Van, aki e rövidítéseket nem ismeri? Adjunk hálát Istennek, hogy egy puhány korban élünk: az utolsó aktív munkásőrsejtek átlagéletkora nyolcvan körül van, és tulajdonképpen a pszichopata antifákat is importálni kénytelen a Szikra Mozgalom, hiszen a helyiek egyszerűen még nem elég betegek az eszméhez. De azért nagyon agresszívek.
Bármennyire hihetetlen, annak idején, a múlt század harmincas éveiben is voltak például mérsékelt nácik, akik kevesebb erőszakkal is beérték volna, sőt, az ötvenes évek vége felé nálunk is voltak olyan kommunisták, akik szerint egyszer majd eljön az idő, amikor a mozgalom lehet majd emberséges. Mindezek a történelmi tapasztalatok azért értékesek, mert az ellenzéknek sikerült egy olyan indulatspirálba lovalnia magát, amelynek eredményeképp szinte az egész ellenzék képviseli a saját szélsőségeseit, és a másfél százalékos LMP és a Kutyapárt ragadt bent középen. Előbbiek szándékosan, utóbbiak ideológiai okokból, hiszen Klára és Feri szerintük sem vicces.
Ha az ember manapság komoly szakmai elemzést akar írni az ellenzék politikai mondanivalójáról, illetve kommunikációjáról, erre a két entitásra kénytelen szorítkozni, egészen pontosan Ungár Péter magányos küzdelmére, illetve a kutyák valamelyik szürreális videójára, amely bemutatja, miért nem szabad benne ragadni a füvezésben. Ungár Péter például a minap igen helyesen próbált meg különbséget tenni a pedofília és a homoszexualitás között – kár, hogy az ellenzék környezetében felbukkanó LMBTQ-szakcsoport jeles képviselői nem nagyon ismerik vagy nem nagyon szeretik ezt a különbséget, például a hírek szerint VV Zsolti sem. Fogalmam sincs, hogy mi a nyugati liberális fősodor véleménye például a felnőtt férfiak és a kamaszfiúk közötti szexről, de biztos vagyok benne, hogy a magyar átlagember véleménye ebben a kérdésben nem esik egybe a helyi Pride szervezőbizottságának nézeteivel.
A DK pedig máris megnyerte a kampányt a többi ellenzéki párttal szemben, hiszen nekik már most sikerült az összes olyan ellenzéki törzsszavazót megszólítani, aki elhiszi, hogy a komplett magyar jobboldal egy pedofilhálózat. Meglepő, hogy ezek mennyien vannak egyébként, ez az őrület ugyanis így elsőre szív el szavazókat az öt százalék alatt tanyázó többi ellenzéki párttól, talán még a Momentumtól is. A DK a szó szoros értelemben egy együgyű párt: csakis a többi ellenzéki párt az ellenfele, lényegtelen a számára, hogy a Fidesznek árt-e vagy használ az, amit csinál.
A DK szélsőségessége ráadásul jó egy másik probléma megoldására is: magához vonzza mindazokat is, akiknek még lelkesítő MZP egzaltáltsága – egy-két százalék ilyen is van –, akiket esetleg megszólít Vona Gábor álintellektualizmusa, illetve akiket forradalmi hangulatba hoz Magyar Péter messiáskomplexusból eredő alanyi költészete a NER által meg nem értett zseniről. Egybe kell gereblyézni ezeket a szavazókat, és a DK jelenlegi kommunikációja olyan monstre fekete misét ígér, amelyen negyedóránként áldoznak fel egy fideszest és egész óránként egy NER-lovagot, egészen addig, amíg az európai minimálbér, az európai ügyészség, az európai gyermekvédelem el nem hozza a kommunizmust. Donáth Anna, aki mostanra már maga a Momentum, hol kimegy hányni, hol pedig ott tercel a DK két “társelnökének”, amikor azok tíz percen belül 42-szer mondják ki a pedofil szót Orbán Viktorral kapcsolatban.
Továbbra is kérdés azonban, hogy egy ennyire korán csúcsra járatott, minden felületen és platformon ezer fokon égő kampány intenzitása hónapokig fenntartható-e? Az ellenzéki törzsszavazók minden este úgy mennek el aludni, hogy holnap forradalom lesz, MP ledobja az atombombát, de minden nap be kell érniük egy újabb interjúval egyre jelentéktelenebb sajtótermékekben, illetve olyan hihetetlen leleplezésekkel, hogy Orbán Viktor volt a miniszterelnök azokban az években, amikor végre elkaptak és lecsuktak pár száz pedofilt.
Az ellenzék sok éve már nem állt elő egyetlen új politikussal sem – MZP és MP nem az ő fejlesztésük, nem is politikusok –, mi pedig kívülről érdeklődéssel figyeljük, hogy az utóbbi miként fokozza tovább az ellenzéki oldalon a káoszt, amelyet az előbbi maga után hagyott. Tulajdonképpen a DK az utolsó olyan innováció a magyar ellenzék részéről, amely folyamatosan fejlődni látszik, de valójában nem nő, csak egyre nagyobbnak látszik az egyre kisebbek között.
Tulajdonképpen nincs mit elemeznünk a magyar ellenzék táján – ezek a pártok már csak a Kutyapárt függelékei. Az olvasó eldöntheti, egy kétfarkú kutya melyik függeléke melyik ellenzéki pártnak feleltethető meg. Csak ennyire agresszívek ne lennének.
Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS