Ítélet született az “évtized csalásaként” emlegetett IL FERRO perben. A közel egymilliárd forintnyi kárt okozó csalás miatt L. Róbert 8 év letöltendő börtönbüntetést kapott, a 2.rendű vádlott a rá kiszabott büntetés enyhítéséért fellebbezett. A károsultak pedig – mintegy 2500 ember – polgári peres úton érvényesíthetik kárigényüket.
Hűtlen kezelés, sikkasztás, csalás szerepel az IL FERRO Kft-t üzemeltető L. Róbert bűnlajstromán, aki a vád szerint 2006 augusztusától 2007 január végéig csapott be több ezer embert. Az évtized csalásaként is elhíresült ügyben az okozott kár mintegy egymilliárd forint, az ügy érdekessége, hogy a vádlottak egyike sem volt reklámszakember, a “briliáns” üzleti modellt egyebek mellett kőműves, hegesztő végzettséggel rendelkező vádlottak dolgozták ki és valósították meg.
Hrabovszki Zoltán bíró elmondta: a szakértői vallomásokat más bizonyítékok is alátámasztották, így az első fokon eljáró bíróság ítéletét megalapozottnak tartja, abban érdemi változást nem kellett eszközölni. Az ítélet kihirdetése után L. Róbert megkezdte büntetése letöltését, a többiek felfüggesztett szabadságvesztést kaptak, ami az 5., 6. rendű vádlott tekintetében jogerőre emelkedett, a 2.rendű vádlott azonban enyhítésért fellebbezett.
Az elsőfokú ítélet 2015. júniusában született, akkor hat év börtönnel, valamint négyszázhuszonnyolcmillió forint értékű vagyonelkobzással sújtotta elsőfokon a Fővárosi Törvényszék az Il Ferro Kft. ügyvezető igazgatóját, a testület hűtlen kezelésben, sikkasztásban, 2189 rendbeli csalásban és a számviteli rend megsértésében találta bűnösnek L. Róbertet. A legalább tízezer embert érintő botrányos csalássorozatban L. Róbert mellett a további hat vádlottból kettőt felmentett a bíróság, a többieket másfél és négy év közötti szabadságvesztésre ítélte, többük büntetését felfüggesztette, és a másodrendű terhelttel szemben is vagyonelkobzást alkalmazott.
Az I.rendű vádlott megkezdi jogerős szabadságvesztését
A másodfokon eljáró bírósága ma kihirdetett ítéletében mintegy 51 esetben felmentette az ügy másodrendű vádlottját, az elsőfokú ítélettel minden más tekintetben egyetértett. A büntetés kiszabásánál a bíró az ítélet indoklásában aláhúzta, hogy mintegy 10 év telt el a bűncselekmény elkövetése óta, továbbá figyelembe vette azt is, hogy a vádlottak közül többen “első bűncselekményesek.” Mint mondta: “nincs olyan ok, amiért ne részesülhetnének kedvezményben”. V. Mátyás esetében felmentő rendelkezés is született, mivel 9 millió forinttal mérsékelte a kár összegét.
Az elsőrendű vádlott, L.Róbert előélete azonban nem volt “kifogástalan”, az elsőfokú ítéletet pedig túlságosan enyhének ítélte a bíró, így azt L. Róbert esetében 6-ról 8 évre szigorította. A csalással okozott kár közel egymilliárd forint, amiből mindössze 87,5 millió forint térült meg.
A sértettek többsége egyébként “jó befektetési lehetőségnek” tartotta az Il Ferro ajánlatát, azt azonban azt nem tudták, hogy milyen fedezete van a cégnek a kifizetésekre. Az üzleti modell működéséről sem tudtak nyilatkozni a sértettek, akik írásban tettek vallomást.
A 2011 novemberében kezdődött per elején az volt a bíróság álláspontja, hogy egy-két hónap alatt döntés születhet az ügyben, holott már akkor tudni lehetett, hogy az eljárást komolyan lelassíthatja a károsultak említett nagy száma.
Saját szakállukra kellett autót lízingelniük
Az Il Ferro 2006-ban jelent meg a hazai piacon, és kétféle ajánlatot tett a céggel szerződni kívánóknak. Az egyik úgy szólt, hogy új autó vásárlásakor a vevő úgynevezett hasznosítási szerződést köt az Il Ferróval mint reklámközvetítővel, így akár pénz nélkül is kocsihoz juthat, a megállapodás értelmében pedig a cég havonta legfeljebb negyvenezer forintig állta volna a jármű törlesztőrészleteit. A szerződő magánfél csak az Il Ferro által kijelölt kereskedőknél vásárolhatta meg a kocsit, a belépőknek ugyanakkor öt-, majd tízezer forintos ügyintézési díjat is le kellett szurkolniuk a reklámközvetítőnek. A másik szisztéma a használt autóval rendelkező tulajdonosokra épült, a cég nekik két- vagy ötéves reklámszerződést ajánlott, a sofőröknek előbbi esetben 180 ezer, a másikban 330 ezer forintos egyszeri díjat kellett befizetniük. Az Il Ferro cserébe vállalta, hogy a hirdetési bevételekből havonta – fejenként – ötvenezer forintot kifizet a vele szerződőknek. A könnyű pénzszerzés feltétele volt, hogy a bármelyik rendszerbe belépő autósoknak napi negyven kilométert kellett megtenniük járművükkel a lakóhelyük környékén.
2500 autón díszelgett a felirat, amiért még fizettek is a tulajdonosok
Bár az Il Ferro ajánlata a laikusokban is a pilótajáték érzetét kelthette, a cég sokáig működhetett, vezetői pedig tömegeket szedtek rá, holott nem volt titok, hogy a vállalkozást minimális tőkével hozták létre, célja pedig nem volt más, mint pénzbeszedő piramis felépítése. Bár az Il Ferro öles sajtóhirdetésekben tette közzé ajánlatait, tevékenységük sokáig nem keltette fel a hatóságok figyelmét.
340 milliós jutalék építőipari tevékenységből is
L. Zoltán azonban nem csupán az autós reklámbevételeket csalta el, hanem – szintén 2006-ban – az elvégzett építőipari tevékenységéből származó bevételekből több alkalommal, összesen mintegy 340 millió forintot utalt át jogosulatlanul „üzletkötői jutalék” címén az IL FERRO Kft. számlájáról az ügy III-IV. és VI. r. vádlott által képviselt gazdasági társaságok bankszámlájára. A bankszámláról felvett összegeket aztán készpénzben visszajuttatták neki.
A vád szerint az I., II. és a VII. r. vádlottak a piaci feltételek feltárása, hatástanulmány, elemzés és ellenőrzés nélkül dolgoztak ki egy olyan gépkocsi reklámozással összefüggő modellt, amely működésképtelennek bizonyult, ugyanis hiányoztak a cégek általi reklám megrendelések, valamint reklámbevételek. Az IL FERRO Kft. a gépjármű tulajdonosokkal kötött szerződésben használt gépkocsik esetén havi 50.000,- forint, új gépkocsik esetében havi 40.000,- Ft reklámdíj megfizetését vállalta, mégpedig kettő, illetve öt esztendőre. A reklámdíj fizetés jelentős összegű pénzügyi fedezetét a reklámbevételek biztosították volna, azonban a cégnek fizetőképes reklám megrendelést nem sikerült kötnie. Emiatt a gépkocsi tulajdonosok számára az általuk befizetett regisztrációs díjakból fizették a vállalt havi reklám díj összegét, amely csak időlegesen biztosította a modell pénzügyi likviditását. 2006. január 15-től 2007. március 15-ig az IL FERRO Kft. nevében összesen 10.557 darab szerződés kötése valósult meg, ebből a gazdasági társaság mintegy 2500 esetben egyáltalán nem vagy csak részben teljesítette a havi reklámdíj fizetési kötelezettségét megkárosítva ezzel a 2500 sértettet, akik most polgári eljárásban kérhetik vissza pénzüket.
PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS