Az Astoria Szálló száz éve (Pesti mese)

Idén ünnepli fennállásának századik évfordulóját a belváros legpatinásabb épülete, az Astoria Szálló. Sokat megélt falai között a magyar történelem legújabb kori történetének számos epizódja játszódott le, ám az épület, dacolva a történtekkel ma is keményen állja a sarat. Amiből pedig bőven jutott az eltelt évek során.

 BARTA ZSOLT – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport

Unger vagy Ungar?

Még a XIX. század elején történt, hogy egy derék sváb kovácsmester, bizonyos Unger Benedek, dacolva azon megjegyzésekkel, miszerint a város határában soha nem fogja megtalálni a szerencséjét, az egykori városfal mellett (a mai Múzeum körút nyomvonalán) megnyitotta kovácsműhelyét. 1809-ben aztán nagy szerencse érte, ugyanis potom áron megvehette a műhely melletti telket is, amire, jó érzékkel kávéházat, istállót és kocsiszínt épített. A vendéglátó egységet Zrínyi kávéháznak és fogadónak nevezte el, így felhagyva a kovácsmesterséggel, saját szerencséjének a kovácsa lett. A kávéház ugyanis gyorsan felkapott hellyé vált, sőt hamarosan a pesti irodalmi élet fellegvárának bizonyult, ugyanis írók, költők, és más művészek lepték el pillanatok alatt. Többek között Petőfi Sándor is szívesen időzött falai között, ott írta János vitézének az óriásokkal való találkozását is. Ahogy teltek az évek, az Unger család egyre befolyásosabb és gazdagabb famíliává vált, az egykori kovácsműhely mellett futó, gyorsan fejlődő utcát, pedig róluk nevezték el, Magyar utcának. Az elnevezéssel mindössze az az aprócska hiba volt, hogy Pest város lakóinak korabeli összeírásánál az Unger nevet tévedésből Ungarnak írták, majd azt fordították magyarra, vagyis magyarnak.

fotó: Makula Zsóka

Kávéházból szálloda

A XX. század elejére a Zrínyi kávéház épülete életveszélyessé vált, lebontása után az Unger család úgy döntött, hogy nagyobb fába vágva fejszéjét, egy korszerű, több emeletes szállodát építtet a helyszínre. Gyorsan megvásárolták az egykori kávéház melletti két telket, ahová 1914-re sikerült felépíteni a megálmodott szállodát. Az Astoria nevet az épület első bérlője, s igazgatója Gellér Mihály, a korabeli vendéglátós szakma ismert figurája adta, aki korábban maga is dolgozott New Yorkban, az Astor család tulajdonában lévő világhírű hotelban. A hatemeletes, csaknem 200 szobával rendelkező épület hamar népszerűvé vált, dacára annak, hogy kezdetben, gazdasági okokból a földszinten még üzletek sorakoztak. Minden adva volt tehát ahhoz, hogy a szálloda gyorsan bekapcsolódjon a nemzetközi elit vendéglátás vérkeringésébe.

fotó: Makula Zsóka

A történelem közbeszól

Négy évvel a szálloda átadása után, 1918-ban Magyarországon kitört az Őszirózsás Forradalom. A Magyar Nemzeti Tanács, élén Károlyi Mihály gróffal az Astoriában rendezte be székhelyét. A gróf feleségével, Katinkával egy negyedik emeleti lakosztályban lakott, a Nemzeti Tanács irodái pedig az első emeleten helyezkedtek el. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a szállóban Károlyiékat Kun Béláék váltották, s csak a direktórium bukása után válhatott ismét hotellá az épület.

Csupán 1944 márciusáig tartott az idilli állapot, ugyanis a németek bevonulása után az Astoriát a Gestapo szállta meg s főhadiszállásnak használta. A szálló pincéjét, ahol eredetileg borozó működött, s ahol hajdanán maga Krúdy Gyula is számos alkalommal mulatott, fogdává és vallató helységekké változtatták. Mire az oroszok elfoglalták a várost, a menekülő német egységek minden mozdíthatót elvittek a szállóból, s ami maradt, azt az oroszok használták, nem egészen rendeltetésszerűen. Az épület elé kihurcolt kádakat és a zongorát ugyanis bizonyos szükségleteik elvégzésére használták a katonák, a járókelők nem nagy örömére.

Mihelyt elültek a harcok, az Astoria gyorsan összeszedte magát, s már 1945 tavaszán megnyitotta kapuit. Egy ideig amerikai katonák tartózkodtak benne, ám megjelentek a korabeli katasztrófaturisták is, akik áhítattal szemlélték a még romos, de már működő szállodát. A háború idején az épület két bombatalálatot és számos belövést kapott, azonban néhány hónap alatt sikerült helyreállítani a károkat.

Ment minden szépen a maga útján, egészen 1956 novemberéig, amikor is az ideérkezett, szuezi-csatornát kereső szovjet tankok újra lőni kezdték az épületet, s sikerült is újra tekintélyes károkat okozni benne. Ismételt felújítás következett, rohamtempóban, ugyanis a kádári vezetésnek tervei voltak az Astoriával. Nem is akármilyenek.

fotó: Makula Zsóka

A szocializmus szállója

Még be sem köszöntött a konszolidáció, Kádárék már az elkövetkező évtizedekre spekuláltak. Az nyilvánvaló volt, hogy ha az ország nem akarja elszigetelni magát, akkor látszólagos engedményeket kell tennie a hazánkba látogató nyugati turistáknak. Természetesen nem akarták követni a keleti példákat, a Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában működő, a nyugati látogatók rémálmait megfogalmazó s meg is valósító tömegszállások helyett igazi hotelhangulatot kívántak teremteni. Kézenfekvő volt, hogy az Astoria legyen a szocializmus budapesti vonzereje.

Így is történt. A szent cél érdekében még a szálló nevét is meghagyták, pedig több ötlet is született új elnevezésére, szerencsére azonban minden maradt a régiben. Annyira, hogy a 60-as években épült aluljárót, majd a kereszteződést is Astoriának keresztelték el a szakemberek. 1968-tól pedig „Ki nyer ma?“ néven, a hotel halljából országos sugárzású rádióvetélkedőt indítottak, aminek következtében hamarosan az is tudta, hogy létezik ilyen szálló, aki Kínában érettségizett.

A miniszter félrelép

A rendszerváltás óta az Astoria Budapest egyik legelegánsabb, s nemzetközileg is legismertebb épületévé vált. Számos híresség, politikus szállt meg falai között, a szállodát a filmesek is felfedezték. Az eddigi legismertebb alkotás, a Kern András által rendezett, „A miniszter félrelép“ , melyben a főszerepet is ő alakította. Pesti pletyka, ám lehet, hogy igaz, miszerint azért tekint fel mindenki az Astoria hatodik emeletére, hátha megpillantja a félpucér Dobó Katát, amint az egyik ablakon kimászik, a másikon meg be.