolkodó ember számára járható utat, amit nagyon röviden úgy lehetne összefoglalni: törődj a saját és szűk közösséged dolgaival! Értsd: ne (csak) Amazóniáért aggódj, kötődj inkább a saját környezetedhez! Ez a kötődés (családhoz, faluhoz, városhoz, tájhoz, országhoz, nemzethez) a könyv központi fogalma, és egyben remek recept egy jól megalapozott zöld gondolathoz. A kötődés kialakítása viszont nem feltétlenül magától értetődő folyamat. Ezzel Scruton talán nem foglalkozik eleget. Egy fecske vagy gólyamadár még csak-csak szimpatikus, de mihez kezdjünk a lótetűvel vagy a varangyos békával?
A saját környezetünkért a facebookos megosztásokon túl is tehetünk. Fotó: MTI/Komka Péter
Erre két megoldás kínálkozik. Az egyik – komoly tudományos megalapozottsággal a háta mögött – azt hirdeti, hogy minden élőlénynek potenciálisan végtelen gazdasági értéke van. Éppen az esőerdők kapcsán gyakran emlegetett példa – legyen mégoly bugyuta és tudománytalan is –, hogy nem tudjuk, melyik apró kis virágocskában találjuk majd meg a rák ellenszerét. Nem tudjuk, egy-egy faj vagy élőhely eltűnése milyen következményekkel járhat a többi élőlényre – igen, az emberre is. Az ökológiai gazdaságtan tudománya – dollárokra és eurókra számszerűsítve a természet adományait – éppen azzal foglalkozik, hogy a pénztárca felől megközelítve bírja rá a döntéshozókat és a közvéleményt a megfelelő stratégiákra, illetve a már emlegetett kötődés kialakítására.
A másik egy sokkal kevésbé megfogható, a konzervatív, hívő emberhez mégis közelebb álló elképzelés, amely az élet önmagában való értékét hirdeti. Azaz „minden élő az ég alatt” egyformán értékes, pusztán azért, mert létezik és él. A kép nyilván árnyalható, és erre szükség is van. Azonban nem tévedünk nagyot, ha élő és élettelen környezetünket úgy fogjuk fel, mint a gondviselés öröktől való értékeit, melyet mindnyájunknak erkölcsi kötelessége fenntartani és megvédeni. Ahogy egy konzervatív számára isteni törvény a családról, utódokról, nemzetről, hazáról való gondoskodás, úgy ezt a gondoskodást kiterjesztve a körülöttünk lévő világra megkapjuk egy szilárd lábakon álló, logikailag is jól védhető, és nem mellesleg konzervatív zöld gondolat alapjait. Egy olyan gondolatét, amely világosan kijelöli az ember helyét a természet hierarchikus rendjében, de lényege nem az önfeladás, hanem a felelősségvállalás és annak megértése, hogy feladatunk van a teremtett világban.
Kötődjünk hát szegény lótetűhöz is!
POMICHAL KRISZTIÁN vendégkommentárja
lapaj
2019-09-01 at 18:18
A pénz itt mindennek a rákfenéje. Régebben egy “csereeszköz” volt, mára sajnos a legfőbb értékmérő. Biztonságot ad. Mondják. Régebben az erőd, értelmed adott. Tiszteld a pénzt! Mit lehet rajta tisztelni? A természetet, állatokat, teljesítményt, némely emberfiát…. bármit, ami megérdemli, igen, de egy szaros papírt? Egy példa az álszentségre: a nagy zöld Németország…no persze. Rengeteg szélerőmű, meg napelem. Igaz. Nincs atom. Ja, az nincs, bár mikor megszorulnak, nem restek venni francia áramot. Atomból. Vagy szarrá füstölik az étert, szenes erőműveikből. Az összes nyüzsög. Állandóan. 200 km egy nap, a munkahelyre. Valaki kiszámolta már, ha a lakóhelyén dolgozna és euró 0-ás autóval járna ( esetleg gyalog, mert közel van), környezetszennyezőbb lenne, mint egy euró 6+-al a napi 200? Van pénzünk, repülgetünk ide oda. Az aztán zöld dolog. Egy biztos, mikor még nem volt ekkora jólét, mondjuk 80-as évek vége, kilencvenes eleje, euró 0-ás autók stb, nem volt ekkora gáz. Utána kezdődött. Az önzés, a pénz, meg a túlzott jólét. Az teszi be a kaput. Igen, egyszerű dolgok, meg újat se mondtam. Nem is menne. Akkor is ez van. Ezen kellene változtatni.
P.S.
2019-09-01 at 18:43
Én ökológus kutató vagyok, NATURE cikkel és több mit 120 megerősítő idézővel. Cikkünk 30 éves megjelenését egy másik tudományos folyóirat megköszönte, “a nagy magyar kutatóknak, tudósoknak”, sajnos már csak én élek a csapatból.
Évtizedek óta nem foglalkozom a témával, mert megakadályozták a munkám -adott szakaszának – befejezését.
Zárásként megvizsgáltam, hogy az elmúlt 35 évben hogyan pusztult a Kis-Balaton, amire a tudatlanok oly büszkék.
Van valaki aki kíváncsi rá?
Űrfelvételekkel és magyarázóval dokumentálva.
Kristóf
2019-09-01 at 19:50
Engem érdekel.
Részemről olyat ismerek, aki szépen el tudja mondani és bizonyítani, hogy hogyan csinált félsivatagot a magyar vízügy a Duna-Tisza közéből az elmúlt száz évben. Úgy tűnik, az sem érdekel senkit.
Én meg úgy sejtem, hogy hasonló súlyú kártétemények történtek nagyjából mindenhol. És a teljes “természetből kiemelkedett” civilizálódás létében ellentétes a természet rendjével.
P.S.
2019-09-02 at 07:56
Kristóf!
Ez sem érdekelt senkit.
https://magyarmegmaradasert.hu/component/k2/item/2525-duna-tisza-k%C3%B6ze-homokh%C3%A1ts%C3%A1g
Kérem a véleményét!
Üdv.
P.S.
Kristóf
2019-09-03 at 11:23
Köszönettel vettem és olvastam tanulmányát. Nem tudom megállapítani, hogy az ott leírt hatások mennyiben járultak hozzá a kialakult helyzethez. Az biztos, hogy a nyugatról ránkszabadult természetromboló civilizációs létforma ipari vívmányainak köszönhetők.
A természeti rendszereket élő és élettelen kölcsönhatásaként látom. Erdő nem adottságokra települ, hanem kialakulása során maga teremti meg saját létfeltételeit. A számára szükséges vizet is ő maga teremti elő. Ezt a népi megfigyelést tudományos nyelven Anastasia Makarieva és Viktor Gorskov biotikus pumpa elmélete írja le. Röviden: megfelelő hőmérsékleti viszonyok között az erdő erőteljesebben párologtat, mint a nyílt vízfelület. A párolgás hatására lecsökkenő légnyomás depressziót hoz létre, mely beszívja a nedves légtömegeket a vizek fölül az erdő fölé. A víz a szárazföld belseje felé is így jut tovább.
A megfigyelhető globális éghajlatváltozást a biotikus pumpa kiiktatásának tulajdonítom. Szerintem főként a mérsékelt övi erdők felszámolásának eredőjeként jött létre. A hatások az elmúlt 20 évben robbanásszerűen erősödtek fel. Ebben az időszakban csökkent a páratelítettség globálisan bő 50%-kal, és amióta mérik, a melegrekordok több mint 90%-a is erre az időszakra összpontosul. (Megjegyzendő, hogy Európában a megszokott kelet-nyugati légköri áramlás is szétesett az elmúlt években.) Ez egyrészt gyorsuló folyamatra, másrészt öngerjesztő hatásra utal. Tekintve, hogy magasabb hőmérsékleten sokkal nehezebb elérni a páranyomás telítést, valamint, hogy a megmaradt növényzet nem kíván rögtön kiszáradni, így maga is kevesebbet párologtat, ami tovább rontja a helyzetet. Ez további szárazodást és melegedést ígér. Továbbá eszerint a Balti-tengerig vagy az Adriáig érő összefüggő erdősávra lenne szükségünk az ellen, hogy az éghajlatváltozás leradírozza a magyarságot a térképről. Ehelyett mindenki a szén-dioxidot hajkurássza, és azt is csak a szavak szintjén.
A kiskunsági éghajlatváltozás azonban 100 éve folyamatosan tart. Pont azóta, amióta a Vízügy elkezdte ott a vízelvezetési tevékenységét. Úgy vélem, hogy a Kiskunság kiszáradásáért a Vízügy belvízelvezetése a felelős, mely egyszerűen a felszín alatti vizeket is elviszi. A vízelvezetés folyamatos kiépítésével párhuzamosan az elmúlt 100 évben folyamatosan csökkent a Kiskunság talajvízszintje, és folyamatosan egyenletesen csökkent a rá lehulló csapadék mennyisége is, mintegy összesen 100mm-el. Vagyis sikeresen kiiktatták a helyi esőt, a vizet a tájból és vele az életet. (Megjegyzendő, hogy amikor elszántott dombok homokját akáccal fogták meg, akkor még kellett lennie ahhoz kellő víznek, vagyis nem a szárazság volt előbb, hanem a csatornák.)
A Kiskunság mára a vizek országának nevezett Magyarország közepén hivatalosan félsivatagnak minősül. Hála égnek, hogy nagy csatornákra nem jött össze az akarat, mert akkor nem csak félig lenne sivatag, hanem egészen. Ha most működne a biotikus pumpa akármilyen silány akácos faültetvénnyel, és a csapadék megközelítené a 100 évvel ezelőttit, akkor a laposokon a szukcesszió során idővel átvenné annak a helyét egy tölgyes.
Örömmel olvastam, hogy írásában említette az ártéri gazdálkodást, mely a tájjal együttműködő hagyományos magyar életforma. Ahogyan a dolgok állását elnézem, utódaink vagy megint olyasmiben fognak élni, vagy nem fognak élni. Ha ismeri Molnár Gézát, a fentiekről tőle tudhat meg többet.
Üdvözlettel
Naprózsa
2019-09-01 at 19:12
Egyetértek a cikk írójával. És nemcsak itt a számítógépen, hanem a valóságban is. Nagyon képmutatóak vagyunk sokan mi is. Mindig úgy aggódunk, hogy másoknak kelljen dolgozniuk a környezetért. Halálom, mikor ezek az aggódók kivágják a saját kertjükben a fákat, hogy hetente füvet nyírhassanak. És nemcsak a saját kertjükben, de ráparancsolnak a szomszédra, hogy ne merjen átnyúlni az ág hozzájuk, mert söpörni kell alatta ősszel az avart. Mindent lebetonozunk, beépítünk, nem becsüljük a termőtalajt és el is soványítjuk az elhordott zöldhulladékkal.
Itt valamelyik amazóniai cikknél is írtam, hogy nem CO2 kvótát, hanem zöldítési kvótát kell előírni. Minden országnak kötelező fákat, erdőt ültetni. Elsősorban őshonos, nagylombú ill. gyümölcs és nem díszfákkal.
Nagyon sok kihasználható hely van: utak mentén (most fásítja Budapestet a kormány), kerítések mentén, sőt nem ördögtől való, ha házakra futtatunk növényeket. Az csak buta mese, hogy sok a rovar ilyenkor. Sok rovart az odatelepülő madarak ugyanis megeszik.
Jelöljünk ki évente egy napot, amikor minden ember ültet egy saját nevével jelölt fát az utókornak és így teszi magát emlékezetessé, hogy mindenki lássa, tett valamit a jövőért…
Kristóf
2019-09-01 at 20:13
Csak annyit, hogy a hierarchia a természettől elkülönülő civilizáció rendje, és nem ám a természeté. Ennek a tudásához azonban valószínűleg sokkal inkább régivágású parasztnak kéne lenni, mintsem tudományos embernek mélyen elelsüllyedve egy szűk szakterületben.
Dr. Tóth Béla
2019-09-02 at 05:52
,A “zöld” eszme elfajzásának kiváló példája az olasz kormányválság kipattanásának végső oka. (Hasonlóan globalista ráhatású az elfajzás, mint a szocialistáké, liberálisoké a fogyasztói gazdaságpolitika kiszolgálására) A “zöld” kormány környezetvédelmi okokra hivatkozva le akarja állítani az észak olaszországi vasútépítést, ami 50 %-ban EU pénzből már 50 %-ig elkészült.
Pedig aki eszénél van, az tudja, hogy a vasúti szállítás sokkal környezetkímélőbb, mint a kamionos!
Hogy az olajlobbi az egész EU fejét elcsavarta mintegy 30 évvel ezelőtt (a klímahisztéria bevezetése környékén) a vasúttól, annak az az oka, hogy a kamionba sokkal drágábban tudja eladni a gázolaját, mint az erőművekbe. Hogy a kamionból tüdőrákot okozó kipufogógáz jön, annak problémáját rákenték a dohányosokra. Pedig a buszmegállóban, ha valamitől, akkor a busztól kapjuk a tüdőrákot, nem a mellettünk dohányzótól. A laikus politikus meg úgyis arra megy, ahonnan populárisan rágják a fülét, és még jövedelmező is. Továbbá az olajtermelés mellékterméke a bitumen, ami veszélyes hulladék lenne. Sokkal jobb üzlet az erősebben koptatott útburkolat javítására eladni.
Mi ebben a hisztérikus zöldségben is zászlóshajó voltunk a vízlépcsőnkkel, pedig nem is volt zöld pártunk. De laikusnál laikusabb, és a globalisták által előkészített kormánygépezetünk annál inkább. A vízlépcsőről bővebben >>> http://energmester.hu/eghajlatvaltozas/vizenergia Most a napelemekre, meg az elektromos autóra vagyunk rácsavarodva. Miközben az elavult (41 helyett 15 %-os hatásfokú) elemeket vásároltatják velünk nyakló nélkül, amíg lehet. Miközben a tervezett 3000 db közterületi elektromos töltőállomáshoz a Paks-II mellé vagy építünk egy újabb Mátrai ERőművet, vagy Paks-II ellenére töretlenül is vesszük az áramot (a németektől).
Jozsika
2019-09-02 at 13:29
Mindig is a pénz számitott nemcsak a mai világban.A mai világban csak több a pénz ami jo mert környezetkimélésre is lehet költeni.
Gaia
2019-09-14 at 19:40
A “Zöld” kérdés annyira komplex. hogy egyetlen olyan polihisztor sincs az egész világon aki felfogja.
Gaia, a FÖLD maga egy fantasztikus rendszer.
Mely képes korrigálni a hibákat.
A rohadék liberálisokat maga Gaia Istennő fogja szeméyesen kiirtani az utolsó szálig.