Fény az alagút végén - Komoly romániai energiaprojekt segítheti Magyarország ellátását
Az Európai Unió zöldítőprojektje kudarcot vallott, az energiapolitikája ennélfogva törvényszerűen kisiklott, a tagállamok így saját beruházások indítására, illetve regionális együttműködésre kényszerülnek – nagyjából ez volt a konklúziója a Fenntarthatóság és kiszámíthatóság az energetikában elnevezésű pódiumbeszélgetésnek Tusványoson. Lantos Csaba jó hírekkel szolgált a magyar energiabiztonságot illetően, de arra is rámutatott, hogy további fejlesztésekre is szükség van, hogy biztosítsuk a lakosság ellátását.
Ha az elmúlt három év „slágertémáját” keressük, akkor a háborúk mellett az energiabiztonság jut eszünkbe. Ez az a terület, ami közvetlenül hatással van a mindennapi életünkre, ugyanis nagyon nem mindegy, mennyit fizetünk a rezsiért.
A jelenleg zajló energiaválság pedig Európa-szerte pusztít, és fejtörést okoz, hogy az uniós politika képes-e megoldani a problémát, vagy csak rontani tud rajta. Czepek Gábornak, az MVM Csoport elnökének nem okozott gondot megválaszolni a kérdést azon a tusványosi beszélgetésen, amelyet Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitika üzletágának kutatóintézeti igazgatója moderált.
Czepek ugyanis azzal kezdte a beszélgetést, hogy a brüsszeli energiapolitika maga az ellátásbiztonsági kockázat, amelyet „nem vezérel józan ész semmilyen szinten sem.” Mint mondta, a szankciós csomagok egy lépéssel sem segítették a háború befejezését és azt, hogy az európai energiacégek versenyképesek legyenek a világpiacon.
Ébresztő, Brüsszel! Józan energiapolitikát!
– üzente a cégcsoport vezetője.
Jamniczky Zsolt, az E.ON Hungária Zrt. vezérigazgató-helyettese egyetértett azzal, hogy „gáz van,” és ez különösen igaz elmondása szerint Magyarországra.
Mivel nincs tengerünk, ezért szomszédos országainktól függünk, emiatt mindenkivel jóban kell lennünk. Tovább ezért is fontos, hogy minél hatékonyabban használjuk fel az energiát
– állapította meg Jamniczky.
Nagy-Bege Zoltán, a bukaresti CIGA Energy energiapiacokért felelős igazgatója azzal kezdte, Az Európai Unió jól mérte fel, hogy az egyetlen erőforrás, aminek jövője van, az a megújuló, ezért meghirdették a zöldítés politikáját. Bár volt kísérlet a reformintézkedésekre a versenyképesség javításához, ez durván kisiklott. És mint, mondta, Európa jövője igencsak sötét a piacot tekintve, pláne az ipar területén.
Ezzel szemben Románia más helyzetben van mint a többi uniós tagállam. Számottevő a gáztartalékunk, az éves fogyasztás több, mint kilencven százalékát belső termelésből elő tudjuk állítani
– mutatott rá az igazgató.
De nem csak a jelene fényes a romániai gázellátásnak. Ahogyan Nagy-Bege is elmondta, elég szép kilátásai vannak az újabb gázlelőhelyek megnyitására, például a Fekete-tengeren.
Az energiahatóság a héten állította ki a létesítési engedélyt a szállítóvezeték építésére, ami csatlakoztatja a Neptun Deep-et, a Petrom és a Romgas közös projektjét a gázszállító hálózatra. Ez pedig Magyarországra is eljuthat majd. Hétszázötvenmillió eurós beruházásról van szó, és 2027-re készen kell állnia a kitermelés megkezdésére.
Mindez azért is nagy szó az igazgató szerint, mert új, modern gázerőművek kiépítésére a zöldítés miatt nem szívesen adnak pénzt a bankok, több ilyen pénzintézet hátrált már ki a projektfinanszírozásból, vagy olyan feltételeket szabott ki, amelyek teljesíthetetlenek voltak.
Ugyanakkor azt is elmondta, bár a jövő nagyon kecsegtető, a kiváló energiatermelési adottság ellenére ha egy ország nem egy regionálisan együttműködő fél, akkor nem tudja ellátni a lakosságot. Az Európai Unió politikája ezt hozta elő.
Lantos Csaba szerint öröm az ürömben, hogy az utóbbi években egy húsz százalékos fogyasztáscsökkenés ment végbe szerte Európában, így Magyarországon is.
Bár Romániának kétségtelenül jók az adottságai, de Magyarország is képes belföldi termelésből finanszírozni a fogyasztásának egy részét, pontosabban annak húsz százalékát, 1,9 milliárd köbmétert. Két interkonnektort is bővítettünk: a román–magyar és a szlovák–magyar csövet, és tervünk, hogy a szlovénekkel is összeköttetésben legyünk. Ha ez megvalósul, akkor minden szomszédos országból biztosítjuk a gázellátást. Ráadásul a magyar gáztároló képesség is kiemelkedően magas: ha feltöltjük a tárolóinkat, akkor az az éves fogyasztásunkat kielégítené
– részletezte az energiaügyi miniszter.
Mint mondta, 2036 végéig van szerződésünk az oroszokkal, és hazánknak esze ágában sincs lemondani róla, amíg ilyen kedvező áron megkapjuk a gázt. Sőt, – folytatta – ha az unió felbontatja a szerződést, akkor az orosz fél pert indít, és meg is fogja nyerni azt.
Ugyanakkor rövidtávon sem lehetünk nyugodtak. Akár egy év múlva is tovább nőhet a gáz ára az uniós politika következményeként.
Kőolajban pedig nekünk és a szlovákoknak nehezebb a helyzetünk, mert csak két csövünk van, az egyik ráadásul még a szovjet rendszerből maradt ránk, a másik pedig az Adriai-tengerből érkezik. Ráadásul, ahogyan az korábban is előfordult, a monopolhelyzetet kihasználva akár négyszeres árat is kiszabhatnak azok az országok, akiktől érkezik hazánkba a fekete arany
– mutatott rá a tárcavezető.
A beszélgetés legfőbb üzenete végül az volt, hogy a brüsszeli energiapolitikára aligha számíthatunk, ezért fontos, hogy az önálló, belső termelés mellett regionálisan is együttműködjenek az országok. Máskülönben félő, hogy gazdaságilag beleroppannak a tengeri kikötőkkel, így a cseppfolyósított gáz fogadására alkalmas LNG-portokkal nem rendelkező tagállamok a drasztikus áremelkedésekbe és a források elapadásába. Az idő pedig nem nekünk dolgozik.
Kiemelt kép: EPA/MAkszim Sipenkov.