Még egy sikeres merénylet, és a maradék ellenzék is eltűnik Oroszországban, Putyint pedig szentté avatják a Vörös téren – hívja fel a figyelmet Somkuti Bálint hadtörténész, az MCC biztonságpolitikai elemzője a figyelmet arra, hogy az ukrán titkosszolgálat szimbolikus győzelmeket aratva segíti az oroszokat. Az interjúban természetesen szóba került, hogy érdemes-e megint fogadni Oroszország szétesésére, és hogy lesz-e sikeres ukrán ellentámadás.
Mikor fog összeomlani Oroszország?
Arra, hogy 106 éven belül háromszor is összeomoljon Oroszország, vajmi kevés esélyt látok. 1917-ben volt az első, 1991-ben a második és 2023 lenne a harmadik gigantikus összeomlás; ha ezt megint összehoznák, akkor többé nem lennének méltók arra, hogy komolyan vehető nagyhatalomként gondoljunk Oroszországra.
Most éppen Ukrajna Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsának titkára, Olekszij Danyilov nyilatkozta a Times című brit lapnak, hogy hét éven belül várható Oroszország szétesése. Ezt először 2022 szeptemberében nyilatkozta, de az ilyen hangok már 2021-ben, még a háború kitörése előtt is voltak. Sokan spekuláltak arra, hogy Oroszország szét fog esni.
A matematikai valószínűsége alapján rendeltünk hozzá egy véletlenszerű számot céldátumként. Csak az orosz emberek sem hülyék, és amíg nem látszik jobb rendszer, ami a jelenlegit leválthatná, nem látszik az, hogy mit nyernének vele, addig nem fognak fellázadni és darabokra sem fogják verni Oroszországot. A szétesés forgatókönyvéről spekulálók cserébe mindig elfelejtik, hogy a forradalmak nem a semmiből keletkeznek, Ez érvényes volt a ’48-49-es magyar forradalomra is, amit éhínség előzött meg. Emellett ’47-ben kolerajárvány is volt, ami ’48-ban tartott, a Honvédségnek voltak olyan periódusai, amikor több veszteséget szenvedett kolerától, mint harcban. És gyakorlatilag ezt megelőzőleg egy éhínség. Például a felső-magyarországi tótok felbőszüléséhez nagymértékben hozzájárult a szárazságos időszak, ami azt a területet, mint amúgy is rosszabbul termő területeket érintette leginkább.
Tehát minden egyes felkeléshez először gazdasági nehézségek kellenek.
1783-ben megnyílt a Laki-hasadék Izlandon, ami az elmúlt pár száz évet tekintve a legnagyobb környezeti hatású vulkánkitörés volt. Például Skóciában több kilométerre a parttól is haltak meg emberek, mert mérgező gázfelhőt sodort a szél oda. A légkörbe jutó koromnak és pornak köszönhetően pedig nem nagyon volt nyár még 1787–88-ban sem, aminek köszönhetően ’89-ben meg nagyon éhesek voltak az emberek, ki is robbant a francia forradalom. Egy újabb orosz összeomlást csak valami hasonló kataklizma tudna csak kiváltani.
Az egyik korábbi ukrán külügyminiszter, bizonyos Volodimir Ogrizko fogalmazta meg még a háború előtt, mintegy mestertervként, hogy nem kell megvárni, míg magától szétesik Oroszország, hanem sürgetni kell. Egyszerre kell gazdasági, politikai és katonai kihívást intézni ellene, és akkor bekövetkezik az összeomlás.
A katonai kihívást látjuk, a politikait és a gazdaságit is, de az Oroszországot szétfeszítő etnikai ellentéteket, amiket kihasználva a helyi oligarchák kikiáltják a saját köztársaságaikat, azokat nem.
Erről az Oroszországról álmodik Ukrajna – Volodimir Ogrizko könyvének borítója
Van erre van egy nagyon szép kifejezés angolul: wishful thinking. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de nem tartom valószínűnek. Egy ilyen típusú elégedetlenségnek mindig vannak jelei, pláne egy olyan társadalomban, amit olyan szinten árgus szemekkel figyelünk. Lennének tüntetések, lennének megmozdulások, rendszeresen szétvernék pár irodáját a központi hatalomnak.
Az ukránok viszont szeretnék sürgetni az összeomlást, ehhez pedig a bedrogozott mesterséges intelligenciát is bevetették. Más ugyanis nem találhatta volna ki a szentpétervári merénylet forgatókönyvét. Van egy orosz születésű orosz neonáci, aki mellette bolsevik, aki 2014-ben Kijevbe költözik, hogy részt vegyen a forradalomban, később beáll az ukrán hadseregbe az oroszok ellen harcolni, a frontszolgálat után pedig leszerződik az ukrán titkosszolgálathoz. Ő szervezi be az orosz születésű orosz kislányt, aki anarcholiberális, önmagát biszexuálisnak tekinti, de igazából heteroszexuális és egy vintage ruhaboltban dolgozik, miután kibukik az egyetemről. Ők ketten aztán robbantásos merényletben végeznek egy ukrán születésű, börtönviselt, Moszkvában élő orosz bloggerrel.
Ehhez azt hozzátenném, hogy csak jelenlegi tudásunk szerint stimmelnek ezek a jelzők, mert az orosz szolgálatok ezt közölték velünk. Az igazságot pedig nem feltétlenül szokták nekünk kendőzetlenül elmesélni.
Az orosz szolgálatok Daria Trepovát gyanúsítják a merénylet elkövetésével
És van még egy durva csattanó a történetben: a hölgy az általad felsorolt jellegzetességei mellett a Navalnij-féle mozgalomnak az egyik arca és az egyik aktivistája volt. Ezzel a merénylettel az ukrán titkosszolgálat egy hanyag mozdulattal olyan szinten alásegített Putyinnak immár megint, Darja Dugina, illetve a kercsi hídnak a felrobbantásával együtt, hogy már gyanús kezd lenni a történet. Nyilván nincs összefüggés, és nyilván ők a saját maguk módján harcolnak, és azt hiszik, hogy sikereket érnek el ezzel,
csak az a probléma, hogy ez az összes ilyen típusú lépés Putyint erősíti.
Innentől kezdve az orosz ellenzéki mozgalmakat nyugodtan azonosíthatják terroristának és ellenséges ügynöknek. És ennyi. Gyakorlatilag megint meghalt egy szimbolikus alak, aki Ukrajna számára áruló, az árulókat pedig így szokták kivégezni a globális délen. Ami érdekes, hogy az ukrán titkosszolgálat is mintha a nyugati titkosszolgálatok mintájára működne; nagyon zárt és nagyon szűk látókörű módon cselekszik.
Dugin lányának meggyilkolása még szimbolikus győzelemnek sem nevezhető
A kercsi híd elleni támadás is eszkalációt hozott, a Dugina elleni támadás is járt következményekkel, biztos, hogy erre is válaszolni fognak az oroszok. És az orosz ellenzéknek a végleges meggyengülése is a következmények között van, vagyis az ilyen támadások gyakorlatilag tipikusan pürrhoszi győzelmek: még egy ilyen csatába győznek, akkor végleg elvesznek. Még egy-két ilyen lépése lesz az ukrán titkosszolgálatnak, és Putyint szentté avatják a Vörös téren. Mindegyik ilyen húzással magasabb szintre emelik az oroszok az elszántságát és harci kedvét.
És miközben az oroszok egyre dühösebbek, sok elemző szerint, ha nem is fenyegeti az ukrán hadsereget az összeomlás, láthatóak rajtuk a kifáradás jelei.
Két dologról lehet beszélni. Az egyik az az, hogy egyre többször működik sikeresen az orosz légierő, és nemcsak Bahmut környékén, hanem Avgyijivkánál és Marinkánál is.
Az orosz légvédelem elfogyott, a nyugati pedig kevés
Azt kell tudni, hogy a szovjet típusú légvédelmi rendszerek nagyon jó közepes hatótávolságú fegyverek. ami azt jelenti, hogy értelmezhető lőtávolságból és értelmezhető magasságból nem támadhatsz, amíg ilyen rendszerek működnek a földön. Ahogy az amerikaiak sem támadtak 6000 méter alatt a jugoszláv háborúban. Hogy ezeket a fegyvereket be merik és be tudják venni, és sikerrel vetik be, az azt jelenti, hogy ez a légvédelem meggyengült.
A nyugat miért nem segíti az ukránokat? Miért nem pótolják az elhasznált, megsemmisült rendszereket?
Mert szovjet típusú rakétákat használnak a szovjet típusú rendszerek, és a Nyugatnak nincs szovjet típusú rakétája. Két helyről lehet ilyet vásárolni: Kínából vagy Oroszországból – nyilván egyik sem fog az ukránoknak szállítani. Nyugati légvédelemből pedig nincs elég. Természetesen vannak a Nyugatnak is hasonló rendszerei, csak az a saját védelmükre is kevés.
A kifáradás kapcsán tett kijelentésekkel pedig érdemes megvárni még a tavaszra várt ukrán ellentámadást. Bahmutnál már kiviteleztek néhány ellenlökést, ami ukrán szemszögből bíztató fejlemény. De ahhoz, hogy komoly ellentámadás induljon, ahhoz olyan eszközökre és olyan erőkre van szükség, amik rendelkezésre is állnak, ígéretekkel nem mennek semmire.
A hírek szerint két ukrán hadtestet állítottak föl, a kilencediket, meg a tizediket; egy ilyen hadtest az általában 4–5–6 dandárt jelentett körülbelül, tehát 30–40 ezer ember darabonként. Az igazi probléma ukrán szemszögből, hogy egy részüket már be kellett vetni Bahmut védelmére.
A tavaszi ellentámadásra félretett csapatok is feltűntek Bahmutban
Ezek frissen kiképzett, általában frissen feltöltött egységek, vagyis a harcértékük alacsonyabb, mint a reguláris, sokat látott, tapasztalt egységeké. A másik meg, hogy valószínűleg nincs hozzájuk elegendő felszerelés, hiszen a Nyugat már nem tudott olyan mennyiségű járművet, harckocsit, önjáró löveget adni, mint tavaly nyáron, amikor jelentős sikereket értek el az ukránok. Akkor több száz darab harckocsi és egyéb eszközök átadásáról beszéltünk, amik jelentős mértékben megdobták az ukrán képességeket. Ilyen most nem történt, legalábbis tudomásunk szerint nem történt. Ha ezekből az adatokból indulunk ki, akkor nem várható nagyobb ellenoffenzíva, de ugyanúgy, ahogy a múltkor sikerült az ukránoknak meglepni mindenkit – beleértve saját magukat –, ez megint benne van a pakliban.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS