Azt írja a Népszava, hogy Orbán Viktor súlyosan beavatkozik a francia belpolitikába, amikor Budapestre hívja Éric Zemmourt. Tényleg meghülyült mindenki a kriptokommunista szerkesztőségben? Habár a cikk leginkább Zemmour karaktergyilkolásával foglalkozik, ahogy általában a baloldali propagandasajtó vadászik a többi világhírű tudósra, művészre, médiaszereplőre és persze minden olyan politikusra is, akik meg merték dicsérni az Orbán-kormány családpolitikáját, de a címbéli állítás akkor is szürreális. A Népszabadság „futottak még” újságíróiból „megerősített” Népszava tényleg ilyen nagyhatalmú politikusnak látja Orbán Viktort? Ugyan! Hipokrita és cinikus állítás egy rossz tréfába bújtatva, hisz arról hosszan lehetne értekezni, hogy az elmúlt egy évtizedben ki, mikor és mennyiszer akart a magyar belpolitikába beavatkozni. Kérdezzék csak meg például Róna Pétert, aki évről-évre megjósolja, hogy most már tényleg megbukik Orbán, pontosabban megbuktatja Brüsszel.
Európa és a nyugati civilizáció az önfeladás állapotában van. A globális nyomás alatt álló kulturális identitás egyre csak halványul és végzetes mértékben fogyatkozunk. A demográfiai probléma ma a Nyugat legégetőbb problémája – hangzott el a IV. Budapesti Demográfiai Csúcson, ahol Orbán Viktor a magyar családbarát politikáról tartott előadást.
Kínjában nem tud mit kezdeni a mintakövető baloldal a mintateremtő jobboldallal
A világ minden tájáról ideérkező politikai döntéshozói, a kultúra és a média meghatározó szereplői, a tudományos és a gazdasági élet kiemelkedő vezetői egyetértettek abban, hogy a magyar családpolitika sikeres, működik és ma már példaértékű. Valós és helyes alternatíva a bevándorlók integrálásának nagy európai kísérletére. Sikerrecept egy súlyos kudarc után, ami mások számára is példaértékű.
Persze érthető, hogy nem tud mit kezdeni a baloldali az Orbán-kormány családpolitikájának sikerével, pontosabban azzal, hogy ekkora nemzetközi figyelem övezi és valóban mintaadó példaként hivatkoznak rá. Megbénul a baloldali újságíró keze, amikor arról kellene írnia, hogy Mike Pence, az USA volt alelnöke mellett a cseh és a szlovén miniszterelnök, a szerb elnök és az unió minden országából ideérkezett politikus, gazdasági vagy kulturális döntéshozó kinyilvánítja, hogy a magyar modell követendő példa számukra.
Mike Pence a IV. Budapesti Demográfiai Csúcson. Fotó: MTI
Mit lehet hát tenni? Gúnyolódni, kifigurázni, teli szájjal röhögni. És minden résztvevőt lejáratni. Ha nincs mondanivaló, nincs alternatíva, nincs szellemi teljesítmény, akkor marad a lejáratás.
Igazi baloldali recept: ha sikeres az ellenfél, akkor ne a mondanivalóval vitatkozz, hanem támadd meg és járasd le a személyt!
Így csinált magából hülyét egy bizonyos Rónay Tamás 2021. szeptember 22-én, amikor megírta a Súlyos beavatkozás a francia elnökválasztásba: Orbán Budapestre hívta Éric Zemmourt című cikkét a Népszavába.
Éric Zemmour
Aljas cikk aljas következtetéssel
Tehát a Népszavának keresztelt propagandatermék nekiesik Zemmournak és publikál egy hosszú, a francia liberális sajtóból összeollózott lejárató cikket, amelynek címében álszent módon azt állítja, hogy amikor a magyar miniszterelnök Budapestre hívja az elnökjelöltséggel hírbehozott konzervatív újságírót, akkor beavatkozik a francia belpolitikába.
Mert – ahogy a tekervényes okfejtés előrehaladtával megtudjuk – Marine Le Pen már nem elég keményvonalas (értsd: szélsőséges) Orbánnak.
Aljas egy cikk, még aljasabb következtetéssel. De amire érdemes rámutatni, hogy a szerző végül milyen ügyesen tereli el az olvasó figyelmét arról, hogy az Orbán-kormány családpolitikáját világszerte követendő példának tekintik a jobboldalon (is).
Beavatkozás és szuverenista küzdelem a valóságban
Orbán Viktort azzal vádolni, hogy beavatkozik a francia elnökválasztásba, már csak azért is abszurd, mert éppen fordítva érzékeltünk ehhez hasonló folyamatokat az elmúlt tíz évben. Macron a Momentumon, az oroszok a Jobbikon keresztül (ez még a KGBéla-időszak), az MSZP és a DK pedig Brüsszel segítségével ostromolja immár egy évtizede az Orbán-kormányt és próbál beavatkozni a magyar belügyekbe.
Sőt, az ellenzék nagy baloldali összeborulása óta Brüsszel már a látszatra sem figyelve igyekszik olyan nyomást gyakorolni Magyarországra, amelynek egyértelmű célja a kormánybuktatás. Emellett nem elhanyagolható szándék az, hogy hatalomra segítse az unió „birodalmi” helytartóit.
Egy ilyen szuverenista küzdelemmel megterhelt évtized után azt állítani, hogy Orbán Viktor súlyosan beavatkozna egy ország belpolitikai küzdelmébe, igencsak hipokrita állítás.
Magyarország a 2022-es választások előtt végérvényesen műveleti területté vált. Az immár több mint évtizedes, a nemzeti szuverenitást és a demokratikus önrendelkezést egyszerre védő, sőt bővítő kormányzás ellenében számos alkalommal igyekeztek az ellenérdekelt felek fellépni. Míg a 2010-es évek elején ezek leginkább államok voltak, amelyeknek ellenükre volt magyarországi gazdasági befolyásuk mérséklése, addig az elmúlt évtized második felében többnyire az Európai Unió testületei és a Soros-birodalom felől érkezett fenyegetés
– írja Békés Márton a XXI. Század Intézet igazgatója a Műveleti terület: Magyarország című háromrészes elemzésének első részében, amelyben az elmúlt évtized hazai belügyekbe való külföldi beavatkozásait foglalja össze.
Az amerikai ügynök
Mert volt itt 2013–14-ben Goodfriend-misszió, amely máig a magyar belügyekbe való legdurvább beavatkozásnak számít. (Ráadásul NATO-szövetséges ország részéről.) Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivői tisztségét betöltő „ügynök” (aki 2009–13 között abban a Szíriában volt főkonzul, ahol „éppen” polgárháború tört ki) még a látszatra sem figyelt, amikor 2013 októberében személyesen is megjelent a netadó elleni, az ellenzéki szervezetek által tartott tüntetésen, amelynek végpontján a Fidesz budapesti székházát is megostromolták.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Tüntetés, erőszak, destabilizáció – kisebb-nagyobb lépésekkel vezet a kormánybuktatáshoz az út. A „Lex CEU”, illetve a „civiltörvény” elleni tüntetés, tavaly pedig a FreeSZFE-mozgalom mind-mind külső támogatással megszervezett politikai akció volt, azaz BEAVATKOZÁS A MAGYAR BELÜGYEKBE.
Kérdezzétek inkább a Rónát!
Egy tanács csak a végére. Van egy sztárközgazdász, aki egykor a Népszabadság, mostanság a Népszava oldalain évről-évre megjósolja az Orbán-kormány bukását. Szóval jó lenne elbeszélgetni idén is Róna Péterrel, az Oxfordban élő közgazdásszal, aki minden választás előtt (és már 2011-ben is, amikor Orbánék kirúgták az IMF-t az országból) rendre meglepő őszinteséggel beszél arról, hogy Brüsszel meg fogja buktatni a magyar kormányt.
És ha megvan már az interjú, akkor tessék annak rendes címet adni! Olyat, ami a magyar belügyekbe való beavatkozásra utal. Nem diktátoroz, nem hadovál jogállamiságról, hanem nevén nevezi a gyermeket!
Bár ne legyünk naivak: a baloldalt sosem zavarta, ha külföldről, a magyar nép akarata ellenére tolták meg a szekerüket. Most se fogja.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS