konzervativizmus
Európa létérdeke egy racionális Amerika – A Trump–Orbán találkozó távlatai
Szinte minden bajunk abból származik, hogy egy teljesen ideológiai alapon működő Amerikai Egyesült Államok a világ legerősebb hatalma. A birodalomépítés is ideológia persze, de azt lehet racionálisan csinálni, reálisan felmérve az erőviszonyokat. Azonban ideológiaként művelve – megspékelve a totális progresszióval, ideológiai és kulturális gyarmatosítással – bizonyosan nem racionális tevékenység.
Megvan a valódi konzervativizmus!
Tizenhárom éve kormányoz a Fidesz, jó néhány eredménnyel. A ciklus végére tizenhat évnél leszünk, ami a demokrácia mulandóságában már szabad szemmel is látható időtartam. Ennyi alatt már lehet maradandó dolgokat alkotni, sőt, elvárás is, hiszen minek kormányozna valaki ilyen sokáig, ha semmihez nem kezd vele. Az anyagi természetű dolgok megvalósításában aligha érheti szó a ház elejét: röhejes az olyan ellenzéki hadoválás, hogy nincs kormányzás, a Fidesz tulajdonképpen nem csinál semmit. A valóságban nemcsak új stadionok állnak az országban, hanem felújított kórházak, jócskán megváltoztatott gazdasági szerkezet és jogi környezet, a korábbinál jóval magasabb életszínvonal, ráadásul hamarosan az oktatásügyből is kisöprik az álmatag közalkalmazotti mentalitást, és belép a helyére a minőségelvűség. A szellemi természetű dolgok viszont mintha el lennének maradva ugyanebben az építkezésben, és a negyedik ciklusban is azon filozofál a jobboldal, hogy mit akarjon.
Varga Judit: van több hasonlóság Magyarország és Texas politikája között
Van több hasonlóság Magyarország és Texas politikája között – állapította meg Varga Judit igazságügyi miniszter a The Dallas Express című lapnak adott, szerdán megjelent interjújában.
Magányosan világpolgárkodni, vagy szabadon teremteni – Megjelent Demeter Szilárd „hazaszótára”
Gyerek- és fiatalkori emlékek, élmények és az ezekből táplálkozó világmegfejtések töltik ki a könyvet, amely legfeljebb formailag szótár. A XXI. Század Intézet 21 elnevezésű zsebkönyvsorozatában megjelent A valahol szabadsága tartalmilag inkább tűnik olyan naplónak, amelyet a saját magyarságának és az összes többi magyarnak írt a szerző. Magyar létről, kultúráról, irodalomról, szétdaraboltságról, a fejekben túl erős határokról, az újraegyesítésünk nehézségéről, de egyúttal szükségességéről, hitről. Na, meg az önmagunknak hazudozásról és az életünket még mindig nyomorító, kibeszéletlen kommunizmusról. Végső soron arról, hogy csak az tarthat meg és vihet el a jövőbe minket, amit már megtanultunk a múltból, a szinte elviselhetetlen XX. századból. Aprópénzre váltott konzervativizmus.
A konzervativizmus megfejtése, hogy nincs megfejtése – Bemutatták magyarul Roger Scruton egyik utolsó könyvét
Fokozottan foglalkoztatja a magyar konzervatív oldalt a konzervativizmus mibenléte, ami érthető és főleg helyénvaló. Bármilyen időtálló rendszer alapfeltétele az erős identitás, és van mit bepótolnia ilyen téren a kommunista diktatúra által tettlegesen likvidált, majd szellemileg is tulajdonképpen 2010-ig partvonalra szorított hazai jobboldalnak. Szinte a semmiből kell most megfogalmazni a hagyományokhoz és a jelenkor viszonyaihoz egyaránt igazodó önmeghatározást – 13 évnyi jobboldali kormányzás után már egyre többen érzik, hogy ez elodázhatatlan, mert a gazdasági stabilitás önmagában nem elég a jövőhöz. Az önmeghatározáshoz vezető hepehupás úton minden segítség jól jön, akár a külföldi szellemi teljesítmény is – jelen esetben Roger Scrutoné, a 2020-ban elhunyt angol filozófusé, akinek Hogyan legyünk konzervatívok c. könyve most jelent meg magyar fordításban, Tombor András jóvoltából.
Nem jó, de nem változtatunk – Gondolatok Lánczi András Politikai megváltás c. könyve nyomán
Mindenki utálja a bürokráciát, mindenki utálja a politikát, mégis mindenki folyton ezekről beszél, ezeket szidja. Mégsem mondja senki, hogy akkor esetleg ne így csináljuk, ahogy mindenki utálja, hanem változtassunk rajta. Többek között ezt is át kéne gondolni, ami a politikai filozófia feladata lenne – ennek, a mára lényegében eltűnt műfajnak a szükségességéről írt fontos könyvet nemrégiben Lánczi András. A politikai filozófia újraélesztésében látja a lehetőségét, hogy kitaláljuk, hogyan szabadulhatnánk ki az életünk minden apró szegmensét leuraló politika alól, hogy ne csak állandóan beszéljünk a szabadságról, hanem valóban képesek legyünk megélni. Lánczi olyan dolgokkal szembesíti a civilizációnkat, amelyeket valahol mélyen legalább sejtünk, sőt sokszor valószínűleg tudunk is, de az anyagi és szellemi értelemben berendezett kis világunk teljes felforgatását jelentené a problémáink gyökeres megoldása. Gondolatok a gondolatébresztő könyv nyomán.
Az progresszív áfium ellen való orvosság – széljegyzet Lánczi András most megjelent kötetéhez
Ennyire komolyan az ember még sose akarta leigázni a jövőt; mégis: az ember esendő lény, megváltásra szorul. De honnan várhatjuk a megváltást, ha kiüresítettük az isteni égboltot? Van-e veszélyesebb az identitását vesztett, de az Isten szerepére ácsingózó embernél? Van-e orvosság a mindent elsöprő progresszió ellen? Lehetséges-e racionális politika, és ha igen, akkor annak sikere megválthatja-e a 21. század emberét? E kínzó kérdésekre keresi a választ Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus a Politikai megváltás – Lehetséges-e racionális politika? című most megjelent kötetében, amely a KKETTK Alapítvány gondozásában, a XXI. Század Intézet Új Idők sorozatában látott napvilágot.
CPAC Hungary – Nemzetközi szinten is létrejött a centrális politikai erőtér a globalistákkal szemben
Az Alapjogokért Központ által szervezett CPAC Hungaryn pártpolitikai hovatartozásokat felülíró és kontinenseken átívelő koalíció jött létre az Isten, haza, család értékegysége mellett. A magyar jobboldal, az amerikai konzervatívok, valamint európai szövetségeseink részvételével lezajlott konferencia beteljesítette az „együtt erő vagyunk” ígéretét. Magyar szervezésben nemzetközi szinten is létrejött a centrális politikai erőtér, a szuverenisták szövetsége a globalista hálózatokkal szemben – mert csak együtt van erőnk a békéhez! – olvasható az Alapjogokért Központ Facebook-bejegyzésében.
Nem „Előre!”, hanem „Utánam!”
Megsózott meztelencsiga módjára tekeregtek, kínlódtak a progresszív lapok propagandistái Ferenc pápa látogatása miatt. Nem tudtak mit kezdeni az egyházfő budapesti megjelenésével és az általa elmondottakkal. A katolikus vallási üzenetek fölött az átlagos progresszív firkász legfeljebb zavartan tördelheti az ujjait, így a pápa szintén keresztény hittel átitatott közéleti mondatai maradtak nekik, amelyekről teljes kívülállóként próbálták magyarázni, hogy a katolikus egyházfő nem is azt mondta, amit mondott, vagy akár azt, hogy valójában ő maga sem hívő. Ferenc fontos pontokban állt ki a magyar kormány politikája mellett, sommás véleményt megfogalmazva a woke-ideológia kártékonyságáról. De miből terem a woke iszonyú erejű halálkultúrájával szembeszállni képes konzervativizmus?Ajánljuk még