A kérdőjelek száma csak nőtt Gyárfás Tamás utolsó szó jogán elmondott gondolatai után - holnap eljön az igazság pillanata, ha eljön (videó)
A Fenyő-gyilkosság miatt a Fővárosi Törvényszéken megtartott elsőfokú tárgyaláson, valamint a Fővárosi Ítélőtáblán eddig lezajlott három tárgyalási napon elhangzottak alapján - bár megoszlik a jogászi társadalom, de - számosan arra számítanak, hogy a táblabíróság visszaadja elsőfokra az ügyet. Úgy vélik, Gyárfás Tamás esetében nincs bizonyítva, hogy felbújtóként megölette volna Fenyő Jánost 1998. feburár 11-én, mint ahogy az sincs bizonyítva, hogy bűnsegédként belenyugodott volna abba, Portik Tamás megöleti a VICO médiabirodalom urát. Holnap megtudjuk.
Huszonhét éve volt február 27-én, hogy a Margit körút - Margit utca sarkánál Jozef Rohác szlovák bérgyilkos Agram típusú horvát minigéppisztollyal agyonlőtte Fenyő Jánost, a VICO médiabirodalom óriási politikai és gazdasági hatalommal bíró urát. A gyilkosság óta többször is átpolitizált ügyben április 10-én érkezünk el újabb mérföldkőhöz.A Fővárosi Ítélőtábla kihirdeti a másodfokú ítéletét az elsőfokon bűnsegédként 7 év fegyházra ítélt Gyárfás Tamásra, valamint a perújításban felbújtóként életfogytiglani fegyházra ítélt Portik Tamásra vonatkozóan.
Gyárfás Tamás (k) védője, Zamecsnik Péter társaságában (Fotó: Hatlaczki Balázs)Az ítélet teljességgel kiszámíthatatlan, ám nagyon sok jogász, valamint kriminalisztikában jártas ember, köztük volt nyomozók is arra számítanak, hogy a táblabíróság
Rédei Géza, táblabírósági bíró hírdeti ki az ítéletet // fotó: Hatlaczki Balázs
Gyárfás Tamás (k) védője, Zamecsnik Péter társaságában (Fotó: Hatlaczki Balázs)Az ítélet teljességgel kiszámíthatatlan, ám nagyon sok jogász, valamint kriminalisztikában jártas ember, köztük volt nyomozók is arra számítanak, hogy a táblabíróságvisszaadja elsőfokra az ügyet. Úgy vélik, Gyárfás Tamás esetében nincs bizonyítva, hogy felbújtóként megölette volna Fenyő Jánost 1998. feburár 11-én, mint ahogy az sincs bizonyítva, hogy bűnsegédként belenyugodott volna abba, Portik Tamás megöleti a VICO médiabirodalom urát.
Rédei Géza, táblabírósági bíró hírdeti ki az ítéletet // fotó: Hatlaczki BalázsA vádhatóság természetesen más állásponton van, mint ahogy a vádig elvitt nyomozásban résztvevő rendőri vezetők és nyomozók is. Igaz, ők valamennyien csak Gyárfásra koncentráltak a nyomozás után, egy sor, másik lehetséges megbízót akkor is kizártak az ügyből, ha nyilvánvalóan legalább annyi oka lett volna megöletni, mint Gyárfás Tamásnak.
A szerző vallomása
Vallomással tartozom az Olvasónak! Jó magam 27 éve követem az ügyet, mondhatni ismerem minden mozzanatát, magam is részese voltam a nyomozásnak és az elsőfokú tárgyalásnak tanúként. A vádbeli időszakban Fenyő János Népszavájában dolgoztam, feladatom volt, hogy Gyárfás Tamásra és Princ Gáborra terhelő információkat kutassak ki. Belülről ismerem az ügyet.
Magam is arra számítok, hogy a táblabíróság visszaadja elsőfokra az ügyet, de ugyanakkor azon sem lepődnék meg, ha akár jogerős elmarasztaló ítélet, vagy éppen bizonyítottság hiányában felmentés születne.
Az utóbbi esetén irány a Kúria, és a harmadfok, hiszen ellentétes ítéletről volna szó.
Gyárfás utolsó szó jogán rámutatott a lényegre
Gyárfás Tamás tegnap az utolsó szó jogán szabályos védőbeszédet mondott. Mondandójában ráirányítva a figyelmet az elsőfokú ítélet ellentmondásaira, valamint közkincsé téve, hogy mely akár sorsdöntőnek is minősülő inditványait nem fogadta be tárgyalásra a táblabíróság.Idézzük a lényeges megállapításokat Gyárfás Tamás egy órás beszédéből."Az Ügyésznő többször hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet a tényekre épült. Csakhogy az állítólagos tények egy része nem felel meg az iratokban foglaltaknak. A valóságnak megfelelő tényekből pedig az elsőfokú ítélet olyan következtetéseket vont le, amelyeket a tárgyalásokon megcáfoltunk. Élve a lehetőséggel, ezek közül csak a leglényegesebbekre szeretnék kitérni." - kezdte a beszédét a vádlott.Aki így összegezte mondandóját.
1., "1996. október 11-t követően, a reggeli TV-műsor visszanyerése után nem volt indítékom Fenyő János elleni fellépésre."
"Eleve nincsenek gyilkos hajlamaim. A Napkelte c. Tv-műsor visszanyerése után nem volt indokom, hogy győztesként a megöletésének hatalmas kockázattal járó lépésre szánjam el magam. Hangsúlyozom, 1997-ben már nem volt közöttünk ellentét."
2., "Portik Tamás bevallotta, hogy mások megbízására csapdát akart nekem állítani."
"Portik a tárgyaláson közölte: feladatul kapta, hogy állítson nekem csapdát. Ezt az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe, pedig Portik igazat mondott. Ezzel kapcsolatban, a védelem új bizonyítékként beadványt terjesztett elő a T. Másodfokú Bíróságnak, amit a bíróság nem fogadott be. Pedig ez a beadvány új tényként tartalmazza: Portik kitől kapott megbízást arra, hogy rám terelje a gyanút."
Portik Tamás a Fővárosi Törvényszéken 2019. március 11-én. (Fotó: Horváth Péter Gyula)3., "Nem ütköztem Portikkal, mert kiszámíthatatlannak éreztem annak esetleges következményeit."
4., "Ha tudom, hogy Portik Tamás felveszi a beszélgetéseinket, akkor minden a célzását a leghatározottabban visszautasítottam volna."
"A hangfelvételeken egyszer sem mondtam, hogy bárkit is megbíztam volna."
5., "A IV. számú tanú, Szemán József a Gyüre-gyilkosságért járó büntetésének elkerülése érdekében hazudott." (Megjegyzés: nevezett nem rokona a szerzőnek.)
"Véleményem szerint, két fő kérdéskörre épül az elsőfokú ítélet. Az egyik Szemán József kitalált története. A másik, a már sokszor említett, összemosott Portik-Gyárfás beszélgetésrészlet."
"A 4. sz. tanú, Szemán József korábban közreműködött a Gyüre-gyilkosságban. Bűntársa 12 év fegyházbüntetést-, ő viszont vádalku révén, pusztán felfüggesztett börtönbüntetést kapott."
"Szemán azt vallotta, hogy 1997 végén az otthonomban felkeresett és átadta nekem Horváth (értsd Portik Tamás) üzenetét: „a dolgok hamarosan realizálódni fognak”. Szemán a bíróságon azt mondta, erre én nem reagáltam. A 4. számú tanú szerint ennyi volt a találkozásunk.
Szemán a tárgyaláson, védett tanúként, távkapcsolás útján tett vallomást. Az arcát a monitoron csak a bíró láthatta. Szemán azt állította, hogy 2017. szeptember 27-én azért őt küldte Dósa István András hozzám a Portik-Gyárfás beszélgetések hangfelvételeinek leírt kivonatával, mert ő már ismert, ő 1997 végén járt nálam. A tárgyaláson megkérdeztem tőle, hogy hány oldalt adott át nekem. Azt felelte, hogy egyet! Ekkor felmutattam neki azt az öt oldalt, amely a rendőrségnek, a bíróságnak is a rendelkezésére áll. Szemán arra sem tudott elfogadható választ adni, hogy ebben a hangfelvételekből hány idézet volt. 3-4-et mondott, valójában az 50 volt 90 sorban.
Póta Péter a Fővárosi Törvényszék bírója // fotó: Hatlaczki BalázsAz NNI-ben 2017. december 1-én még tanúként, én is, és a feleségem is külön-külön felismertük az elénk tett közel 100 képből azt a személyt, aki 2017 szeptemberében járt nálunk. Az NNI ennek alapján a szlovák K. Imrichet őrizetbe vette. Mindketten akkor is azonosítottuk őt, amikor egy üvegfal mögött negyedmagával felsorakoztatták. Tehát a feleségem is, és én is, másodszor is felismertük. Erre 2018. március 22-én került sor.
Az időpont fontos. Engem ugyanis csak egy hónappal később, április 17-én vettek őrizetbe. Tehát K. Imrich újbóli felismeréskor még mindig csak tanú voltam. Semmilyen mögöttes szándék nem játszhatott közre abban, hogy ne az engem felkereső személyre mutassak rá. Akkor még álmomban sem gondoltam, hogy több, mint két évvel később, amikor már javában zajlott a per, az ügyészség egy pótlólagos indítvánnyal majd azt kívánja bizonyítani, hogy valójában nem az általunk felismert szlovák személy, hanem Sz. József volt a látogatónk. Ez mellbevágó volt számomra.
A 2021. szeptember 21-én zajló tárgyaláson Szemán ügyvédi kérésre hozzájárult ahhoz, hogy a bíró előtt lévő monitoron megnézhessem az arcát. Ekkor végképp egyértelművé vált, hogy ő soha nem járt nálam. A monitoron látott ismeretlen férfi dús hajú, az öt oldalas irományt átadó látogató viszont majdnem kopasz volt. Nem is hasonlítottak egymásra. A bíró bekérte az NNI-től az általunk felismert K. Imrichről készült fényképet. Mivel ő mindkét ember arcát látta, ekkor már végképp nem lehetett volna a bíró úr előtt kétséges, hogy Szemán hazudik."
Ennek alátámasztására nyújtotta be a védelem a szóban forgó két személy fotóját a másodfokú bíróságnak, amit az, sajnos, nem fogadott be.
A gyilkosság helyszínén nyomozók állják körbe az áldozatot (Fotó: Nol.hu)6., "Az ítéletben az Elsőfokú Bíróság két beszélgetésből szerkesztett egy nem létező harmadikat."
"Ezzel elérkeztem az ítélet számomra legképtelenebb pontjához. Az Elsőfokú Bíróság két különböző hangfelvételből kreált egy hamis bizonyítékot."
"Bár a T. Ügyésznő a vádbeszédében kijelentette, hogy nem a „Szétbasszuk?” kezdetű szövegrészből kell a megbízásra következtetni, hanem átfogóan kell értékelni az összes beszélgetést; valójában mégis, ő is, az első fokú bíróság is, annak értékelésére szentelt kiemelt figyelmet.
Talán hihetetlenül hangzik, de ez a párbeszéd nem létezik: az elsőfokú ítéletben két különböző párbeszéd részleteinek az összeszerkesztésével jött létre egy harmadik, egy fiktív dialógus. A 3. számú., a 2004. február 7-i felvételen kérdezi Portik – már elnézést a triviális megfogalmazásért – „Szétbasszuk?”
Majd úgy folytatta, hogy erre én igen-nel válaszoltam. Tehát az „igen”-t nem én mondtam, hanem Portik állította azt, hogy én erre „igent” mondtam. Ezzel szemben, a kérdését én nem helyeseltem, hanem – miként a felvétel leiratában áll – közbeszóltam: „… én úgy emlékezem, akkor, hogy…” Portik azonban nem engedte a mondatot befejezni, vagy legalábbis annak vége nincs a felvételen.
Egy két és fél hónappal később rögzített, azaz egy másik felvételen nem Fenyő Jánosról, hanem a 1996 májusi kaposvári ÁFA-ügyről beszéltünk. Azt mondtam, hogy „nagy szarban voltam a kaposvári ügyben”. Portik korábban nekem segítséget ajánlott, közölte, hogy neki mindenütt van rendőr ismerőse, de rövidesen kiderült, hogy Kaposvárott még sincs. Ennek ismeretében, én úgy folytattam: „Majd eljöttél legközelebb és azt mondtad, hogy.., ha ezt úgy oldjuk meg, hogy... És így csináltál, az is megoldás…”
Mit csinált? Portik összedörzsölte az ujjait, jelezve, hogy pénzzel mindent el lehet intézni.
Erre mondtam, hogy: „…én széttártam a-, én nem tiltakoztam, de nem erősítettem és nem cáfoltam…” Nyomatékosítom, hogy erre a mozdulatra, az ujjai összedörzsölésére mondtam, hogy „… én széttártam a-…” és nem a 2 és fél hónapja más összefüggésben, egészen máskor feltett „Szétbasszuk?” kérdésre, ami akkor nekünk az eszünkbe sem jutott.
Az elsőfokú ítélet következtetése mindezek ellenére az időben és térben egymástól eltérő beszélgetésrészleteket összemosva, így szólt (184. oldal): „Portik Tamás vádlott azon a sértett megölését jelentő kérdését, hogy a sértettet „szétbasszuk-e” és egy ismeretlen, de ugyancsak a sértett megölését jelentő ujjmozdulatát Gyárfás Tamás vádlott megértette és a sértett megölésébe akként egyezett bele, hogy széttárta a kezét és rábólintott.”
Ennyi az idézet az ítéletből… Hogyan lehet ekkorát tévedni? Kiváltképp, amikor egy ember sorsáról döntenek.
Mintha az ítélkező nem is hallgatta volna meg a két egymástól független hangfelvételt.
Hangsúlyoznom kell: az ítéletben az inkriminált jelenet egy 2004 február 7.-i és egy 2004 április 20.-i dialógusból lett összevonva.
Meg kell jegyeznem, a Kaposvári-ügy rendezésére vonatkozó „széttártam a-” közlés amúgy sem azt jelzi, hogy gyilkosságra bíztatom Portikot, de azt sem, hogy egyetértek vele. A rábólintás, rábólintok szó pedig, ami valóban egyetértést jelez, soha, egyetlen hangfelvételen sem hangzik el. Mindez – az ítéletben megfogalmazottokkal szemben – nyilván nem is látható, hiszen videofelvétel nem készült."
https://www.youtube.com/watch?v=Vk3i4hp1eJU
