Körön belül

Ezt a falkatörvényt a rendszerváltás után sem felejtették el a balliberálisok, mert a szoros összetartás, összezárás nem veszett ki belőlük – a belső villongások ellenére sem –, mert amikor lehetőségük támadt azonnal kárpótolták elvtársaikat és természetesen elnézőbbek voltak azokhoz, még ha bűncselekményt követtek el, akik a körön belül voltak. Pofájukról sohasem sült le a bőr, amikor hatalomba kerülésükkor nyíltan a saját embereiket helyezték pozíciókba. Eszükbe sem jutott azt mondani, hogy majd mit szólnak mások, mit szólnak az emberek és a külföldi balliberális média meghatározó személyiségei.

Semmit sem szóltak. Sőt, szemet hunytak, bátorították őket.

Az MSZP-SZDSZ 1994-es hatalomra jutásakor – akkor még hat párt volt a parlamentben – országgyűlési egyeztetés nélkül szétverték a médiát, leváltották a Magyar Rádió és Magyar Televízió alelnökeit, főszerkesztőit, vezető munkatársait. Helyükbe megbízható, a Kádár-rendszer régi, kipróbált médiaharcosait ültette, akik különböző csatornákon lejáratták az első szabadon választott kormányt és az azt alkotó, nemzeti gondolkodású pártokat. Kőkeményen kézbe vették az országos és vidéki napilapok, rádiós és televíziós csatornák irányítását, portfóliókat, holdingokat szerveztek, melynek élére a megbízható szocialista Németh Pétert nevezték ki, még a viszonylag polgári gondolkodású Magyar Nemzetet is maguk alá seperték.

A komcsik nem vicceltek, ahogyan történetük során sohasem tréfáltak.

Szokás szerint a pénzügyekhez, a gazdasághoz nem értettek: állami vagyonokat, a stratégiai ágazatokat eladták, emellett megszorítottak és külföldi hiteleket vettek fel. Ugyanezt csinálták, amikor 2002-ben 2010-ig másodszor, majd harmadszor is hatalomba kerültek, miközben a sajtóban a megbízható haverok – szocik, szadeszosok – kaptak vezető szerepet. A kommunikáció, a propaganda országosan a kezükben volt, elaltatták, átverték a választók többségét azzal a trükkel, hogy minden rendben van, miközben a gazdasági csőd felé evickélt az ország, vették fel az IMF hiteleket, amik a kezükben felszívódtak.

Náluk a lopás, a tulajdon elvétele erkölcsös, megengedett. Olyannyira, hogy az Európai Unió gazdasági biztosa jóváhagyta Gyurcsány Ferencék gazdasági jelentését, rendben találták azokat a számokat, amelyekről később maga a Pojáca jelentette ki az Őszödön, hogy hamisították azokat. De ugyanez az európai ballibsi, 1968-es társaság szemet hunyt a Gyurcsány-féle szemkilövetéseknél, rendőrterrornál, amit a békés tüntetők ellen követtek el (2006. október 23.). A sajtószabadság hiányáról, a jogállamiság súlyos megsértéséről senki sem szólt, senki sem tiltakozott.

Bezzeg pár hónap múlva, a kétharmados jobboldali győzelem után Vásárhelyi Mária 2010. december másodikán már ezt mondta: „A sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának legyilkolására készül a Fidesz.” Nem sokkal később már így vélekedik a rendszerváltásról: „Akkor azt gondoltuk: a vélemény- és szólásszabadság jogát többé senki nem veheti el Magyarország állampolgáraitól. Tévedtünk!”

Ez az érzékeny lélek, a csúsztatás, a félremagyarázás nagymestere, a kommunista hagyományokon nevelkedett szociológus, publicista csak akkor érzékenykedik, ha róla vagy róluk van szó.

Ő, mint a többi elvtársa, mindig is körön belül volt. Ezt jelzik az októberi önkormányzati választások, ahol a balliberálisok, így például a szocialisták, a szadeszos momentumosok kerültek hatalomba. Az elvtársak nem felejtenek, a vörös segély működik, nem hagyják egzisztenciális bizonytalanságban híveiket, kinyújtják a kezüket.

A hűséget a baloldalon mindig díjazzák.

Nem feledkeznek meg a sajtóról sem. Kálmán Olga, az ATV és a Simicska-féle Hírtévé egykori műsorvezetője zsíros állást kapott a főpolgármester, Karácsony Gergely mellett. Állítólag tanácsokat fog osztogatni egy millióért. Pikó András, a Klubrádió egykor harcos baloldali újságírója a VIII. kerület polgármestere lett. Áldásos, szakértői, romboló tevékenysége már most érezhető. A szociális érzékenysége egyenlő a nullával. Az időseknek megígért 8000 forintos támogatást nem akarják kiutalni, az óvodai, bölcsődei dolgozók karácsonyi jutalmát megvonták, a túlmunkát nem vállaló családanyát kirúgták. Kell a holdudvarnak a pénz.

De maradjunk a balliberális sajtó kedvenceinél! A DK-s Vágó István, például a BKV Vasúti Járműjavító Kft. felügyelő bizottsági tagja lehet decemberben. Vágó ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy eredeti végzettségéhez még közelebb is van a cég tevékenységi köre, mint a televíziós műsorvezetéshez, mivel vegyészmérnökként végzett, ráadásul gépészetet is tanult.

Hát ilyen egy baloldali polihisztor.

A kétségtelenül tehetséges Vágó István évtizedeken át mindig is a belső körhöz tartozott, amióta a televíziós szakmát választotta. Ügyesen leplezte politikai nézeteit, mint kvízmester. Amikor kezdett kiszorulni a szakmából, akkor kezdte magát megmutatni politikailag. Az MSZP állt hozzá a legközelebb, végül is a Demokratikus Koalíció mellett kötött ki. Csodálja Gyurcsány Ferencet. A szerelem nem is maradt viszonzatlan.

Az ismertebb nevek között ott van még Vásárhelyi Mária, aki eddig szociológusként és közvélemény-kutatóként tevékenykedett, de most a színházi élet nagy ismerőjeként is bemutatkozhat, ugyanis jelölt lett a József Attila Színház Nonprofit Kft. felügyelő bizottságának elnöki pozíciójára. Írásaiban a rendszerváltás óta támadja a nemzeti oldalt, az Orbán-kormányt, mindenféle hazugságokat terjeszt róluk, hivatásos Orbán Viktor gyűlölő. Nem véletlen, hiszen az SZDSZ egyik alapítója, a Nyilvánosság Klub szóvivője. A nemrég elhunyt Heller Ágnes köréhez tartozik és Soros Györgyhöz kötődik, ez sem véletlen, hiszen apja, Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-kormány egykori sajtófőnöke a rendszerváltás után a Soros Alapítvány elnöke lett. Az egykori „forradalmár” kezdettől fogva a magyar nemzeti érdekek ellen dolgozott.

Vásárhelyi Mária minden eddigi tevékenysége azt a célját szolgálta, hogy a balliberális kör belső tagja lehessen. A jutalma nem maradt el. A kérdés csak az, hogy amikor a színészvilág kisebbik, balos része tüntetést szervez a kormány ellen a szabad színházakért és a független kultúráért, akkor miként egyeztethető össze, hogy egy szélsőségesen liberális Vásárhelyi Mária beleszólhat egy független, nemzeti és polgári gondolkodású színház életébe? Mit szól majd ehhez Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója? Ez őket nem zavarja. A szabadság, a függetlenség csak nekik jár – legalábbis így gondolják. De ez így van a Kádár-Aczél korszak óta.

Talán meg kellene szakítani ezt a folyamatot.

Meg kell említeni még Hegyi Gyulát, a Népszava újságíróját, a hűséges szocialistát, az MSZP korábbi alelnökét, akit most a Budapest Film Zrt. felügyelő bizottsági tagjaként jelölték. Az igazsághoz tartozik, hogy talán Hegyi ért valamit a filmszakmához, mivel filmkritikusként dolgozott egykor a Magyar Hírlapban, de függetlensége megkérdőjelezhető. Elkötelezett baloldali, az európai parlament képviselőjeként elsősorban a külföldnek, Soroséknak dolgozott. A nemzeti érdekek, a nemzeti szempontok háttérbe szorultak nála, ő pártpolitikus. A filmszakma és a magyar mozinézők többsége nem sok jót várhat tőle.

Persze még ott vannak a mindig éhesek, Farkasházy Tivadar, a Teddy, aki szintén vár valamit. Havas Henriket se feledjük el, ő is számít a sarzsira a szolgálataiért.

S hosszú a ballibsi sor, őket mind ki kell elégíteni.

Egyszóval a baloldal mindig is tudta, mit jelent a sajtó, mit jelent a média ereje, mint „negyedik hatalmi ág”. Nem véletlenül, Rákositól a Kádár korszak végéig bevetették a média nehéztüzérségét – a Szabad Néptől a Népszabadságig – és az összes sajtóterméket. Ez volt a kommunista diktatúra. A cél az volt, hogy manipulálják az ország népét. Ez csak részben sikerült. A rendszerváltás után is kézben tartották a médiát, még a fordulat előtt baráti, külföldi médiakonszerneknek eladták az összes MSZMP-s fővárosi és országos napilapot. Gyakorlatilag a mai napig vezető szerepet játszanak a sajtóban. Megbecsülik, megfizetik sajtójuk munkatársait. Tudják, mit köszönhetnek nekik. Akik nagyon a körön belül voltak, vannak, azokat tenyerükön hordozzák.

Sajnos a jobboldal máig nem teljesen érti az őket támogató sajtó szerepét. Szegény Antall József miniszterelnök kiengedte a kezéből az őt, a rendszerváltást elősegítő sajtó támogatását. Magukra hagyta őket. A médiaháború végkimenetele egyértelmű volt, s egyben megpecsételte az első szabadon választott kormány sorsát. A megbecsülés néha többet ér a pénznél, ami a körön belüliséget jelentheti. De nem szabad számításon kívül hagyni, hogy a küzdelemhez, az eredmények eléréséhez pénz kell, sok pénz kell. Ahogyan régiek mondták, a győzelem kulcsa: pénz, paripa, fegyver. S akkor mondhatjuk a végén „ez jó mulatság, férfi munka volt.”