Magyar Péter túltöltés
Fotó: Hatlaczki Balazs
Ma reggel az Index címlapján két írás is a miniszterelnök nőügyeivel foglalkozik. Persze igazából nem, csak a címadás ilyen aljas, mert valójában a cikkek a miniszterelnök volt és jelenlegi családi ügyeivel foglalkoznak. Illetve a gyerekeivel, meg a Bankok Ligája döntőn történő villogásával, más gyerekeivel való fogózkodásaival a Puskás arénában, vagyis egy Magyar Péter Facebook poszttal. Meg egy másik Facebook poszttal, amelyhez kapcsolódva az Index a HVG igen kultúrált képriportjára hivatkozik.
És még hogy a fotózás nem művészet? A fotósnak sikerült Magyar Péter iránti rajongását maradéktalanul kifejeznie, ahogy azt is, hogy szerinte Varga Judit egy lúzer. Hihetetlen, hogy mi mindenre van ideje ennek a miniszterelnöknek, amikor egy porig rombolt országot vett át a Fidesztől és benne van minden magyar minden reménye! A Fotós a HVG olvasója a lap szerint, hát fotóriporteri állást neki, ha esetleg véletlenül nem lenne jelenleg remek állása a miniszterelnök tevékenységének teljeskörű képi megörökítésért felelős csapatban. (A HVG cikkét linkelem, az algoritmus úgy is úgy intézi, hogy nekik több megtekintésük legyen, mint bárminek, ami nem Magyar Péterrel foglalkozik.)
Magyar Péter már gazdasági kárt okoz azzal, hogy mindenki mást és minden mást is kiszorít a nyilvánosságból
Eredetileg arról akartam írni, hogy kiderült-e végül, mit is intézett Magyar Péter Brüsszelben? De nem mindegy? Azt intézett, amit intézhetett, azt meg Ursula intézte, nem ő. Már persze, ha Ursula intéz egyáltalán valamit, hiszen erős kétségeink vannak nevezett hölgy szellemi függetlensége és döntési szuverenitása tekintetében. Sose gondoltam, hogy a látványpékség kifejezésnek egyszer ilyen erős jelentése lesz, vagyis ekkora lesz a kontraszt a látvány és a péksütit állaga között. Soha még miniszterelnöknek ennyi magánügye nem volt címlapon.
Magyar Péter elvileg dolgozott Brüsszelben. Abból azért következne, hogy elvileg értenie kellene, hogy miként is mennek ott a dolgok. Nekem ez a történet úgy jött le, hogy Magyar Péter azt hitte, hogy ő valamiféle szuverénként jár el Brüsszelben, de ott közölte vele valaki, neki még a helytartóságért is pitiznie kell. Jól láthatóan az EU eljutott már oda, hogy azt is kegyként osztogatja, hogy a gyarmati tisztviselőket az adott gyarmatról verbuválja, hiszen azok jöhetnének egy szomszéd gyarmatról is például.
Érdekes volt tegnap, ahogy a tiszás elit birtokba vette a luxizásnak, urizálásnak már nem minősülő világszínvonalú stadiont, és különösen jó volt látni ahogy Csányi Sándor beilleszkedett az új rendbe, nem kell aggódni legalább a nemzeti labdarúgó-bajnokság első osztályáért.
Jó látni egyébként, hogy az új elit komolyan veszi ezt az “énidő” dolgot, gondolnak a kikapcsolódásra, nehogy túl hamar kiégjenek. Szegény jó Für Lajos jut eszembe (a rendszerváltás utáni első hadügyminiszter, természetesen történész), akiről azt mesélték, teljesen komolyan elhitte, hogy elég lesz hetente kétszer bemennie a minisztériumba és egyébként folytathatja a kutatói életét. Mondjuk Nagy Ervin továbbra is rá fog érni, ha a régi telefonszámát a titkárnője kezeli majd, mert a magyar GDP felét akarják tőle kipréselni majd a “művész kollégák” és ugye unalmas is fárasztó is, kellemetlen is ennyiszer nemet mondani, vagy elismerni, hogy semmi köze semmihez.
Visszatérve a tőlünk ellopott uniós forrásokhoz, egy magas rangú bizottsági tisztviselő a Politicónak így fogalmazott:
“Nem állapodtunk meg a források kifizetéséről. Egy kötelezettségvállalási listáról állapodtunk meg, amelynek teljesítése augusztus 31-ig kiváltja a források kifizetését.”
Erre ugye nem nagyon lehet mit mondani, a tolvajok nem szokták visszaadni a lopott cuccot. A Tiszások lehet, hogy még egy darabig bánkódnak emiatt, de az az örömhír, hogy a Tisza kormány tagjai már túlvannak a dolgon. Tanulságos a videóban megfigyelni, hogy a legrutinosabban Kapitány István tud feltételes ingerre örülni.
