„Van egy fideszes barátom. Azért tudom róla, hogy fideszes, mert lopásból él.”
Bumm! Micsoda felismerés! Az idézet egyébként a Showder Klub humoristájától, Al-Gharati Magyedtől származik. Ő az a vicces gyerek, aki korábban azt nyilatkozta a 24.hu kérdésére, hogy nála minden belefér a humorba, kivéve a politikát. Mert a Fidesz nem egy párt, hanem az anyósviccek könyvkiadója. Mindegy. A lényeg, hogy lehetsz orvos, autószerelő, vagy kisvállalkozó – a gázszerelőt szándékosan hagytam ki –, ha a Fidesz szavazótáborához tartozol, mese nincs, TOLVAJ VAGY!
- A Szerző erdélyi magyar író (Kolozsvár)
Mielőtt azzal védekeznél, hogy ez egy rossz poén, mert Te soha életedben nem loptál el senkitől, semmit, jobban teszed, ha sebtében beletörődsz, hogy ezt rohadtul nem Te döntöd el. Ráadásul még egyszer bebizonyosodna, hogy abszolút nincs humorérzéked, ahogy azt a Móóónika Só producere, Sir Ónodi György már korábban megénekelte. Ezek szerint a magyar börtönlakók túlnyomó többsége, akik csalás, rablás, lopás miatt ülnek, mind Orbán-csicskák, még véletlenül sincs közöttük legalább egy ártatlanul elítélt balos szimpatizáns, vagy könyörgöm, valaki, bárki, ha más nem, egy közéleti fogyatékos, akit egyszerűen nem érdekel a politika. Nem! Hiszen Repülős Gizit is azért jegelik állandóan, mert az Orbán konkurenciát lát benne. Mint a Momentumosok Gulyás Mártonban.
Tényleg velünk volna a baj, emberek? Viszonylag könnyű ennek utánajárni. Csavarjunk egyet a fiatal humorista beszólásán. Ha Al-Gharati Magyed azt mondja a Showder Klub színpadán, hogy „van egy MSZP-s barátom, akiről azért tudom, hogy MSZP-s, mert állandóan hazudik”, akkor ez így viccesebb? Szerintem nem! Most azt tegyük félre, hogy hova züllött kis hazánkban a kabaré műfaja. Aki épp nem a saját családját alázza, az balliberális sablonokat böfög, megy a stadionozás, tolvajozás, mert a jó ízlésű humor, az eredeti poén, az már rég nem szempont a szórakoztatóiparban. Mit számít ez, ha úgyis előre megkérik a közönséget, hogy nevessen, mert televíziós felvétel zajlik.
Fura ez a világ. Al-Gharati Magyed simán megengedheti magának, hogy letolvajoz több millió magyar állampolgárt, ezzel szemben tőlem, erdélyi magyartól még a zárt fülkében, hangtalanul leadott szavazatot is elvennék. És ha ennek valamilyen nyilvános formában hangot adok, akkor neki semmi más dolga nincs, mint – jemeni származására hivatkozva – lejátszani a jobboldali rasszizmus sokadik áldozatának hattyúdalát. Mögötte ott lesz a kórus, hatvanvalahány emberjogi szervezet, élükön a Helsinki Bizottság, míg én életem végéig nem mosom le magamról, hogy rasszista vagyok.
Szerény véleményem szerint, Al-Gharati és néhány pályatársa, abban tévednek, hogy a szórakoztatást használják fel a politizálásra, ahelyett, hogy a politikát használnák szórakoztatásra. Mert nincs annál pusztítóbb, mint amikor a humor mellékszereplővé törpül a kabaré színpadán. Persze ki vagyok én, hogy mindezt szóvá merem tenni? Én csak egy propagandista kirekesztő tolvaj vagyok, egy határon túli fideszes prostituált, humorérzék nélkül, egy a huszonhárommillió románból, aki ingyenélőkre jellemző galád módon megpróbál minél többet lenyúlni a közösségének, a kizárólag becsületes baloldali adófizetők pénzéből. Ha találkoznék Gyurcsány Ferenccel talán engem is elküldene meggyónni a bűneimet, mint az Echo tévé riporterét. Mert állítólag eladtuk a lelkünket az ördögnek. Így aztán a hit marad a megbocsátás egyetlen eszköze. Na persze csak addig, míg ezt is el nem veszik tőlünk, mint a humort, a nem propagandista újságírást, a művészetet, az ártatlansághoz való jogot, melyekről ma már mind tudjuk, hogy KIZÁRÓLAG BALOLDALI légtérben hitelesek.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS