Nem lehet túlbecsülni annak a jelentőségét, hogy Amerika mekkora vereséget szenvedett Afganisztánban. Ez most sem igazán katonai vereség, ez sokkal rosszabb, ez egy olyan politikai vereség, amelyért iszonyú katonai és anyagi áldozatok előztek meg. Arról nem is beszélve, hogy pontosan lehetett tudni, ez így lesz.
Vietnamból az USA-t hatalmas szovjet és kínai segítséggel verték ki a helyi kommunisták, de a győzelmükhöz kellett az is, hogy folyamatosan politikai alapon hozzanak katonai döntéseket az amerikaiak. Afganisztán sem más, mint egy olyan rossz politikai döntés, amelyet mindig lehetett tovább rontani. Nagyon kell törnie az embernek a fejét ahhoz, hogy olyan amerikaiak által létrehozott bábállamot találjon, amely fennmaradt és képes volt szolgálni a helyi és a regionális amerikai érdekeket. Az Egyesült Államok mindig jobban járt, ha az érdekszférája szolid gazdasági kizsigerelésére koncentrált, az mindig vértelenebbnek, olcsóbbnak és sikerszerűbbnek bizonyult. Amerikai reputációját vietnami méretekben erodálja az afganisztáni kaland, megüzenve mindenkinek, hogy az USA nem legyőzhetetlen, sőt legyőzhető, sőt el lehet venni a kedvét a háborúskodástól és megszállástól.
De mi lesz most Afganisztánban? Középkor. Az a bizonyos képzeletbeli, sötét középkor. Viszonylag egyszerű nyugati fegyverekkel fenntartott igazi bigott vallási terror, ami után talán visszaáll lassan az a törzsi struktúra, amiben arrafelé évezredek óta élnek. A tálibok is ellustulnak majd egy nemzedék alatt, és talán felhagynak azzal, hogy Afganisztán legeldugottabb zugaiba is ellátogassanak rendszeresen némi vallási alapú erőszak ügyében.
Afganisztánban akkor lehetett valamelyest normálisan élni, amikor senki nem akarta civilizálni őket. Afganisztán nem egy társadalom, Afganisztán csak egy földrajzi fogalom. Csak azért jött létre, mert senki sem tudta meghódítani igazán korábban sem. Kívülről érthetetlen és a legtöbb rosszat azok hozzák az ott élő emberekre, akik kívülről azt hiszik, hogy bármit is értenek az egészből, illetve irányítani akarják azt a helyet, mint egy országot.
A nyugatiaknak, de az oroszoknak és a kínaiaknak sincsenek fogalmaik arról, mi is az a valami, amit Afganisztánnak, jobb híján országnak nevezünk kívülről. A körülötte lévő területeken legalább van valami központi hatalom, vagy legalább annak a látszata, de azok ugyanúgy nehezen érthetőek nyugati szemmel. Vajon ki tudja az amerikai külügyminisztériumban, hogy a tálibok mitől lehetnek annyira erősek? Ki tudja, hogy a helyi törzsfőnökök, hadurak igazából milyen viszonyban vannak egymással és a tálibokkal? Jó tudjuk, amikor a Szovjetunió megszállta Afganisztánt az USA felfegyverezte és kiképezte azokat a törzseket, csoportokat, akik harcolni akartak ellene. Az afganisztáni kudarc a Szovjetunió bukásához határozottan hozzájáruló folyamat volt, amiből láthatóan az amerikaiak nem sokat értettek meg, legfeljebb a saját érdemüknek is betudták a szovjet kivonulást. Aztán tulajdonképpen megismételték a szovjetek hibáit és ugyanoda jutottak, mint azok.
Kabul, 1980. január 10. Babrak Karmal, az afganisztáni forradalmi tanács elnöke, az Egységes Népi Demokratikus Párt főtitkára és miniszterelnöke nemzetközi sajtótájékoztatót tart a Kabul melletti Csihil Szotun nevű kormányrezidencián. A sajtóértekezleten mintegy 250 riporter vett részt, a téma a Szovjetunió fegyveres erőinek afganisztáni jelenléte volt. (1979 decemberében szovjet csapatok vonultak be Afganisztánba.) MTI Fotó: Benkő Imre
Most úgy látszik, hogy az afganisztáni kalandra is azt lehet leginkább mondani, mint a nyugati, amerikai külpolitikai expanziók legtöbbjére, hogy felesleges. Sem Afganisztán, sem a térség nem lett biztonságosabb, stabilabb, sőt a tálibok minden környező országra egyre nagyobb veszélyt jelentenek majd. A régióban ugyanis semmi nincs rendben, elég megnézni a térképet. Állandó, évtizedes válsággócokból áll az egész, még instabil és egymással szemben álló atomhatalmak is vannak (Pakisztán és India) és minden olyasmi, ami bármikor elég lehet egy háborúhoz. Még Oroszországnak és Kínának sincs elég ereje, hogy értékelhető stabilizáló szerepet töltsön be a térségben, pedig az mindkettőnek alapvető érdeke, hogy ne induljon ki a vallási káosz katonai expanziója Afganisztánból. Persze már mindenki tárgyal a tálibokkal, hogy időt nyerjen, de senkinek nincs kétsége afelől, csak időt nyerni lehet, a tálibok nem fogják abbahagyni. Számukra semmiféleképpen nem negatív következmény a lakosságuk menekülése, tudják ez mekkora terhet ró az ellenségeikre és azt sem bánják, hogy muszlimok, igaz nem a legjobb fajtából, terhelik a hitetlenek életét, egészen Európáig.
Gyors összeomlás. 2021. augusztus 12-én közreadott térkép a radikális iszlamista tálib harcosok ellenőrzése alá került afgán területekről. A kabuli kormány ellen harcoló tálibok, akik megsokszorozták támadásaikat, amióta az amerikai csapatok és szövetségeseik májusban megkezdték kivonulásukat Afganisztánból, Gazni elfoglalásával a 34 tartományi székhelyből már kilencet az ellenőrzésük alatt tartanak. MTI/AP/Apostol Péter
Az is egy nagy kérdés, hogy az Egyesült Államok megítélését mennyire fogják befolyásolni az afganisztáni kivonulás következményei. Gyűlölni senki sem fogja jobban, de sokan fogják azt gondolni és joggal, hogy Amerika gyengül. Mi itt, elég messze tőlük, csak abban reménykedhetünk, hogy legalább a háború nem ér el idáig, csak a menekültek. Akiket most már mindenféle erők tudatosan és célzatosan használnak Európa destabilizálására. A mi számunkra most az a legnagyobb kérdés, hogy meg tudjuk-e úszni néhány tíz- vagy százezer afgán menekült befogadását. Ugyanis simán benne van a pakliban, hogy az USA és az EU az új afgán “menekültek” befogadásának kierőszakolásával akarja destabilizálni és “nyugatosítani” a közép-európai régiót.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS