Százötven éve, 1872. november 1-jén nyílt meg Pesten a Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémia, a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézménye.
Az 1790–91. évi országgyűlés volt az első, amely határozatban mondta ki, hogy a katonai nevelés előmozdítására nemzeti hadiiskolát kell állítani a nemes ifjúság részére, ahol elméleti és gyakorlati képzést nyerhetnek. Ezután két évtized telt el, amíg 1808. október 4-én I. Ferenc király szentesítette az 1808. évi VII. törvénycikket a katonai Ludovika-akadémiáról. Az intézmény költségeit önkéntes felajánlásokból teremtették elő (az adakozók nevét meg is örökítette a törvény). Az akadémiát Habsburg-Estei Mária Ludovika Beatrix királynéról nevezték el, aki a rendektől kapott koronázási ajándékából 50 000 forintot biztosított e célra.
Az akadémia elhelyezésére a fiúnevelő intézetnek épített váci Terézia-épületet jelölték ki, igazgatójának József nádort tették meg. A törvény szerint az intézet fő célja, hogy “benne a magyar ifjúság azon tudományokra oktattassék és oly nevelést nyerjen, melyek által úgy a rendes hadseregben, mint fölkelés alkalmával is a haza hasznos szolgálatára alkalmassá és képessé legyen”. A hatéves képzésre 200 tizenkét évnél idősebb és tizenöt évnél fiatalabb növendéket lehet felvenni, akik végzésük után a bécsújhelyi katonai akadémián végzettekkel egyenlő alkalmazásban és kedvezményekben részesülnek.
A megnyitás a napóleoni háborúk miatt egyre tolódott, és csak az 1827. évi XVII. törvénycikk rendelkezett “a Ludovika katonai akadémia haladéktalan felállításáról”. A jogszabály előírta a váci épület eladását és az akadémia Pestre helyezését; ehhez az Orczy-családtól megvették az Orczy-kertet, a szomszédos telkeket Pest városa és Festetics Antal gróf engedte át az intézmény céljaira.
A Pollack Mihály által tervezett épület alapkövét 1830. június 28-án József nádor tette le, a munkák öt éven át tartottak. A közép- és oldalrizalitokkal tagolt, korintoszi pilaszterekkel (faloszlop) díszített épületkomplexum 124 szobát, 37 tantermet, kápolnát, konyhákat, számos éléskamrát és lovardát foglalt magába. A Ludovika évekig üresen állt – kivéve azt az időszakot, amikor az 1838-as pesti árvíz idején ide menekítették a Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek egy részét, és itt szállásolták el a hajléktalanná vált lakosokat –, mert a bécsi udvar minden eszközzel akadályozta megnyitását és a magyar nyelvű oktatást.
Az 1848–49-es szabadságharc alatt a nemzeti ügy iránt elkötelezett tisztek képzése érdekében ismét előtérbe került a Ludoviceum kérdése. Az Országgyűlés 1848. december 28-án elfogadta az intézmény felállításáról szóló javaslatot, de ez nem vált törvénnyé. A Magyar Hadi Főtanodát 1849. január 7-re mégis megnyitották, de Pest-Buda ekkor már osztrák kézen volt. A megszálló osztrák katonai hatóságok jogilag elismerték az intézményt, de működését tíz nappal később betiltották, felszerelését lefoglalták, az épületet katonai kórházként és börtönként használták.
A magyar tisztképzés végül az 1867-es kiegyezés után kezdődhetett meg. 1869-ben megszületett a Magyar Királyi Honvédség, majd elfogadták az 1872. évi XVI. törvénycikket, amely így rendelkezett: “Az 1808. évi VII. […] törvénycikk értelmében Pesten felállítani rendelt magyar katonai tanintézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia állíttatik fel és Ludovika Akadémia nevet fog viselni… rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban maguk továbbképeztetni”.
A Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémiát 1872. november 1-jén avatták fel, első parancsnoka Móricz Sándor ezredes volt, az oktatás magyar nyelven folyt. A közös hadseregben már működő hadapródképző intézményekkel egyenrangú, középfokú iskolának minősülő Ludovika 1897-ben alakult át főiskolává. A XX. század elején évente 250 növendéket képeztek, akik a négy évfolyam sikeres elvégzése után hadnagyként kerültek a honvédséghez.
Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése után a képzést újjá kellett szervezni, ezt az 1922. X. törvénycikk tette meg. Eszerint a Ludovika Akadémia négy évfolyamú katonai főiskola lett, 1939-től már csak a gyalogsági lovassági és tüzérségi képzésnek adott helyet; a légierő tisztjeit a Horthy Miklós Honvéd Repülő Akadémián, a műszaki vonatkozású fegyvernemek tisztjeit a Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián képezték. Az utolsó tisztavatás 1944. augusztus 20-án volt, ezután a Ludovikát Kőszegre, majd Németországba telepítették, gyakorlatilag megszűnt.
Épületében 1945–1958 között a Kossuth Akadémia, majd az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei működtek; fedett lovardájában, amely 1992-ben leégett, az Alfa mozi üzemelt. 1994-ben az átalakított valamikori lovardában helyezték el a Magyar Természettudományi Múzeumot, amely később kiegészült a főépület és a kiállítási épület közötti, föld alatt kialakított kiállítási térrel. Egyes épületeit a 3-as metró építésekor lebontották, park részében és a csónakázó tó környékén az Orczy-kertet alakították ki.
2012-ben kezdődött a Ludovika történelmi épületegyüttesének újjáépítése, a főépületbe 2014-ben költözött a 2012. január 1-jével létrejött Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE). Az egykori Ludovika Akadémia épületét, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új, központi főépületét 2014. március 25-i kormányrendeletben történelmi emlékhellyé nyilvánították.
Forrás: MTI; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS