Pesti Srácok

A Sepsi OSK örülhet(ne)

A Sepsi OSK örülhet(ne)

Döntött a Román Labdarúgó Szövetség: a Sepsi OSK javára írta a FCU Craiova elleni, magyarellenes és xenofób bekiabálások miatt a játékvezető által félbeszakított január 29-ei mérkőzést. Mint ismeretes a első félidő 26. percében az oltyán szurkolók magyarellenes skandálásai miatt a játékvezető félbeszakította a játékot, s az öltözőbe küldte a csapatokat. Tíz perc után a csapatok visszatértek a pályára, de a rigmusok tovább folytatódtak, mire a sípmester – jegyezzük meg a bátor sportember nevét: Andrei Chivulete – 0–0-s állásnál végleg beszüntette a mérkőzést. Az eset felkavarta az indulatokat, illetékes és illetéktelen egyaránt mondta a maga véleményét. Az elfogulatlansággal még a legjobb indulattal sem vádolható román sportvezetők, közéleti szereplők – tisztelet a ritka kivételeknek, mert azért ismerjük el, voltak józanabbul megnyilvánulók is – már-már a szentgyörgyieket vádolták, hibáztatták a történtekért, mintha nem a krajovaiak sértegették volna a helybélieket. A román ultrák például azt követelték, hogy zárják ki a háromszéki klubot minden romániai versenysorozatból, mivel „egy etnikai szempontok alapján létrehozott és közvetve a magyar állam által támogatott csapat, amelynek egyetlen célja, hogy életben tartsa a magyar irredentizmus lángját”. Az ügyet a február 1-jén tárgyalta először az RLSZ fegyelmi bizottsága, de nem tudott dönteni, ezért halasztott. Február 8-án újra nekiveselkedtek, de ezúttal sem sikerült döntést kiizadniuk. A mai, harmadik fegyelmi bizottsági ülésen végre döntés született: a félbeszakadt mérkőzést 3–0-ra a Spsi OSK javára írták, továbbá a krajovai csapat a következő hat idegenbeli vagy semleges pályán rendezett mérkőzésén a saját szurkolói nélkül kénytelen játszani. Ugyanakkor 25 000 lejes pénzbírságot róttak ki a Sepsi OSK-ra és 22 500 lejes büntetést a FCU Craiová-ra. Hogyan lehetséges, hogy az elmarasztalt – mert a mérkőzést, ha a zöldasztalnál is, de elvesztette – csapatot kevesebbre büntették, mint a nyertesnek nyilvánított gárdát, nos, az sokak számára felfoghatatlan. Dehát Romániában élünk, ahol bármi bárkivel megtörténhet – és az ellenkezője is. A döntés nem jogerős, a felek élhetnek – nagy valószínűséggel meg is teszik – a fellebbezés jogával.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.