Húsvéti tanulság ötvenhatból
Budapest XIV., Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitója 1948. június 11-én, Rákosi Mátyás beszél. Forrás: Fortepan / Rádió és Televízió Újság
Hiába a gyűlöletkeltés, a fenyegetés, a helytartóknak sosem volt önálló hatalma. Bármikor leválthatók, még akkor is, amikor az nincs benne a levegőben. Egy nemzet identitását nem lehet elvenni. Számtalanszor próbálták már, ám a hithű keresztényektől nem lehet elvenni a méltóságukat. Ahogyan hetven éve Rákosinak sem sikerült húsvét alkalmából.
Ezerkilencszázötvenhat április 1. A Délmagyarország címlapján egy írás jelenik meg „Ünnep előtt” címmel. Mondhatnánk, hogy ez teljesen természetes, hiszen hetven évvel ezelőtt húsvét vasárnap éppen április elsejére esett. Csakhogy az írásnak semmi köze nem volt Jézus feltámadásához. Az április negyedikei „felszabadulási ünnep” tizenegyedik évfordulójára készültek. Pontosabban arra hivatkozva jegyezték a cikket, hogy a kommunista propaganda továbbra is a felszínen maradjon.
A számadatok arról tanúskodnak, hogy megnövekedett a dolgozók tettrekészsége az SZKP XX. kongresszusa után. Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén arról beszélt, hogy dolgozó népünk életszínvonalának eddigi alakulásával nem vagyunk és nem lehetünk megelégedve
– áll a pamfletben.
Húsvét üzenete, hogy a legnehezebb időkben sem lehet minket eltántorítani
Ám a látszat ellenére Rákosi már sehol nem volt: ugyan pártvezető maradt, ám valójában úgy rángathatták a szovjet elvtársak, ahogy csak akarták. A „bölcs vezér” még igyekezett eljátszani „népe” előtt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán megvillantja „hatalmas erejét”, de már ő is tudta, hogy ez nem fog sikerülni. Moszkva diktált, és ezt Rákosi is tudta. Nem tagadhatta, hogy a kommunista elvtársaknak köszönheti politikai befolyását, nem másnak, magának pedig végképp nem.
Ez frusztrálta a karizmát nélkülöző pártvezetőt.
Ezért nem volt kérdés, hogy nekimegy azoknak, aki nem tudja „megváltónak” látni, vagy korábban mást gondolt a világról, mint ő. Mindenki ellenség lesz: a pap, az újságíró, a bankár, a nagybirtokos. Fasisztázik, a nép ellenségének titulál másokat, fenyeget. Megközelíteni őt nem lehet.
Pedig a vezéréről elnevezett korszak lecsengőben van. Akárcsak Rákosi.
Ám gyűlöletkeltés, és a társadalom egymásnak ugrasztása ide vagy oda, a keresztény hívőket nem lehetett eltántorítani. Jézus feltámadásának tiszteletére szentmiséket, istentiszteleteket tartottak. Pedig nem csitultak a fenyegetések, a nemtelen támadások, az agresszió.
A vallásos hagyományokat – különösen vidéken – nem tudták teljesen felszámolni. A templomok látogatása identitáskérdés volt.
Ezerkilencszázötvenhat húsvétja után feltámadott a helytartókkal, gyűlöletkeltéssel megkárosított nemzet. Vajon megismétlődik a történelem hetven évvel később?
Kiemelt kép: Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitója 1948. június 11-én a Városligeten, amelyen Rákosi Mátyás beszél. Forrás: Fortepan / Rádió és Televízió Újság
