A világ napjainkban veszélyesebbnek tűnik, mint az 1980-as évek vége óta bármikor. A kelet-európai és a kelet-kínai-tengeri valódi érdekellentétek az elmúlt évtizedek első komoly nagyhatalmi konfliktusához vezettek, de a Közel-Keleten, Északkelet-Ázsiában és a Himalájában is tovább parázslik a válság. A világon zajló háborúkról szóló híradásokból csak töredékét tudjuk meg mindannak a borzalomnak, amit évek, akár évtizedek óta napi szinten megélnek az ott élő emberek, azok a civilek, akikről a nagyhatalmak „járulékos veszteségként” beszélnek, ha egy-egy támadásban nők és gyermekek is meghalnak.
Nem csupán az orosz–ukrán háború miatt kellene békéért küzdenie a világ vezető országainak, a NATO-nak és az Európai Uniónak. Naponta százak halnak meg a világon politikai, gazdasági, faji konfliktusok miatt. Valamiért már észre sem vesszük, vagy ha mégis, nem gondolunk bele, mit jelent, ha Szíriából érkeznek hírek arról, hogy egy támadásnak „tizennégy halálos áldozata van, köztük sok gyerek”, vagy Afrikából, ha a Boko Haram terrorszervezet végez ki civileket…
Számos példát hozhatnánk a geopolitikai jelentésekből, aminek jelentős részét a mainstream media már le sem hozza. Összeállításunkban azt vettük górcső alá – a teljesség igénye nélkül –, hogy milyen háborús konfliktusok zajlanak a világban az ukrán–orosz térségen kívül, és azok milyen érdekek mentén robbantak ki, miért nem sikerül békét teremteni.
Na és persze a legfőbb kérdésre is választ keresünk: ki a nyertese mindennek? Mert egyvalami biztos: egy térség destabilizálása mindig jelentős pénzügyi nyereség annak, aki ebben érdekelt. Nézzük, miről is van szó. Az ENSZ becslései szerint a háború kezdete óta több mint 400 ezer embert öltek meg Szíriában, 2019 januárjáig több mint 5,6 millióan menekültek el az országból. Sokan Jordániába és Libanonba menekültek, megterhelve az amúgy is gyenge infrastruktúrát és korlátozott erőforrásokat. Több mint 3,4 millió szíriai Törökországban keresett menedéket, és rengetegen Európában. A migrációs krízis miatt 2015-ben kontinensünk erőteljesen meggyengült, nem volt felkészülve egy ekkora krízisre.
Az Amerikai Egyesült Államok szerepe
A korábbi amerikai adminisztrációk azonban már korábban elvégezték a piszkos munkát: felforgatták a Közel- és Távol-Keletet, Észak-Afrikát, az arab világot, aminek következtében Európa évszázadok óta nem tapasztalt invázióval küzd az illegális migráció miatt. Az Egyesült Államok terrorizmusellenes hadműveleteinek polgári áldozatairól szóló közelmúltbeli vizsgálatában arra keresték a választ, hogyan keveredett az USA húszéves konfliktusba a terrorista csoportokkal, amelyek száma egyre nő. A New York Times decemberi vizsgálata a Pentagon bizalmas dokumentumaira alapozva arra a következtetésre jutott, hogy a Közel-Keleten zajló amerikai légi háborúkat „mélyen hibás hírszerzés” és „hibás célzás” jellemezte, amelyek az amerikaiak halálát okozták és több mint ezer civilét az elmúlt évtizedben. Vajon megérte?
Nézzük, az USA milyen jelentős „sikereket” ért el eddig. Emlékeznek az 1990-es évek vérengzéseire Boszniában, Ruandában és Szomáliában? A 9/11 utáni afganisztáni és iraki háborúra? A Srí Lanka-i gyilkos kampányra a tamilok ellen? De Líbia és Dél-Szudán összeomlása is egy domináns, az Egyesült Államok vezette Nyugat idején történt – és bizonyos esetekben ennek köszönhetően.
Napjaink legveszélyesebb konfliktusos pontjai – legyen szó Ukrajnáról, Tajvanról vagy az Iránnal való konfrontációról – valamilyen módon ahhoz kapcsolódnak, hogy a világ új egyensúlyért küzd. Gondoljunk bármit az Egyesült Államok befolyásáról, annak hanyatlása elkerülhetetlenül veszélyeket rejt magában, mivel az amerikai hatalom és szövetségek évtizedek óta strukturálták a globális ügyeket.
Persze azért mégsem aggasztó az a bizonyos „hanyatlás”: az Egyesült Államok hadereje továbbra is jelentős, a NATO-ban való szerepvállallása azt mutatja, hogy képes hegemóniát teremteni saját maga számára. Washington közelmúltbeli ázsiai diplomáciája pedig azt mutatja, hogy továbbra is képes úgy irányítani a koalíciókat, hogy az neki kedvezzen.
De a Biden-adminisztráció hozzá nem értése miatt bekövetkezett sok változás miatt Washington riválisai – így Oroszország és Kína is – megpróbálják kihasználni a kínálkozó lehetőséget arra, hogy növeljék befolyásukat. A PestiSrácok.hu írta meg elsőként januárban, amit az elemzők többsége egyáltalán nem gyanított: Oroszország megtámadja Ukrajnát. A harci híradásokban csak a töredékét mondják el mindannak, ami valójában történik.
Az évek óta tartó jemeni konfliktusban többszáz civil, köztük nők és kisgyermekek halnak meg – nem csupán az erőszaknak köszönhetően, hanem éhezés vagy megelőzhető betegségek miatt. De etiópiaiak milliói is szenvednek akut élelmezési bizonytalanságtól az országban dúló polgárháború miatt. Az iszlamistákkal folytatott harcok Afrikában pedig emberek millióit űzik el otthonaikból és humanitárius pusztítást okoznak.
Afganisztánban az erőszak mértéke meredeken csökkent, mióta a tálibok átvették a hatalmat augusztusban, de a főként a nyugati politikának köszönhetően kialakult éhezés az afgán civil lakosság halálát okozhatja, méghozzá nagyobb mértékben, mint amennyien az elmúlt évtizedek harcaiban haltak meg. Világszerte rekordszinten van a legtöbbször háború miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek száma. Más szavakkal: a harci halálesetek száma csökkenhet, de a konfliktusok miatti szenvedés nem.
Borzalmas vérontások vannak Etiópiában, tudunk a tálib diadalról és megtorlásról Afganisztánban, ismerjük a nagyhatalmi leszámolást Ukrajna és Tajvan ellen, jól látható az Egyesült Államok globális ambícióinak csökkenése, míg a Covid-19 és a klímaválság ellen is folyamatos harcot vív a világ. De vajon milyen jövőkép rajzolódik így ki a szemünk előtt? Mire számíthatunk? Persze régóta szajkózzuk a PestiSrácok hasábjain, hogy Donald Trump után visszatértek a hatalomba a demokraták, Amerika pedig ismét a világ csendőrének szerepében tetszeleghet.
Még valami ennél rosszabb is következhet
Joe Biden – már ha egyáltalán tudja, hogy hol van és ki ő – Barack Obama mellett kitanulhatta az állandó konfliktuskeresés „művészetét”, amelyért Obama meg is kapta a Nobel-békedíjat. Amellett, hogy Nobel-békedíjat manapság szinte kizárólag háborús bűnösöknek ítélnek oda, Amerika még sincs abban az erős pozícióban, mint a korábbi évtizedekben. Ennek oka lehet az is, hogy vezetője egy alkalmatlan ember, és a valódi vezető, az alelnök Kamala Harris ugyancsak nem tudja, hol van. Ő vélhetőleg ugyanazért vállalta a pozíciót, mint Magyarországon egykor Bajnai Gordon: a kaland jól mutat majd szolgálata végeztével az életrajzában. Lehet, hogy Biden nem tölti ki hivatali idejét, a paradox helyzet azonban az, hogy utána még valami ennél is rosszabb következhet. A rend és a fegyelem egykori hazája, Németország már önmaga árnyékának az árnyéka sem lehet – köszönhetik ezt egyebek mellett az évtizedekig rájuk erőltetett bűntudatnak, amely már rég a németek génjeibe lett kódolva. Angela Merkel gyászos örökséget hagyott maga után, az őt követő, nála is nagyobb karrieristákból álló társaság pedig még ezt is képes lesz erodálni.
Pénz, hatalom – bármi áron?
Összeomlott a rubel a dollárral és az euróval szemben a moszkvai tőzsdén hétfőn, amikor a Nyugat újabb szankciókkal büntette Moszkvát a Kreml ukrajnai pusztító inváziója miatt. A rubel árfolyama a kereskedés kezdetekor meredeken esett, 100,96 dollárt ért el, szemben az ukrajnai inváziót megelőző napi, szerdai 83,5-tel és 113,52-vel az euróval szemben, és a támadás előtti 93,5-tel. Nahát. Micsoda véletlen, igaz? Nyilván nem. Minden konfliktus mögött pénzügyi érdek áll. De vajon miért éri meg évekig fenntartani ezt az állapotot? Most ezt vesszük górcső alá.
A több mint egy évtizedes szíriai polgárháború Jordániát közvetlenül és közvetve is gyakran érintette a szomszédját sújtó káoszban. Jordániában jelenleg több mint 1,2 millió szíriai lakos tartózkodik, akiknek fele két fő menekülttáborban él. A sok menekült befogadásának pénzügyi hatása terhet jelent a királyság amúgy is törékeny gazdaságára és kimerült infrastruktúrájára, ami évente több mint egymilliárd dollárba kerül a jordán kincstárnak. A 2011-es válság kezdetén Jordánia a népfelkelés mellé állt, és Abdullah király felszólította Bassár el-Aszad szír elnököt, hogy lépjen vissza. A szíriai rezsim azzal vádolta Jordániát, hogy megkönnyítette a fegyverek átadását a dél-szíriai lázadóknak és kiképzőtáborokat nyitott a királyságban.
Ez néhány évig tartott, amíg 2015-ben az oroszok be nem léptek a háborúba, hogy megsegítsék a csapdába esett szíriai rezsimet. Meglepő módon Jordánia üdvözölte Moszkva részvételét. 2015-ben Jordánia teljesen lezárta határait Szíriával, amely a kereskedelmet elősegítő jelentős tranzitút volt. Ez megviselte a nehézségekkel küzdő jordániai gazdaságot, így amikor a szíriai erők 2018-ban visszafoglalták Daraát, Jordánia gyorsan üdvözölte a határpontok feletti kormányzati ellenőrzés visszaállítását. Tavaly teljesen újranyitotta a határátkelőt, és meghívta a szíriai minisztereket Ammánba, hogy megbeszéljék a kereskedelmi és gazdasági együttműködést. Jordániát a csempészek tranzitországaként jelölték meg, ahol a legtöbb kábítószer a szomszédos Szaúd-Arábiába érkezik, ahol az illegális anyagoknak jövedelmező piacuk van. Az Operatív Elemző és Kutatási Központ jelentése szerint a Szíriából érkező Captagon-export piaci értéke elérte a 3,46 milliárd dollárt 2020-ban.
Szomáliában és a Száhel-övezetben a nyugati türelmetlenség döntő lehet. A külföldi erők – az EU által finanszírozott szomáliai Afrikai Unió-misszió vagy az AMISOM, valamint a francia és más európai erők a Száhel-övezetben – segítenek a dzsihádisták visszaszorításában. A katonai műveletek azonban gyakran elidegenítik a helyieket, és tovább rontják a köztük és az állami hatóságok közötti kapcsolatokat.
Új proxyháború
Líbia veszélyes válaszúthoz érkezett – ismét. A geopolitikai változások szintén hatással lehetnek a líbiai feszültségekre, gyorsan felborulhat a bizonytalan egyensúly Törökország és Oroszország között. Törökország szövetségese a tripoli székhelyű kormány, Oroszország pedig vadászgépeket és a Wagner-csoport katonai magánvállalkozóit vetette be a Halífa Haftár vezette erők támogatására a 2019–2020-as háborúban, és bár ezt követően eszközeinek egy részét máshová küldte, Haftár mellett továbbra is jelen van a helyszínen. Az ukrajnai harcok felerősödésével fennáll a tovagyűrűző hatás veszélye, amely új proxyháborúba sodorhatja Líbiát. A Kreml és a Nyugat közötti konfrontáció Ukrajnával kapcsolatban kiszámíthatatlanná teszi líbiai stratégiáját.
Mindeközben a kínai katonai képességek gyorsan növekedtek az elmúlt évtizedben, és most komoly akadályt jelentenek az amerikai beavatkozással szemben. Az Egyesült Államok erőfeszítése az Irán elleni katonai és gazdasági kényszer fokozására kudarcot vallott. Irán fokozta nukleáris erőfeszítéseit, miközben javította rakétaerőit, és fokozta titkos tevékenységét a régióban. A tárgyalások eddig nem tudták visszaállítani a status quót, mivel az Egyesült Államok megingott, Teherán pedig keményen viselkedett.
Noha a Biden-adminisztrációt a jelek szerint nem izgatja a háború lehetősége, az Egyesült Államok rijádi és jeruzsálemi szövetségesei megpróbálhatnak konfrontációt kiváltani. Hasonlóképpen, ha Irán azt hiszi, hogy egy ellene irányuló támadás elkerülhetetlen, minden rendelkezésére álló eszközzel megelőzheti. Iránnak nincs elkötelezett nagyhatalmi támogatása, de egy közel-keleti konfliktus másutt is lehetőségeket nyithat Oroszország és Kína számára.
Ez a térkép azt mutatja, mekkora hatása van az USA érdekeire egy adott térségben zajló konfliktus. Forrás: Global Conflict Tracker
Élelmiszerhiány, energiaválság, összeomlás
Ha az ukrajnai harcok folytatódnak, az megtizedeli a mezőgazdasági munkaerőt és elpusztítja Európa legtermékenyebb földjeit. Oroszország és Ukrajna a világ legnagyobb búzaexportőrének számítanak. A búzaexport két pillérében bekövetkezett zavar máris jelentős kiugrásokat okoztak a keresletben és az árak megugrását eredményezték, veszélyeztetve a globális élelmiszerellátást. Különösen a közel-keleti és észak-afrikai országok néznek szembe egy közelgő búzaválsággal, mivel erősen függenek az ukrán és orosz búzától. 2020-ban a libanoni búza felét Ukrajnából importálták. Libanon már most is élelmezés- és üzemanyagválsággal küzd, és a hitelfelvételre képes családok kénytelenek hitelből élelmiszert vásárolni. Mivel a lakosság csaknem háromnegyede szegénységben él, már egész családok kihagyják az étkezést, hogy pénzt takarítsanak meg, és egy alaptermék árának megugrása növeli az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát.
De Szíria is a több mint egy évtizeddel ezelőtti forradalom kezdete óta importált búzára támaszkodik. Ahogy a valuta leértékelődött, a külföldi import vásárlási képessége csökkent, az élelmiszerárak pedig folyamatosan emelkedtek. A külföldi válság külső sokkot okoz az amúgy is bizonytalan rendszerben.
Az orosz gáz
Moszkva kritikus szerepet játszik Európa energiabiztonságában: mintegy 13 európai ország gázszükségletének legalább 6 százalékában Oroszországra támaszkodik, három ország, Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Moldova pedig 100 százalékban Oroszországból importálja a földgázt. Más országok változó mennyiségű gázt importálnak; Finnország ellátásának 94 százalékát Oroszországból importálja, Lettország, Németország és Franciaország 93, 49 és 24 százalékát. Az Oroszországból és Ukrajnából származó energia, gabona és ásványkincsek exportja létfontosságú a globális gazdaság számára. Az energiaellátás biztonsága több térség számára is kihívást jelent.
És akkor a Világbank megmenti a világot…
A Világbank-csoport 2014 óta nem hagyott jóvá új hiteleket vagy befektetéseket Oroszország számára, de 2020 közepe óta Fehéroroszországnak sem. Az ukrajnai orosz inváziót és az ukrán nép elleni ellenségeskedést követően a Világbank-csoport azonnali hatállyal leállította minden oroszországi és fehéroroszországi programját.
Intézményeink együtt dolgoznak Ukrajna támogatásán a finanszírozási és politikai frontokon, és sürgősen növelik ezt a támogatást. Napi kapcsolatban álltunk a hatóságokkal a válságintézkedések ügyében. Az IMF-nél Ukrajna gyorsfinanszírozási kérelmére reagálunk a Gyorsfinanszírozási Eszközön keresztül, amelyet igazgatótanácsunk már a jövő héten elbírálhat. Emellett továbbra is dolgozunk Ukrajna készenléti megállapodásán, amelynek keretében további 2,2 milliárd dollár áll rendelkezésre most és június végéig. A Világbank Csoportnál egy 3 milliárd dolláros támogatási csomagot készítünk elő a következő hónapokban, kezdve egy legalább 350 millió dolláros gyors folyósítású költségvetési támogatási művelettel, amelyet ezen a héten terjesztünk a Testület elé jóváhagyásra, majd ezt követi a 200 millió dollár egészségügyi és oktatási célokra gyors folyósítású támogatásban
– olvasható a Világbank közleményében. Oroszország tehát kiesett a kosárból…
A Világbank és az IMF is együtt dolgozik azon, hogy felmérje a konfliktus és a menekültek gazdasági és pénzügyi hatását a régió és a világ más országaira. Készen állunk arra, hogy szükség esetén fokozott szakpolitikai, technikai és pénzügyi támogatást nyújtsunk a szomszédos országoknak. Az összehangolt nemzetközi fellépés kulcsfontosságú lesz a kockázatok mérséklése és az előttünk álló időszakban való eligazodás szempontjából. Ez a válság világszerte érinti az emberek életét és megélhetését, és teljes támogatásunkat felajánljuk nekik
– természetesen mindezt nagylelkűen és még véletlenül sem profitorientáltan teszik.
Védelmi beszerzések
Németországban azonnal reagáltak az orosz–ukrán konfliktusra. Scholz kancellár szavai szerint „egyértelmű, hogy sokkal többet kell befektetnünk országunk biztonságába, szabadságunk és demokráciánk védelme érdekében”.
Ez egy jelentős nemzeti vállalkozás. A cél egy erős, élvonalbeli, progresszív Bundeswehr, amelyre számíthatunk, hogy megvéd minket
– mondta Scholz.
De ne legyenek illúzióink. Jobb felszerelés, modern technológia, több személyzet – mindez sok pénzbe kerül. Ezért külön alapot hozunk létre a Bundeswehr számára
– közölte.
Vízválasztó korszakot élünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a világ ezután már nem lesz olyan, mint azelőtt. A kérdés középpontjában az áll, hogy a hatalom érvényesül-e a törvény felett. Megengedjük-e Putyinnak, hogy visszaforgassa az időt a tizenkilencedik századba és a nagyhatalmak korába, vagy megvan-e bennünk az, hogy kordában tartsuk a Putyinhoz hasonló háborús uszítókat. Ehhez saját erőnk kell
– tette hozzá.
De az USA is jól járt a konfliktussal: érdekes, hogy már tavaly júniusban a Pentagon új, 150 millió dolláros katonai segélycsomagot jelentett be Ukrajnával, amely magában foglalja az elhárító tüzérségi radarok, drónelhárító rendszerek, biztonságos kommunikációs berendezések és elektronikus hadviselési képességek szállítását is (Defense Daily, június 11.). Ez a megállapodás az Ukrajnával márciusban bejelentett 125 millió dolláros katonai segélycsomagot egészíti ki, amely az ellentüzérségi radarokat, valamint két további, a SAFE Boats International által épített Mark VI járőrhajót is tartalmazott, ami az Egyesült Államok teljes szállítási kötelezettségét nyolc hajóra növelte (Defense Daily, március 1.). Mindez pedig jelentős bevételt jelent az USA számára.
Folytatjuk!
Fotó: MTI/EPA/Abed al-Haslamun
Facebook
Twitter
YouTube
RSS