A politikusoknak a legrosszabbra is fel kell készülniük, nekünk pedig az a kötelességünk, hogy a döntéseiket megfogadva, ésszerűen hajtsuk végre az intézkedéseket – mondta Merkely Béla szívsebész professzor, a Semmelweis Egyetem rektora, a járvány elleni védekezés egyik kulcsembere a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban annak apropóján, hogy napok óta heves vita zajlik a kórházi ágyak egy részének a veszélyhelyzetben elrendelt felszabadításáról. A professzor teljes mértékben képtelenségnek tartja, hogy bármelyik kórházvezető “a halálba küldött” volna haza betegeket, ugyanakkor azt is kifejtette, hogy ez egy főpróba, egy hadgyakorlat volt, amit nem úgy kell értelmezni, hogy mostantól az ágyak ötven százalékát üresen kell tartani. Merkely Béla kijelentette: az országos rehabilitációs intézet menesztett főigazgatóját, Cserháti Pétert kiváló szakembernek tartja, ezért is tett gyorsan gesztust felé. A koronavírus-járvány tetőzéséről a professzor az általa vezetett klinikai elemző csoport adataira támaszkodva azt mondta: ő optimista, már látni a fényt az alagút végén. A magyar emberek komolyan vették a veszélyhelyeztet, így néhány hét múlva jöhetnek a fokozatos engedmények, hogy “engedjük élni az országot, miközben fokozzuk a szűréseket”. Utóbbiról Merkely megjegyezte: jól beváltak a kormány korlátozó rendelkezései, így a járvány nem szabadult el, a szűrési kapacitás pedig szépen fel tudott zárkózni a valós igényekhez.
Orbán Viktor a péntek reggeli rádióinterjújában utalt rá, hogy veszélyhelyzet van, ilyenkor a vezetőknek nem lehetősége, hanem kötelessége az Operatív Törzs döntéseinek végrehajtása. Nyilvánvaló, hogy a kormányfő a fertőzötteknek felszabadítandó kórházi ágyak körüli vitára utalt. Ön az ország kulcsfontosságú klinikáinak vezetőjeként, a Semmelweis Egyetem rektoraként hogyan oldotta meg ezt a feladatot?
Minden körülmények között bizonyítani kell a felkészültségünket és a rátermettségünket. Ez azt jelenti, hogy miközben a politikusok kötelessége, hogy a lehető legrosszabb verzióra készülve hozzanak döntést, nekünk szakembereknek azt kell meghatároznunk, hogy miként tudjuk a beérkező betegeket ellátni és közben a veszélyhelyzet fokozódására felkészülni. Azaz nekünk kell meghatározni azt, hogy a szóban forgó utasítást hogyan kell a gyakorlatba ültetve végrehajtani, vagyis azt, hogy aktuálisan és konkrétan milyen ellátást kell biztosítanunk, mennyi beteget vehetünk fel és kik azok, akiknek az ellátása nem várhat, mert halaszthatatlan beavatkozásra szorulnak. Ez szakmai döntés és a Semmelweis Egyetem fennhatósága alatt működő klinikákon és a fenntartása alatt lévő kórházban egy beteget sem küldtünk haza úgy, hogy azzal az életét, gyógyulását veszélyeztettük volna. Most egy katonás rendszerben dolgozunk, kórházparancsnok támogatása mellett, ezért is élnék katonás hasonlattal: az elmúlt napokban hadgyakorlatot tartottunk, amelynek az volt a célja, hogy bebizonyítsuk: tömeges fertőzés esetén fel tudunk szabadítani kellő számú intenzív ágyat, lélegeztetőgépet és más szükséges eszközt is. Azt kell mondanom, hogy ez a hadgyakorlat alapvetően sikeres volt, hiszen az egészségügy bebizonyította, hogy képes akár plusz harmincezer ágyat is biztosítani.
Tudjuk, hogy a hadgyakorlatoknak olykor áldozatai vannak. Lehet azt mondani, hogy a két, mulasztásokkal vádolt és elbocsátott főigazgató ilyen áldozat?
A veszélyhelyzetre való felkészülésnek és a mindennapi betegellátás kihívásainak egyszerre kell megfelelnünk, egyikben sem engedhetünk meg vállalhatatlan kompromisszumot.
Ön a héten a Semmelweis Egyetem komplex rehabilitációs fejlesztésével bízta meg Cserháti Pétert, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) menesztett főigazgatóját. Üzenni akart evvel?
Cserháti Pétert nagyon kiváló szakembernek tartom és rövid megbeszélésünk során arra a meggyőződésre jutottam, hogy ő valójában teljesítette a rábízott feladatokat. Arra az európai szintű tudásra, amit ő az OORI élén megszerzett és gyakorolt, szüksége van a Semmelweis Egyetemnek. Cserháti Péter eddig is címzetes docensünk és rektori biztosunk volt, nyilván mostantól több ideje lesz, hogy oktasson és például tanácsokat adjon a rehabilitációknál, amelyekre a járvány miatt nagy szükség lesz. A felkérés emberi gesztus volt részemről, de abban is biztos vagyok, hogy az egyetem csak nyer egy ilyen jó szakemberrel.
Nagyon sokan aggódnak és háborognak, akiknek a szeretteit most hirtelen hazaküldték a kórházakból a veszélyhelyzet miatt. Nekik mit üzenne, hogyan emésszék meg a történteket?
Az a legfontosabb kérdés, hogy a hazabocsátásnak van-e állapot-rosszabbodással járó kockázata? Innen, a Városmajori Szívklinikáról csak azt küldtük haza, akinél nincs ilyen, mégis fel tudtuk szabadítani az előírt ötven százaléknyi ágyat. Fontos tudni, hogy a felszabadított ágyakat ténylegesen csak a járvány eszkalációja során kell majd biztosítanunk. Tehát semmiképpen sem úgy kell értelmezni a rendelkezést, hogy ezeknek az ágyaknak mostantól üresen kell állniuk. Szükség esetén azonban bármikor COVID-fertőzött betegeket kell tudnunk ápolni rajtuk. Mindig volt egy határ, ameddig betegeket tudtunk felvenni, mégis mindig megoldottuk azt, hogy el tudjuk látni azokat a betegeket, akik a segítségünkre szorultak. Ugyanakkor alighanem eddig is én voltam az otthoni gyógyulási folyamatok egyik legnagyobb hazai híve. Statisztikák igazolják, hogy az emberek a szeretteik körében, az otthonukban sokkal gyorsabban és jobban gyógyulnak. Különösen az idős betegekre jellemző az úgynevezett kórházi szindróma kialakulása, amikor a bent fekvés miatt stagnál vagy rosszabbodik állapotuk. Egy friss stroke-ost persze nem lehet hazaküldeni, mert folyamatos gyógyításra és kórházi eszközökre van szüksége, de mindig van egy pont, amikor már mérlegelhető, hogy inkább az otthoni környezet a javasolt. Minden ellátónak fel kell mérnie, hogy egy műtét, vagy vizsgálat elmaradása mennyire rontja a beteg kilátásait. Sok idős beteget műtök személyesen, akik nagyon közel kerülnek hozzám. Sokszor vetik fel ők maguk, vagy a rokonaik, hogy még egy kicsivel több rehabilitációt szeretnének, ilyenkor ki kell mondanom, hogy nem tanácsolok több bent fekvést. Nehezen változik a régi, magyar szemlélet, amely szerint „aki beteg, legyen kórházban”. Ez butaság, bizonyítható, hogy otthon nagyobb a késztetés a gyógyulásra.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Ugyanakkor a mai napon (pénteken) két szívátültetést hajtunk végre, pedig az egy nagyon komplex műtét, mégsem halasztjuk el, mert, ha elmaradna minimálisra csökkenne betegeink reménye a gyógyulásra. Az egyetemen egyetlen transzplantációt sem mondtunk le, miközben amikor kellett, március 15-éig öt nap alatt kiürítettük a Kútvölgyi kórházat és rendelkezésre bocsátottunk 300 ágyat. Ezen felül még négy klinikát elköltöztettem, hogy biztosíthassuk azt a struktúrát, amelyben az Üllői úti új Korányi-tömb fő COVID-központtá alakult. Meg lehet csinálni tehát, de látják, mi is katonásabbak lettünk: most is itt van a kezemben a mai napra kategorizálva minden egyes ágy nyilvántartása és minden reggel „haditanácsot” tartunk. Tehát, ha mégis hirtelen megnőne a fertőzések száma, országosan akkor is el tudnánk látni az extrém sok beteget.
Mégis hihetetlen indulatokat korbácsolt a döntés, a Facebook-virológusok szerint inkább szállodákban, laktanyákban kellett volna berendezi a koronavírus-ellátást. Csakhogy épp Ön mutatott rá a PS-nek adott interjújában, hogy a járvány ennél sokkal bonyolultabb, hiszen például sok szívbetegnek a koronavírus fordíthatja rosszabbra az állapotát és akkor igenis itt a szívklinikán, megfelelő szakértelem mellett kell őket villámgyorsan ellátni, nem pedig egy laktanyában…
Ez abszolút így van, a városmajori klinikán például 36 COVID-ágyat raktunk félre, ahol izoláltan tudunk fertőzött, infarktusos beteget ellátni. Az egész Semmelweis Egyetem esetében is megoldottuk ezt a feladványt.
Egészen biztos, hogy a kórházigazgatók senkit “nem küldtek a halálba”
Tudjuk, nem szokott politizálni, de azért hadd idézzük fel, hogy egyes kormánypozícióra vágyó ellenzékiek úton-útfélen azt terjesztik, hogy a kormány és a kórházvezetők emberek sokaságát gyilkolják meg közvetve a kórházi ágyak kiürítésével. Mennyire fájó ez az indulatkeltés?
Ahogyan a kollégáimat és a magyar kórházigazgatókat ismerem, nagyon igazságtalan ez a vád, hiszen minden egyes beteg sorsát egyedi módon bíráljuk el és kizártnak tartom, hogy valakit felelőtlenül csak úgy elküldjenek.
Többen – például ma Ternák Gábor professzor – bizakodóan felvázolták, hogy Magyarországon elkerülhetjük a koronavírus-járvány elszabadulását, a káoszt és rémületet, amit Olaszországban vagy Spanyolországban láthattunk. Ez egybevág avval, amit a Polbeat című műsorunkban mondott még egy hónapja, miszerint „ha minden jó alakul, nyaralni azért fogunk”. Megmaradt az optimizmusa?
Vezetek egy klinikai járványelemző munkacsoportot, minden adatot megkapunk Magyarországról és külföldről. Az adatok azt mutatják, hogy az itthoni intézkedéseknek és a lakosság fegyelmezettségének köszönhetően szép lassan a „plató fázisba” érkezünk…
Jó eséllyel a fertőzések száma már nem fog drasztikusan emelkedni
Bocsánat, milyen fázisba?
Ha egy járványt elengedünk, akkor az eljut egy csúcsig, amikor a legtöbb beteg megfertőződik, majd szép lassan visszahúzódik és nyugvó fázisba kerül. Abban az esetben, ha speciális intézkedésekkel, felvilágosítással, távolságtartással, kézhigiénével, intenzív intervencióval, magyarul az emberek mindennapi életének a megváltoztatásával beavatkozunk a folyamatba, határozottan levághatjuk ezt a csúcspontot. Ilyenkor juthatunk el a „plató fázisba”, ami – ha már csúcsokról beszélünk – egy fennsík a mi görbénken. Az esetünkben ez azt jelenti, hogy a halálesetek és a fertőzések száma várhatóan már nem fog drasztikusan emelkedni, ráadásul minden légúti betegséget okozó járvány a nyár közeledtével engedni szokott a szorításából, tehát a most tudományosan rendelkezésre álló adatok alapján valóban optimista vagyok: ha nem is olyan, mint máskor, de azért lesz nyarunk. Egészen dicséretes, hogy a releváns összegzések szerint, Európában a negyedik legjobb helyen állunk a járvány elleni küzdelemben. Elmondható, hogy Közép-Kelet-Európa általában véve fegyelmezettebb és jobban teljesít mint Dél- és Nyugat-Európa. Azt azért kiemelném, hogy ez csak az optimista forgatókönyv, mert nagy népsűrűségű helyeken, zárt területeken, amilyen például egy idősotthon, a ragyogó szép időben is pillanatok alatt berobbanhat a fertőzés.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Ez azt jelenti, hogy az idősotthonokra még hónapok múlva is nagyon-nagyon kell majd vigyázni, minden előírást szigorúan be kell tartani, elég egy kis hiba, hogy sok idős ember megbetegedjen. Egyesek furcsállják, hogy Magyarországon kevés a fertőzött, de közülük sokan, 8-9 százaléknyian meghalnak. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van, hiszen a tesztelések nagyobb része idősotthonokban és kórházak krónikus osztályain zajlik, így a nyilvántartott fertőzöttek nagy része a legveszélyeztetettebb korosztályból kerül ki. Örülök neki, hogy az Operatív Törzs a legnagyobb figyelmet most az idősotthonokra, a betegek és egészségesek elszeparálására fordítja. Gyorsan hadd tegyem hozzá, hogy ha valaki egy idősotthonban elkapja a koronavírust, még ne hagyjon fel minden reménnyel, mert az adatok szerint a csoportosan megfertőződött idősek közül is sokan nagyon enyhe tünetekkel esnek át a betegségen. Egyre több információnk van a vírusról, és a viselkedését látva állíthatom, hogy a néhány elrettentő példa ellenére, ötven-hatvan év alatt ez a fertőzés nem tűnik veszélyesebbnek, mint az influenza, idősebb korban viszont igen. A védekezés leghasznosabb módja tehát az idősek izolálása a szakmában vektoroknak nevezett járványhordozóktól, sajnos például a jövő-menő unokától.
Az idősotthonokban még az ételszállítókat is szűrni kell
Apropó vektorok, nem volna elsődleges cél, hogy minden idősotthonban és kórházban dolgozó embert folyamatosan teszteljenek és vizsgáljanak?
Dehogynem, az ott ápoltakat, a dolgozókat, de még az ételt beszállítókat is szűrni kell előbb-utóbb. Ugyanakkor hadd mondjam el, hogy már most is minden intézményvezető szükség szerint kérhet vírustesztet, a Semmelweis Egyetem a járvány kitörése óta egyetlen kérést sem utasított vissza. Csak csütörtökön 638 PCR-alapú tesztet végeztettünk betegeken és dolgozókon, de van még kapacitás, igaz, a labor hajnalig dolgozik. Azt is tudom, hogy bőven áll még rendelkezésre kapacitás az országban és most például olyan robotok beszerzése zajlik, amelyek a tesztelés folyamatát tovább gyorsítják. Az a szerencse, hogy annyira jól működtek a kormány által meghozott rendelkezések, hogy a szűrési kapacitás szépen fel tudott zárkózni a valós igényekhez. Mindannyiunk közös eredménye, hogy hamarosan nálunk is sor kerülhet lazításokra, főleg olyan csoportok javára, akik fontos feladatok előtt állnak az életükben, mint például az érettségizők, vagy a végzős egyetemi hallgatók. Mégsem úszhat el egy egész évük…
Vagy a szívfájdalmaink, a kiskereskedők, akik szépen lassan tönkre mennek, miközben a Tesco vagy az Obi továbbra is arcátlanul árulhat tűsarkú cipőt meg masszázskádat…
Természetesen ők is kaphatnak segítséget – de persze a döntést majd az Operatív Törzs hozza meg. Egyszóval úgy tudjuk továbbra is fenntartani ezt a „plató fázist”, ha fokozatos engedményekkel engedjük élni az országot, működni a nemzetgazdaságot, miközben fokozzuk a szűréseket. Ehhez hozzá fog járulni az ultraibolya sugárzás jótékony hatása és – reményeim szerint – az, hogy az emberek kötelességtudóan, ahol kell továbbra is hordják a maszkot.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
A maszkot-kesztyűt ne dobjuk el!
Tehát akkor hiába látjuk a fényt az alagút végén, a maszkot-kesztyűt ne dobjuk el, különben valóban szükség lesz azokra a felszabadítandó kórházi ágyakra?
Így van, a következő egy-két héten még semmiben sem lazíthatunk, sőt, még most sem késő, hogy akiknek még nincs, saját maszkot készítsen magának. Lazításra csak akkor van lehetőség, ha az ország komolyan veszi a fennmaradó szabályokat. Mondom, lassan kiismerjük ezt a vírust, én is sokkal kevésbé tartok tőle: az emberi kontaktusok megszakításával a járványt is meg tudjuk fékezni, tehát, ha maradunk távolságtartóak, szépen lefelezhetjük, harmadolhatjuk a terjedését.
Ha jól értem, a honfitársaink többsége professzori dicséretet érdemel?
Nagyon is, a magyar lakosság jó része jóval fegyelmezettebb, mint Dél-Nyugat Európa.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS