Pesti Srácok

Rabok legyünk vagy szabadok? - Halkó Petrával, az új könyvéről beszélgetünk a csütörtöki Polbeat-felvételen

Rabok legyünk vagy szabadok? - Halkó Petrával, az új könyvéről beszélgetünk a csütörtöki Polbeat-felvételen

A szabadságelvűségünk magyar? Volt-e valaha szabad a magyar nemzet, vagy mindig is a nemzetközi ideológiák társadalomátalakító kísérleteinek terepeként szolgált? A rendszerváltoztatás idején, 1989–1990-ben valóban visszaszereztük a szabadságunkat vagy csak egy illúziónak, esetleg egy átverésnek estünk áldozatul? Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Rabok legyünk vagy szabadok? című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ, Stefka István és Huth Gergely pedig ezeket a témákat feszegeti majd a Polbeat következő, június 12-i, csütörtöki nyilvános felvételén, melyre ezúttal is az R56 Gasztrosörözőben kerítünk sort. Természetesen nem némi, hanem sok aktualitással fűszerezve, mert a szabadságharcosok és hazaárulók vetélkedése - sajnálatosan - örök!

A honfoglalás óta nekünk, magyaroknak számos háborút kellett megvívnunk, de még mindig itt vagyunk – ez egyúttal azt is jelenti, hogy a vesztes csaták mellett sok győztes küzdelem van mögöttünk. Magyarország több mint ezeréves államisága, a nemzet szabadsága több alkalommal került támadás alá a történelem során. A török hódoltság, a Habsburg-uralom, a náci és a szovjet megszállás mély és kitörölhetetlen nyomokat, sőt meghaladhatatlannak tűnő történelmi mintázatokat hagyott a magyar nemzeti emlékezetben - így kezdődik Halkó Petra könyvének méltatása a XXI. Század Intézet oldalán.

Halkó Petra három jól strukturált történeti íven – a szabadsághiányos állapot, a „szabad világ” illúziója, valamint a szabadságkorlátozások kora – keresztül vezeti végig olvasóját a 20. század totalitárius rendszereitől a 21. század globális kihívásaiig. A kötet átfogó és provokatív szemléletű társadalom- és politikatörténeti vizsgálódásra vállalkozik, amely a nemzetállami gondolat reneszánszát állítja a magyar történelmi tapasztalat középpontjába.

PestiSracok facebook image

A szerző célja nem kevesebb, mint új perspektívát nyitni a magyar politikatörténet értelmezésében: megmutatni, hogy a nemzeti szabadság és önrendelkezés nem anakronisztikus fogalmak, hanem a túlélés és a stabilitás zálogai a globális ideológiák korában. A szabadságot ugyanis nem a nemzetközi ideológiák, hanem a nemzeti önrendelkezés garantálhatja. Csakhogy míg a múltban idegen államok sikerrel törekedtek arra, hogy hazánkat különféle társadalomátalakító kísérletek terepeként használják, és Magyarországon artikulálják saját érdekeiket a nemzeti szabadságunk ellenében, addig ma különféle transznacionális aktorokkal szemben kell megvédenünk a szabadságunkat.

Magyarország történelme során hol Keletről, hol Nyugatról vált újra és újra kísérleti tereppé, ahol nemzetközi ideológiák, politikai és pénzügyi érdekek által vezérelt társadalomátalakítási kísérleteket hajtottak végre. A Nemzeti Együttműködés Rendszere azonban lehetőséget teremtett arra, hogy Magyarország valóban éljen azzal a szabadsággal, amelyet 35 évvel ezelőtt visszaszerzett, majd az elmúlt három és fél évtizedben érvényre juttatott. A kérdés végső soron az, hogy a magyarok elég bátrak lesznek-e ahhoz, hogy ténylegesen éljenek a szabadságukkal.

Jöjjön el, kérdezzen Ön is! Polbeat-felvétel minden páros hét csütörtökén, este hat órától a Revolutio'56 Gasztrosörözőben Budán, a Bem rakpart 53. alatt.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.