A kormány dolga, a mi dolgunk

A történelem gondoskodik róla, hogy ne legyen biztos mindaz, amiért az ország az elmúlt 12 évben nagyon keményen megdolgozott. Magyarországon a napokban tulajdonképpen teljes hatalomváltás zajlik le: új köztársasági elnök van Novák Katalin személyében, új országgyűlés alakul és új kormány. A politikai iránya értelemszerűen nem változik, hiszen a köztársasági elnök a politikai jobboldalról érkezik, az új miniszterelnök is a régi és a kormánytöbbség is ugyanaz. A legnagyobb változás a kormányban következik be: új miniszterek is jönnek, és többen a korábbiak közül visszatérnek a kormányba.

Az elmúlt évek esemény- és válságbősége miatt érdemes végiggondolni, hogy milyen kihívásokkal kell megküzdenie az új kormánynak, mennyiben új a helyzet és milyen régi válságok maradtak meg, csak felejtődtek el, mert háttérbe szorították őket az újak.

A járvány például nem múlt el, csak átalakult; a vírus is változott, mi meg megtanultunk együtt élni vele. Az egészségügy leterheltsége csökkent, de nem szűnt meg teljesen. A szakértők szerint újabb járványok várhatók, ebben a tekintetben folyamatosan készültségben kell maradnia a teljes ellátórendszernek, a kormányzatnak és a társadalomnak is. A migráció sem szűnt meg, nem is csitult, sőt, időről időre fellendül: újabb és újabb okok bukkannak fel világszerte, ami arra készteti az embereket, hogy a még viszonylagos jólétben élő Európába “meneküljenek” vagy vándoroljanak. Ezt a válságot is “megszoktuk”, a rendőrség, a honvédség, a közigazgatás megtanult együtt élni vele, de bármikor változhat a nyomás, bármikor újra előállhatnak a 2015-ös viszonyok; egy kitörő éhínség, egy még újabb háború százezreket, milliókat kényszeríthet az Európa felé történő menekülésre. Önmagában az orosz–ukrán háború is egy folyamatos menekülthullámot generál, de a hozzánk hasonló kultúrájú és vallású menekültek ellátása és befogadása sokkal kisebb kihívás, mint a muszlimoké. Az utóbbi jól láthatóan valójában megoldhatatlan feladat, míg az előbbi is nagy teher ugyan, de megoldható. De ez a háború is eszkalálódhat még, reális forgatókönyv Ukrajna szinte teljes “kiürülése”, az ukrán állam összeomlása, vagyis az, hogy akár tízmilliós népességmozgás is lezajlik a határaink mentén és részben a határainkon keresztül.

Ez a háború azonban sokkal fenyegetőbb, mint bármilyen másik válság, amivel eddig meg kellett küzdenünk. Szinte minden szomszédunk és szövetségesünk, barátunk és ellenségünk azt gondolja, hogy neki magának is be kell vonódnia ebbe a konfliktusba, sőt, azt is, hogy nekünk, magyaroknak, Magyarországnak is részt kell vállalnia belőle. Ezt nem az önvédelem kényszere diktálja, nincs mögötte semmiféle politikai racionalitás, hanem egy olyan, érzelmivé alakított, erkölcsi felháborodás erőlteti, ami nem néz sem Istent, sem embert. Európa sem gazdaságilag, sem katonailag nem elég erős ahhoz, hogy hatást gyakoroljon ennek a háborúnak a végkimenetelére, csak humanitárius segítségével játszhat igazán pozitív szerepet. Amerika érdekei látványosan mások, mint például Közép-Európa érdekei, de erről a problémáról Európa vezetői, az európai értelmiség, a közvéleményformálók még diskurzust sem hajlandók folytatni. Ma Európában nem legitim álláspont a magyar nép azon teljesen egyértelmű állásfoglalása, hogy ki akar maradni ebből a konfliktusból, a háborús részéből meg végképp. Egy olyan világban élünk most, ahol a béke álláspontja nem elfogadható, ahol a magyar kormánytól, a magyar államtól, a magyar nemzettől egyértelmű, önfeladó, a nemzeti szuverenitást teljesen elhajító elköteleződést várnak egy olyan háborúban, amelynek végkimenetelére az országnak semmilyen katonai és gazdasági hatása nem lehet. Egy olyan konfliktusba kellene beleállnunk, amin csak veszthetünk, gazdasági értelemben és emberéletben is. A kárpátaljai magyarokat az ukránok pont olyan lendülettel használják túsznak, mint ahogy az oroszok célpontnak tekintik őket. Az EU-t és az USA-t pedig egyáltalán nem érdekli a magyarok sorsa; nemhogy a kárpátaljaiaké nem, még az anyaországiaké sem. Ez az egész sokkal jobban hasonlít az 1939-es európai helyzethez a mi szempontunkból, mint ahogy azt el lehet viselni vagy ahogy azt feltételezni mertük. Sem a szövetségeseink, sem az ellenségeink nem változtak meg; Magyarországnak újra egy ellenséges környezetben kell túlélnie, megmaradnia.

És ha ez nem volna elég, a globális időjárás ingadozásai, az éghajlatváltozás, a csapadékmennyiség csökkenése is egyre nyilvánvalóbb. Az EU és a nyugati mainstream globálisan, a szén-dioxid-kibocsájtás csökkenésével és nem a lokális alkalmazkodással akar védekezni a változás hatásai ellen. Itt is ellenszélben kell magunkat menteni. A problémát az is tetézi, hogy mindeközben a nyugat energia alapú gazdaságainak és társadalmainak nyersanyag- és energiaellátását egyszerre veszélyezteti egy mesterséges, nyerészkedésre szolgáló, piacmanipuláló energiaár-krízis, az állítólag erkölcsi alapú szankciós politika, a létező és elérhető energiafajtákat és kapacitásokat csak a képzeletben létező megújuló energiatermelésre, és szintén csak egyesek álmaiban létező új technológiákra cserélő, voluntarista “környezetvédő” politikai döntések.

Sem az emberiség, sem Magyarország történetében nem volt még ennyi válság egyszerre. Mindegyik jelenlegi válság emberi tevékenység, irracionalitás következménye, annyiban legalábbis, hogy a tényleges természeti eredetű válságot az emberi gondolkodási hibák, kapzsiság és sokszor nyilvánvaló elmebaj is erősíti még. Ebben a környezetben kell kormányoznia az új magyar kormánynak úgy az ország hajóját, hogy túléljük, megmaradjunk, gyarapodjunk, sikeresek legyünk és megmaradjon a döntési szabadságunk. Az elmúlt bő száz évben a mindenkori magyar kormánynak már sokadszor kell mindent elsöprő válságokkal szembenéznie, illetve a válságok utáni újjáépítéssel foglalkoznia. Amikor a magyar kormánynak megvolt a legalább minimális döntési szabadsága, akkor nem is vallott kudarcot: Trianon után a Bethlen-kormány is gyakorlatilag csodát tett. Jelenleg ez a döntési szabadság – a választópolgároknak hála – megvan; most az új kormányon a sor, hogy a lehető legtöbbet kihozza a helyzetből, megmentsen minket a háborútól és kezelje az összes többi fenyegető válságot is. Az új minisztereknek sajnos nem békeidőben kell megvalósítaniuk az elképzeléseiket, hanem egy folyamatosan változó gazdasági és nemzetközi helyzetben.