Alapjogokért Központ: Netanjahu távozása rövid távon csökkentené Izrael érdekérvényesítő képességét
Még mindig áll a bál Izraelben az előrehozott választások után, ugyanis a Kék-fehér pártnak 33, a Likudnak pedig 31 képviselője lesz a 120 fős Kneszetben, és egyik tömbnek sincs többsége. Pócza István, az Alapjogokért Központ vezető elemzője portálunknak elmondta: az izraeli belpolitika talán a szokásosnál is jobban össze van kötve a külpolitikával, illetve a biztonságpolitikával; ezért van az, hogy most mindenki a közel-keleti országra figyel. Úgy véli, Netanjahu kiemelt érdeklődéssel és nyitottsággal tekint a közép-európai régió irányába, ezért ha távozna, akkor nehézkessé válna ennek a figyelemnek a fenntartása. Pócza arról is beszélt, hogy egy esetleges váltás rövid távon egészen biztosan csökkentené Izrael érdekérvényesítő képességét, hiszen Netanjahu minden szinten erős vezetőnek számít.
Úgy néz ki, hogy Netanjahu szerencsecsillaga most leáldozóban van, de vajon tényleg a népakarat miatt esett ennyit a támogatottsága, vagy vannak olyan érdekkörök, amelyek szándékosan próbálják tönkretenni az izraeli miniszterelnököt? Közben portálunk beszélgetett a Likud nemzetközi kommunikációs koordinátorával is, Tamir Wertzberger szerint pedig nincsen titkos összeesküvés; szerinte világszerte hasonló tendenciát mutat a hagyományos jobb- és balodalak által megszerzett szavazati arány. A kérdés az: hogyan lesz a koalíció?
A kérdés az, hogyan viszonyulunk a politikához. Ha a régi, klasszikus keretek között gondolkodunk róla, vagyis a pártok belpolitikai versengéseként tekintünk rá, akkor beszélhetünk titkos összeesküvésekről. Izraelben, Magyarországon, szinte mindenhol. De célszerűbb talán a modern felfogást alkalmazni, amit egy filmes idézettel tudnék legjobban összefoglalni: „Minden politika.” Ebből a szempontból nézve a külpolitika belpolitizálódása, illetve ennek ellentéte, a belpolitika külpolitizálódása a mindennapok részévé vált. S akkor még csak a klasszikus politikai szinteket érintettük, nem is beszéltünk a nem kormányzati szervezetek és a média már-már a pártokat is politikusokat megszégyenítő politikai tevékenységéről. Különösen igazak ezek a tételek Izraelre. Az izraeli belpolitika talán a szokásosnál is jobban össze van kötve a külpolitikával, illetve a biztonságpolitikával. Ez egy oda-vissza hatás. Ezért van az, hogy most szinte mindenki a közel-keleti országra figyel, hogy hogyan alakul majd a kormányalakítás. Ha ezen a külpolitikai és biztonságpolitikai szemüvegen nézek a folyamatokra, akkor az igazán nagy kérdés talán nem is a kormánykoalíció összetétele, hanem az, hogy Netanjahu lesz-e a következő miniszterelnök. Netanjahu ugyanis igen komoly nemzetközi befolyásra tett szert, jó kapcsolatokat ápol Trumppal és Putyinnal egyaránt. Erős és befolyásos vezető hírében áll, így Izrael nemzetközi érdekérvényesítése szempontjából nem lényegtelen, hogy továbbra is miniszterelnök marad-e.
Beni Ganc kijelentette, hogy nem engedi a koalíciót úgy, hogy Netanjahu vezeti, Wertzberger szerint viszont nem nagyon van mozgástere (az Egyesült Arab Lista és Avigdor Liberman miatt), így kénytelen lesz belemenni. Mi erről az ön véleménye?
Ganc nyilvánvalóan komoly belpolitikai ambíciókkal rendelkezik. Azonban a többség felállítása mellett az izraeli politikának arra is figyelnie kell, hogy a következő miniszterelnök is garantálni tudja azt a nemzetközi politikai stabilitást, amelyet a jelenlegi. Ez akár döntő szempont is lehet, ugyanis Netanjahu és Ganc szinte azonos támogatottsággal bír, azonban a stabilitás megőrzése és nemzetközi kapcsolatrendszer akár döntő szempont is lehet – Netanjahu javára.
Orbán Viktor rendkívül jó kapcsolatot ápol az izraeli miniszterelnökkel. Mi történik a legrosszabb esetben, vagyis ha Netanjahunak valamiért végleg távoznia kell?
Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu az elmúlt években rengeteget tettek azért, hogy a magyar-izraeli kapcsolatok megerősödjenek. A két ország közötti kapcsolatot nyilvánvalóan erősítette az a nemzetközi fenegyerek-kép, amely mindkettőjükről kialakult, egy plusz szimpátiát teremtett. A két politikus erőfeszítései legfelsőbb szinten eredményesek voltak, vagyis a magas szintű kapcsolatok megerősödtek, stabilizálódtak az elmúlt években. Ha Netanjahu távozna, az nyilvánvalóan nem jelentené a kapcsolatok összeomlását, azonban a plusz kötőerőt, a habarcsot veszítené el. Az elmúlt években gyorsan felépült, megszáradt és megszilárdult kapcsolatrendszer építőelemei tehát megmaradnának, azonban ennek az építkezésnek az intenzitása csökkenhetne. Netanjahu ráadásul kiemelt érdeklődéssel és nyitottsággal van a közép-európai régió irányába; talán mondhatjuk, hogy egy korábbi izraeli miniszterelnök sem volt nyitott ennyire irányunkba. Ha változás történne, akkor ennek a figyelemnek és a kialakult kapcsolatoknak a fenntartása nagyobb erőfeszítéseket igényelne.
Egy esetleges változás a miniszterelnöki székben hogyan befolyásolhatja a régió helyzetét, történéseit?
Már érintettük, hogy az izraeli belpolitika szorosan összefügg a külpolitikával és a biztonságpolitikával – régiós és nemzetközi szinten egyaránt. Egy esetleges váltás rövid távon egészen biztosan csökkentené Izrael érdekérvényesítő képességét, hiszen Netanjahu mindkét szinten erős vezetőnek számít. Befolyása és ereje nem pusztán a miniszterelnöki pozíciójából következik. A vezetői szék nyilvánvalóan ad egy azonnali befolyást, azonban a benne ülő ehhez hozzá tud tenni, de veszíteni is tud belőle. Egy új miniszterelnöknek egészen biztosan az lenne az első feladata, hogy megpróbálja elérni azt a szintet, amelyet Netanjahu biztosítani tudott, tehát a jelen helyzethez képest mindenképpen hátránnyal indulna. Az, hogy a jelenlegi szintet középtávon sikerülne-e visszanyerni, esetleg túlszárnyalni, az már a következő miniszterelnök teljesítményének kérdése. Tehát mondhatjuk, hogy egy esetleges váltásból következő a hátrányok borítékolhatók, az előnyök pedig bizonytalanok. Egy ilyen fontos pozíció esetében a szék önmagában kevés; rengeteg múlik azon, aki beleül.
