A nyersanyagforrások végességéről, a hulladék-újrahasznosítás fontosságáról és új megoldásokról is beszélt Áder János államfő a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. Áder János példaként említette, hogy hogyan lehet aranyat nyerni az okostelefonokból, mit lehet kezdeni a szavatossága vége felé járó élelmiszerekkel, és arról is, hogyan betegítjük meg saját magunkat azzal, ha nem vigyázunk a környezetünkre.
Az államfő kiemelte: a nyersanyagok egy része véges, ezért a “dobd el” kultúra és termelési logika nem tartható. Példaként említette az autógyártásban használt magnézium hiányát. Elmondta: a magnézium 90 százalékát Kínában állítják elő, Európában lényegében megszüntették a gyártását. Kína azonban a környezetvédelmi szabályok szigorodása és a klímavállalásai miatt bezárja magnéziumbányáinak egy részét, így kezd szűkössé válni a nyersanyagkészlet, az európai autógyártók pedig komoly beszerzési problémákkal küzdenek. Hozzátette: ha nem felelősen gazdálkodunk a nyersanyagforrásainkkal, ha nem vesszük figyelembe ezek szűkösségét, akkor tartóssá válhat bizonyos termelési folyamatok ellehetetlenülése. Áder János az újrahasznosítás jó példái között említette az okostelefonokból kinyerhető aranyat. Elmondta: hagyományos bányászati módszerekkel, cianidos technikával egy tonna kőzetből két gramm, egy tonna mobiltelefonból – egy, már létező technológiával – 300 gramm aranyat lehet kinyerni.
Mi a jobb, elbontani egy hegyet és otthagyni egy cianidos zagytározót, vagy visszanyerni az aranyat a hulladékká vált mobiltelefonokból?
– tette fel a kérdést az államfő. Megjegyezte: Belgiumban jól működő, nyereséges vállalkozás foglalkozik a mobiltelefonok ilyen újrahasznosításával, és reményét fejezte ki, hogy Magyarországon is lesz majd olyan cég, amelyik fantáziát lát ebben.
Az élelmiszer-felhasználás és újrahasznosítás jó megoldásaira példaként említette a Munch applikációt és szolgáltatást, amelynek segítségével az élelmiszergyártók a még nem lejárt, jó minőségű, de például este a pékségben vagy az étteremben már nem eladható terméket juttathatják el kedvezményes áron a fogyasztókhoz. Megemlítette továbbá azt a robotot, amely néhány hét alatt jó minőségű komposztot készít szaghatás nélkül a konyhai hulladékból baktériumkoktél segítségével. Hozzátette: az applikációt és a robotot is bemutatják majd a november 29-én kezdődő Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expo és Világtalálkozón.
Áder János ugyanakkor arra is figyelmeztetett: a legfontosabb a megelőzés, tehát a hulladékkeletkezés, a fogyasztás mérséklése. Emlékeztetett: míg 1970-ben 27 milliárd tonna nyersanyagot használtunk fel az egész világon, ez 2017-re 100 milliárd tonnára, tehát a négyszeresére nőtt. A műanyagfogyasztás és felhasználás 1967-ben 2 millió tonna volt, ma 380 millió tonna, a 190-szerese a ’60-as évekének.
Ha ebben a formájában bővül a gazdaság, így nő a népeség és a fogyasztás, akkor a világ nyersanyagfogyasztása a jelenleginek a duplájára fog nőni a következő évtizedekben
– mondta. A személyes felelősség fontosságáról szólva említett egy néhány évvel ezelőtt készített ENSZ-felmérést, amely szerint a megvásárolt ruhák egyharmadát egyszer vagy egyszer sem vesszük fel, miközben egy farmer előállításához 7500 liter vízre van szükség. Áder János figyelmeztetett arra is: a környezetszennyezés, így a műanyagok természetbe kerülése nemcsak az élővilágot, hanem végül az embert magát is veszélyezteti. Az alsóbbrendű tengeri élőlények szervezetébe beépülő mikroműanyagok ugyanis az élelmiszerláncba kerülve idővel az emberi szervezetbe is eljutnak.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/EPA/Dedi Sinuhaji
csakafidesz
2021-11-17 at 12:54
Vladtepesch 2021-11-17 at 11:39
Nos akkor még nem voltak feszítettek a lámpák, és 100 wattos is sárgás fénnyel egy 25-ös erejével világított. Most a LED lámpák égnek ki. Korábban nem égtek ki, de rájöttek, hogy a benne lévő egyenirányítót kell megpiszkálni és csökken az élettartam.
csakafidesz
2021-11-17 at 12:50
Naprózsa 2021-11-17 at 11:12
Budapest anno. Jött a kolleganőm, hogy az NDK-s vasalója tönkrement.
– Mi a baja?
– Leejtettem.
Hát tényleg eltört a fogantyú és leugrott a gomb.
Elmentem a KERAVILL alkatrészboltba. Vettem egy felsőrészt (a fogantyú miatt az egész bakelitrészt) a gombot simán vissza lehetett nyomni a helyére. Alig 150 Ft. volt és 20 perc alatt megcsináltam. Persze előzőleg megnéztem, hogy melegít-e még.
Ma semmihez nem lehet alkatrészt kapni.
Bukohill
2021-11-17 at 12:49
Amikor a Dupont 1939-ben elkészítette a nylon harisnyát, a mérnökök hazavitték a családnak tesztelésre a nullszériát. Elnyűhetetlenek voltak, nem szakadtak, nem futottak. A Dupont hamar rájött, hogyan érhet el nagyobb nyereséget.
Amikor kezdett telítődni a hűtőgépek piaca, a gyártó kizavarta az összes mérnökét a szeméttelepekre, hogy mérjék fel a hibák okát, a hűtőgépek állapotát. A jelentés szerint majdnem minden hűtőgép kompresszora működőképes volt. Azonnal terveztek olcsóbb kompresszorokat.
Sci-fi novella a hetvenes évekből, idegen civilizáció vizsgálja a földi életet és megállapítja, hogy az emberi tevékenység célja a szemét előállítása.
Vladtepesch
2021-11-17 at 11:39
Ez a szemlélet az első izzó-lámpákkal kezdődött.
Az első izzólámpák ugyanis NEM ÉGTEK KI!!!
Egészen egyszerűen nem romlottak el.
Na, a gyártók akkor kaptak észbe, hogy ez így kurvára nem lesz jó: ami nem romlik el, azt nem kell pótolni, ergo: nincs forgalom, kereslet és legfőképpen: PROFIT!!!
Volt a Rakéta porszívó – sosem romlott el.
És volt az a társadalmi berendezkedés, ami azt kitermelte: a kommunizmus/szocializmus.
Attól tartok a kettő elválaszthatatlan egymástól.
Én nem látok megoldást – egy részmegoldás van: a hulladék minél nagyobb arányú begyűjtése és újrahasznosítása. Talán.
Naprózsa
2021-11-17 at 11:12
Már megint, vagy inkább a Zemberek a hibásak. Mifelénk sokszor felveszik a megvásárolt ruhákat, komposztgödörbe tesszük a lenyírt füvet, almacsutkát, káposztatorzsát, és szinte semmi élelmiszert nem dobunk ki-
Viszont utáljuk az apró kiszerelést, a csillivilli, szinte kibonthatatlan csomagolást, a leáztathatatlan cimkéket a tárgyakon, és a pont a jótállási idő utáni napokban tönkremenni akaró műszaki cikkeket, az éghető műanyagból készült hősugárzót, mely apránként saját burkolatát égeti el, az olyan tűzhelykapcsolót, amelyik pár hónap alatt eltömődik, mert gyártója nem is képzeli, hogy bejuthatnak főzési zsírok, szemcsék, morzsák…
És nagyon szívesen – mint régen gyerekkorunkban – elvinnénk a fél év alatt felszakadt sarkú állítólag katonai strapabíró bakancsot cipészhez, de olyan szaki már nincs, vagy megszerelnénk az apróhibás elektromos ketyerét, bizgentyűt, ha a csavarjai kicsavarozhatók lennének, és nem belekalapálva örökre.
Sokan nem szeretünk kidobni javítható dolgokat, de rá vagyunk kényszerítve, és szinte fáj mikor kis hibát nem tudunk javítani mert szándékosan ilyennek gyártják.
Kezdjék a gyártók, mert meg tudnák úgy csinálni mint régen, amikor volt elérhető és helyszínre is kiszálló szervizszaki, pótalkatrész, vagy meghibásodás nélküli 40 éves hűséges lámpánk, bojlerünk avagy hűtőgépünk!
Evetke
2021-11-17 at 11:06
Menjenek a francba. Amíg az összes tartós fogyasztási cikk élettartamát minden fizikai ok nélkül pár évre állítják be, amíg a tej a lejárat napján szétesik, megrohad, és nem megalszik, addig hagyják békén a fogyasztót, ne álnokoskodjanak.