Hárs István, a Magyar Rádió elnöke bocsánatot kért....
– mármint Korbuly Pétertől – emlékezett a történetre a bemondó-, mert annyira fontos kommunista pártközleményt olvasott fel, hogy Hárs elvtárs fontosnak tartotta a közeli jelenlétet. Erről persze Péter mit sem tudott, csak azt látta a stúdió ablakán keresztül, hogy egy árnyalak sétál le s föl.
Korbuly emiatt ideges lett és kiszólt a vezérlőbe: tüntessétek el ezt az alakot, mert zavar. A stúdióban természetesen ez ki volt hangosítva és meghallotta az elnök. A hírek után odament a bemondóhoz és meglepetésre bocsánatot kért a zavarásért. Erre én lettem zavarban – mesélte tovább Korbuly –, mert kirúgásra számítottam, hiszen közismerten kemény ember volt, Kádár 1956 utáni belügyminiszter-helyettese. Kapóra jött a kérdés, hogy miként lehetett rezzenéstelen arccal felolvasni ezeket a száraz közleményeket a bemondóknak? Péter erre csak röviden válaszolt: az alany, állítmány, a tárgy... következetes használata, a szép magyar beszéd kötelező volt. Mi erre figyeltünk. Aki nem tudott tisztán, érthetően beszélni az be sem kerülhetett a Magyar Rádióba. A szakmaiság – kivétel a főnököknél – alapkövetelmény volt minden területen, még a pártérdeket is megelőzte-hangsúlyozta Korbuly Péter.
Hárs Istvánról, a múltról a rádiózás századik évfordulója kapcsán
A színész- bemondó az MR-be 1976-ban került, majd ötven év év szolgálat után kényszerült távozni. A műsorban szó esik, hogy a színészből, hogyan lett a Magyar Rádió megbecsült bemondója, ismert hang. A maga nemében a magyar nyelv helyes használata ma már művészet, mert annak idején kötelező volt helyesen beszélni, hangsúlyozni – mondja Korbuly Péter. Sztorik, emlékek jönnek elő a beszélgetésből, hogy mit jelentett a rádiósoknak, tévéseknek, színészeknek, zenészeknek... a Pagoda, a büfé, a kávézó, a várakozóhely. Itt barátságok, munkakapcsolatok jöttek létre. A rendszerváltás hajnalán frakciósodott a Pagoda, egyáltalán a Rádió – emlékezett vissza Korbuly Péter. Már nem beszélt mindenki mindenkivel, aki nem szavazott a balliberálisokra, annak hátat fordítottak, egyszóval elindult a gyűlölet hullám – szögezte le a volt kollégám. Az interjúban nagy történetek is előkerülnek a nagy társakról, mint Bán Györgyről, Bőzsöny Ferencről, Dömök Gáborról, Vadász Ágnesről, P. Debrenti Piroskáról és még sok más kollégáról. Egyszóval nem unalmas beszélgetés az egykori Bródy Sándor utcai rádióról, a rádiózás századik évfordulója kapcsán.
