Nem „Előre!”, hanem „Utánam!”
Megsózott meztelencsiga módjára tekeregtek, kínlódtak a progresszív lapok propagandistái Ferenc pápa látogatása miatt. Nem tudtak mit kezdeni az egyházfő budapesti megjelenésével és az általa elmondottakkal. A katolikus vallási üzenetek fölött az átlagos progresszív firkász legfeljebb zavartan tördelheti az ujjait, így a pápa szintén keresztény hittel átitatott közéleti mondatai maradtak nekik, amelyekről teljes kívülállóként próbálták magyarázni, hogy a katolikus egyházfő nem is azt mondta, amit mondott, vagy akár azt, hogy valójában ő maga sem hívő. Ferenc fontos pontokban állt ki a magyar kormány politikája mellett, sommás véleményt megfogalmazva a woke-ideológia kártékonyságáról. De miből terem a woke iszonyú erejű halálkultúrájával szembeszállni képes konzervativizmus?
Ferenc pápa feltétlen békepárti, és elutasítja a problémamegoldás helyett indulatokat szító politikát és a „háborús infantilizmust”. A baloldal szerint törvénytelen magyar alaptörvényt is idézve hangsúlyozta az európai népek sokféleségben gyökerező egységét, ahol egyik népnek sem csorbulhat az egyedisége, és mindenki hozzájárulása kell a közös döntésekhez. Nem tetszik ez a beszéd azoknak a hangadóknak és firkászaiknak, akik éppen az egyhangú döntéshozatal eltörlését pedzegetik az Európai Unióban, hogy többségi erővel nyugodtan csorbíthassák egyik-másik tagország egyediségét. Ahogy bizonyára Ferenc pápa azon szavai sem ragadták magukkal a progresszív füleket, amikor ideológiai gyarmatosításnak nevezte a genderkultúrát meg az abortuszhoz való jog követelését, és dicsérte a magyar családpolitikát.
Azért nem szeretik, hogy a pápa mindezeket elmondta, mert teljesen elköteleződtek a baloldalt bekebelező woke-ideológia mellett. A baloldalt végképp bekebelező woke-ideológia hatalmából nincs kijárat, és nincs válogatási lehetőség sem – akik behódolnak neki, azoknak egyben kötelező elfogadniuk a genderkultúrát, a védtelen magzatok meggyilkolásának kultúráját, a már a depressziósokra is kiterjesztett eutanáziát, a kultúránktól idegen tömegek befogadását, és mindent, ami végül elpusztít minket.
A woke-ideológiának behódolók A-tól Z-ig kénytelenek elfogadni és hirdetni a halál kultúráját.
A maroknyi lázadó és a gyávák
Teljesen más utat követ a jobboldali magyar kormány a genderideológia elutasításával, a kiterjedt családtámogatási rendszerrel, és a migrációügyben a tömeges befogadás helyett inkább a rászorulók hazájába vitt segítséggel. Ferenc pápa szintén a magyarországi látogatása során említette, hogy a mai világ elmagányosodással fenyegeti a fiatalokat és mindenkit.
A halál kultúrája terjed, és egyre többen egyedül kénytelenek szembenézni vele.
Tetszik, nem tetszik, ezt a világot hozta össze nekünk a liberális világrend, amely a forradalmi gyökeréből és természetéből fakadóan mára liberálisabb lett, mint valaha. A rossz hír, hogy mától fogva is napról napra liberálisabb lesz, tehát nincs visszaút valamelyik korábbi állapotába.
Mindezzel elvben és a lehetőségek függvényében gyakorlatban is szembehelyezkedve vezeti az országot a magyar kormány, amely zászlajára tűzte a konzervativizmust és a kereszténydemokráciát. Amikor úgy tűnik, hogy egész Európával dacol, az azért csalóka, mert valójában csak a woke-ideológia hatalmába kerített és annak szolgálatába állt országokkal dacol; a többiek csupán lapítanak, és nem merik elmondani a valós véleményüket olyan ügyekben, amelyeken Európa jövőbeli létezése múlik, mert inkább kivárnak, hogy nem veszélyes-e. Jó néhány uniós tagállam némán kuksoló és a magyarok kiállásáért titokban szorító vezető politikusainak kenyérgyávasága és a hamis biztonság utáni vágyakozása biztosan szembemegy a sokat emlegetett alapító atyák szellemiségével.
Nem kötelező politikusnak állni. Ha pedig csak azért teszi az ember, mert szeretne jómódban élni, de nincsenek meg hozzá a képességei, akkor még árt is vele.
A kereszténység és a konzervativizmus a tettekben él
A magyar kormány által hirdetett konzervativizmus és kereszténység olyan fogalmak, amelyek minden tekintetben ellentétei a woke által erőltetett halálkultúrának. A woke, az egy ideológia. Természetellenes, épp ezért csak úgy érhet el sikert, ha addig győzködik róla az embereket minden lehetséges platformon, a videoklipektől és filmsorozatoktól, az óvodai és iskolai érzékenyítésen át az üzenetekkel teleplakátolt metróaluljárókig, amíg végül az emberek elhiszik az ezerszer elismételt hazugságot. A kereszténység és a konzervativizmus viszont életet, az isteni természettel összhangban álló életet akar.
A kereszténység és a konzervativizmus természetes. Épp ezért nem szavakkal lehet róla meggyőzni az embereket, hanem tettekkel. Ilyen élettel. A valóság és a természet a mi oldalunkon áll, de ehhez valóban kereszténynek és valóban konzervatívnak kell lenni, hogy működjön.
Ha lépésről lépésre, magától értetődő természetességgel látják az emberek megvalósulni, akkor tartják természetesnek. Ha a keresztény–konzervatív rendszer működtetőinek van élő hitük a keresztben és gyakorolják a konzervatív értékeket, akkor ez látszik is rajtuk, és így lesznek hitelesek az emberek szemében, rájuk is átragasztva a hitet. Akiknek viszont nincs ezekben hitük és gyakorlatuk, az is látszik, és ez esetben akárhányszor el lehet mondani, hogy kereszténység és konzervativizmus, nem fog működni. A politikusok, vezetők, hangadók, véleményvezérek felelőssége itt is óriási.
Már csak azért is, mert a másik választási lehetőségünk változatlanul a woke ideológia halálkultúrája. Semmi más.
