Törökország vasárnap, ha szűken is, és többek szerint választási csalásokkal, de az elnöki köztársaság mellett döntött. Nem szabad azonban elfeledkezni a külföldön élő törökök tömegeiről, akik szintén részt vehettek a népszavazáson, ők ugyanis az anyaországiaknál jóval nagyobb arányban szavaztak Recep Tayyip Erdoğan államfői jogkörének kiterjesztésére. A demokráciájukra igencsak rátartó nyugati államoknak a jelek szerint nemcsak a magyar és a lengyel demokrácia állapotával lehet gondjuk, hanem a saját területükön élő bevándorlókkal is.
Amíg Magyarország hevesen ellenáll a migránsok, illetve nagy létszámú muszlim lakosság betelepítésének, Európa nyugati fele ezen már hosszú ideje túl van. Orbán Viktor sokszor hangoztatott álláspontja, hogy a teljesen más kultúrájú tömegek integrálása lehetetlen, a radikálisan liberális szellemiségű nyugat-európai országok viszont a rendszeressé vált, másod- és harmadgenerációs bevándorlók által elkövetett terrormerényletek ellenére is makacsul szajkózzák az integrációs politikájuk sikerét. Ugyanezen országok demokráciaszintjét is gyakran állítják példaként az állítólag antidemokratikus elhajlásokat produkáló Magyarország és Lengyelország elé. Az elnöki jogkörök kiterjesztéséről és végső soron Recep Tayyip Erdoğan közjogi hatalmának drasztikus megnöveléséről szóló, és az elnök sikerével záródó népszavazás az Európában élő törökök esetében is megmutatta, mennyire integrálódtak, és szívták magukba eközben a nyugati demokratikus értékeket.
A népszavazáson 2,9 millió külföldön élő török voksolt, több, mint a felük Németországban. Ezen kívül százezernél több török szavazópolgárnak ad otthont Franciaország és Hollandia, de Belgiumban, Ausztriában és Svájcban is ötvenezernél többen szavaztak. A helyzetet tovább fűszerezi, hogy Törökország – éppen az államfő keménykedő fellépésének köszönhetően – mostanában elég viharos viszonyt ápol az Európai Unióval. Éppen ezért a legnagyobb létszámú európai török közösségek véleménye igencsak meglepő lehetett az említett államok számára. A szavazáson ugyanis az derült ki, hogy a németországi, franciaországi, hollandiai és belgiumi törökök egyértelműen pártolják a török államfő minél nagyobb hatalmát, miközben ez a török államfő éppen a nekik otthont adó európai államokkal viaskodik migránsügyben.
Nyugat-Európában egyértelmű a török elnök népszerűsége (forrás: welt.de)
A nyugati törökök nem érzik úgy a demokráciát, ahogy ott illik
Németországban több, mint 650 ezren szavaztak – ez nagyjából 50 százalékos részvételt jelent – az ott élő törökök közül, és csaknem kétharmaduk állt Erdoğan mellé. Hasonló arány látható a Franciaországban leadott 140 ezer szavazat esetében is. Ugyanebbe a sorba illeszkedik a két nagy ország között fekvő Luxemburg, ahol ugyan alig 8500-an szavaztak, ám az ország lakosságához viszonyítva ez még a németországi törökök lakosságarányánál is magasabb. Az EU-t vezető Jean-Claude Juncker kibocsátó országában a törökök szintén majdnem kétharmada rokonszenvez Erdoğan hatalmi ambícióival. Ennél is durvább arányokat tapasztalhatunk Hollandiában (126 ezer szavazó), Belgiumban (72 ezer szavazó) és Ausztriában (52 ezer szavazó) – ezen országokban majdnem háromnegyedes támogatást kapott a török elnök. Hollandiában az eredményhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy Mark Rutte kormányfő nem engedélyezte török diplomaták részvételét a kampányban. Ezzel Rutte növelte a népszerűségét a választások előtt a bevándorlást elutasítók körében, a hollandiai törököket pedig Erdoğan támogatására hangolta. Ezt látva lehet, hogy mindketten így képzelték.
A Magyarországon és Lengyelországban élő, pár száz török háromnegyede eközben elutasította az elnöki jogkörök kiterjesztését. Több tízezer török szavazott viszont három másik nyugati államban. Svájcban az ottaniak csaknem kétharmada elutasította Erdoğan elnöki köztársaságát, a két angolszász államban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban elsöprő, 80, illetve 84 százalékos többségben vannak a nemek.
Úgy érzik, Erdoğan miatt büszkék lehetnek török mivoltukra (fotó: welt.de)
Török-német és török-török megosztottság is van
A Die Welt riportja több, Németországban élő törököt megszólaltatott, és kiderült, hogy a régebben kivándoroltak, illetve a már ott született fiatalok egyaránt hajlamosak az erőskezű, bátor vezetőt látni Erdoğanban, aki visszaadta a nemzeti büszkeségüket és a hitüket a népük jövőjében. Ezek az emberek alapvetően kettős identitásúak, hiszen Németországot hazájuknak tekintik, viszont török mivoltukat is erősen számon tartják, német barátaik viszont sok esetben nem tolerálják a politikai véleményüket, és inkább hazaküldenék őket Törökországba. Ugyanakkor nem egységesek a kint élő törökök sem, hiszen van köztük, aki szomorú a népszavazás eredménye miatt, és fél a többi török agressziójától, különösen abban az esetben, ha az iszlám a téma. Kérdés, hogy ha a törökországi politikai rendszer megváltoztatása is ilyen feszültségeket szül, mi lesz akkor, ha esetleg végleg zátonyra futnak Törökország uniós csatlakozási tárgyalásai, és még hűvösebbé válik a viszony.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS