A szivárványt, mint Isten örömhírének bibliai jelét, a meleglobbi kisajátította. Istennek nem tetsző életmódjának, annak népszerűsítésének jelképévé tette, s ennek a bűnnek jött most el az isteni következménye – vélekedett Jurák Kata, a PestiSrácok.hu újságírója. Ezért a vélekedésért totális támadást intézett ellene a baloldal, a 444-től kezdve a politikusokon át egészen az internet kloákanyílásának legmélyén elhelyezkedő kommentelőkig. Kata és gyerekei megerőszakolásától a halálos fenyegetésekig az emberi aljasság létező legszélesebb spektrumát bemutatták.
Mit is tett Jurák Kata? Hívőként pusztán csak értelmezni próbált egy jelenséget, úgy, ahogy azt a Szentírásban, elsősorban az Ószövetségben is rendszeresen olvashatjuk: Isten haragra gerjedt a népe által elkövetett bűnökért, és ezért valamilyen csapással sújtotta őket. Ebben valóban benne van a kollektív bűnösség elve: az egész népre kimért büntetésnek olyan áldozatai is lehetnek, akik magát a bűnt nem követték el személy szerint. Ettől még nem kegyeletsértő, nem az ő haláluk megcsúfolása, ha Isten büntetésének véljük a történéseket. Ezt a Bibliát csöppet sem ismerő, de arra hivatkozni imádó, fantasztikus erkölcsi magaslatokról prédikáló ateisták állítják (Jakab Péter vezényletével).
Kétségtelen: az Ószövetség hol jóságos, hol büntető, bosszúálló Istenét, a zsidóság fölött folyamatos kontrollt gyakorló Adonájt a kereszténységben, az Újszövetségben már felváltotta a kegyelmes Isten, az emberiség kollektív bűneit magára vállaló Jézus. De ez nem érvénytelenítette az Ószövetséget! És azt sem jelenti, hogy innentől kezdve nincs következmény, szabadon lehet bűnözni, „húzogatni az oroszlán bajszát”. A krisztusi megváltás nem a bűnt engedélyezte, hanem az ember tökéletlenségére, bűnre való hajlamára, eredendő gyarlóságára az egyedüli „orvosságot” hirdette. Ami maga Krisztus. Az ő befogadása. Amennyiben ezt nem tesszük, ha nem fogadjuk őt be, akkor megszűnik körülöttünk a „védőháló”, nincs, aki megvédjen minket a bűntől és annak következményeitől.
Járványok, természeti katasztrófák
A Földön minden kultúrájában tulajdonítanak isteni eredetet különböző természeti jelenségeknek. Még a konfuciuszi gondolatokon alapuló, majd Mao által minden szakralitástól megfosztott kínai univerzizmus is mindig transzcendens okokat, összefüggéseket lát a megmagyarázhatatlan, vagy épp nagyon is magyarázható, fájdalmas események mögött. A hindu kultúrában pedig végképp természetes, hogy a monszunesőt vagy annak hiányát, a Gangesz áradásait vagy épp a szárazságot az isten(ek) büntetésének véljék. Ott eszükbe sem jutna a liberálisoknak kiborulni, hisztizni, gyűlölködni és fenyegetőzni, ha valaki ezt le meri írni. (Náluk eleve nincsenek is liberálisok – micsoda mázlisták…) De visszatérve a kereszténységhez és Krisztushoz: ha be is fogadjuk őt, ha van is védőhálónk, az ok-okozati következmények, a természet törvényei akkor sem felülírhatóak. Istent pedig végképp nem játszhatunk. Még tavaly márciusban írtam, szintén itt a PS-en arról, hogy a koronavírus-járványt vajon hogyan tudjuk elhelyezni a keresztény világképünkben, hogyan engedheti Isten, hogy ez történjen. A helyzet azóta sem változott: a világ továbbra sem hatcsillagos luxushotel, ahol erőfeszítések és következmények nélkül fürödhetünk az Úr által biztosított tejben-vajban.
A bűnnek, de a sima hibáknak, felelőtlenségeknek, hanyagságnak, figyelmetlenségnek is mind-mind következményei vannak. Annak pedig főleg, ha szembe akarunk menni a természettel. Akár azzal, ha ártéren építkezünk, azzal pedig végképp, ha Isten helyébe próbálunk lépni. Az ember ma az utóbbit teszi, turbó üzemmódban, sátáni lendülettel. A Biblia kerek-perec kimondja, mi a helyes és mi a helytelen a szexualitásban. A bűnösnek kínál feloldozást, nem „égeti el elevenen”. Nem kegyelmez azonban azoknak, akik bűnre szólítanak fel. A szivárványkultusz, az LMBTQ-lobbi nem egyenlő a homoszexuális emberrel. Utóbbi pusztán csak gyarló, ahogy mindenki más is az. Előbbi viszont épp azt teszi, amit Lucifer is szeretne az idők kezdete óta: Isten helyébe lépni. Amikor azt állítják, férfiak is szülhetnek, pláne ha azt, hogy valaki szabadon döntheti el, ő fiú, lány, vagy valami egyéb-e, akkor Isten teremtő hatalmát, az általa alkotott természet törvényeit akarják felülírni.
Szivárványos zászló a Főpolgármesteri Hivatalon. 2020. augusztus 14. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Orvosok, pszichológusok
Ilyenkor szokott jönni a furfangos kérdés: na és akkor mi van az orvostudománnyal? Amelyik azzal, hogy gyógyít, beleszól a természet rendjébe. Az orvosok is bűnösök, akik akár a halálból is képesek visszahozni betegeket? Vagy a pszichológusok, akik beteg személyiségeket képesek megváltoztatni? Nem, ezek egyike sem bűnös – egészen addig, amíg nem hiszi önmagát is Istennek. Isten kegyelmét az emberiségnek Krisztus nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is elhozza. Számos eszközt ad a kezünkbe, amelyek segítségével szembeszállhatunk a nehézségekkel, a fájdalommal, a halállal, a bűnnel, a sátánnal, a pusztulással, az entrópiával… A tudomány, így az orvostudomány is az egyik ilyen eszköz, amit kaptunk. Élhetünk vele, de sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy Istentől kapott eszköz, nem pedig mi vagyunk az Isten. Utóbbira az orvosok valóban hajlamosak. A pszichológusok, pszichiáterek pláne. Amikor egy lelkibeteget rendbe hoznak, társas kapcsolataikban funkcionálni képtelen embereknél újra lehetővé teszik a teljes életet, amikor szétesett személyiséget összeraknak, olyankor érthetően nagy a kísértés, hogy erre büszkék legyenek. Annyira, hogy ezt ne isteni ajándéknak, hanem saját nagyszerűségüknek tulajdonítsák. Sőt, másoktól is elvárják az emiatti csodálatot. Nem véletlen, hogy a pszichológusok, pszichiáterek jelentős része súlyosan nárcisztikus, legyenek bármennyire is kiváló szakemberek, tegyenek is bármilyen, valóban jó megállapításokat a nárcizmusról. Csernus, Bánki, Mérő… de maga a nagy Freud is. Nála nárcisztikusabb, a nárcisztikus viselkedést remekül ismerő, ám saját magán azt sohasem látó, önmagát istennek képzelő szakember kevés volt. (Bár valóban, szorosan liheg a nyomában az az ismert magyar pszichiáter, aki a leveleit „Isten”-ként írja alá.) Érdekes módon, a modern pszichológia alapjait Freud mellett lerakó Jung nem volt ilyen; ő ugyanis hívőként végig tisztában volt vele, hogy mindezt Istentől kapta.
Tettek, következmények
Az emberiség egyre erőteljesebben igyekszik felülírni a természet törvényeit, egyre inkább képzeli magát Istennek. Lehet, hogy ezt sátáni sugallatra teszi; a bátrabb, biblikusabb gondolkodásúak ezt ki is merik mondani. Lehet, hogy van, akinek Jurák Kata egy kicsit „too much”, de ez nem változtat azon, hogy egyrészt joga van kimondani, amit gondol, másrészt maga a gondolat ettől még igaz: az ember viselkedésének, tetteinek következményei vannak. És ha ezek a tettek felül akarják írni Istent, az univerzumot, az egyetemes rendet, akkor a következmények is transzcendensek lesznek. Ha nem fogadjuk el, azzal nemcsak az egész Ószövetséget kérdőjelezzük meg, hanem saját magunkat is átverjük, ámítjuk. Lehet tagadni, vehemensen felháborodni, hogy a németországi árvizek nemcsak véletlen szerencsétlenségek – csak épp nem érdemes. Nem biztos, hogy büntetés, sőt, lehet inkább figyelmeztető jel az emberiség számára. (Ahogy a koronavírus-járvány is az.) Németország élen jár a szivárványkultuszban, a foci-Eb alatt teljesen ki is maxolták. Pedig a szivárvány valóban Isten és az emberiséget képviselő Noé közötti szövetség jele volt az égen. Az Úr ezzel ígérte meg, hogy több özönvizet nem zúdít az emberiségre. Egy szövetségnek azonban két oldala, két szereplője van. Az ember épp most rúgja fel ezt a szövetséget. Azzal, hogy minden rólunk, az individuumról, az egónkról szól. Hogy ósdinak, maradinak kiáltjuk ki nemcsak az egyházat, de a hívőket is. Hogy az ember már nemcsak elfordult Istentől, függetlenítette magát tőle, hanem már Isten helyébe is akar lépni. Ezért a súlyos figyelmeztetés. És nem véletlenül Németországban (és Németalföldön, azaz Hollandiában). De a németek ezt nem (ezt sem) fogják, nem is akarják megérteni. Ők mindig óriás küldetéstudattal, igazságuk biztos tudatában, fejjel rohannak előre. És mindig a falig, amíg be nem verik.
Angela Merkel kancellár (b2) és Malu Dreyer, Rajna-vidék-Pfalz miniszterelnöke (j2) látogatást tesz az árvíz sújtotta Schuldban 2021. július 18-án. Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach
Ha a német árvíz Isten büntetése, akkor vajon a 30 ezer magyar Covid-halott is az? – tehet fel ismét egy frappáns, ravasz kérdést az egyszeri magyar liberális. Igen – és nem. A Covid valóban Isten figyelmeztetése, de nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem mindenkinek. Nyugodtan lépjünk túl azon a hamis narratíván (még ha az ellenzéki propaganda nem is képes túllépni rajta), hogy nálunk a világon az egyik legmagasabb a halottak aránya. A többlethalálozásban (tehát abban, hogy mennyivel haltak meg többen az előző évekhez képest) valahol az átlagnál kicsit jobb helyen állunk világszinten. Vagyis attól, hogy nálunk mindenkit Covid-halottnak tekint a statisztika, akiben benne volt a vírus, attól még a nagy részük olyan betegségben halt meg, amiben sajnos amúgy is hamarosan életét vesztette volna. Ezek a betegségek pedig – szintén nemcsak nálunk, hanem világszerte – nagyon sok esetben az egészségtelen életmódra vezethetőek vissza. Ez pedig ok-okozati következmény. Az ember felül akarja írni a természetet, Istennek képzeli magát. Azt gondolja például, hogy ő büntetlenül ihat akármennyit, legfeljebb csak sokat kell tőle vizelnie; ezt teszi a kauzalitás törvénye (ahogy a merovingiai is megállapította a Mátrix 2-ben), nem pedig azt, hogy belehal az alkoholba.
A természetet, a kauzalitást, az ok-okozati viszonyokat, a következményeket az ember nem képes felülírni. Isten nem büntet, hanem figyelmeztet erre. Bárhogy is görcsölnek azok, akik élen járnak a földi – és a transzcendens – valósággal szembemenő próbálkozásokban, mind kudarcba fullad. Így vagy úgy, de végső soron bukásra vannak ítélve. Vagy az LMBTQ-lobbi bukik el és szűnik meg, vagy az egész emberiség.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS