Cseh Katalin szerint meg kell vonni a szavazati jogunkat, de javasolhatná, hogy magyar képviselőhelyeket is szüntessenek meg – kezdjék mindjárt az övével!

A magyar baloldal nem annyira derék derékhada továbbra is külső anyagi segítséggel, nemzetközi politikai támogatással, ha úgy tetszik, akkor Brüsszelben és Strasbourgban akarja megnyerni a hazai politikai versenyt. Lelkük rajta! Ezért érvelnek a lengyel példával – megjegyzem: téves a párhuzam –, de ezért kiabál szörnyen széles gesztusokkal együtt Cseh Katalin az uniós parlamentben, és követeli, hogy vegyék el a szavazati jogot, az uniós elnökséget, illetve a pénzügyi forrásokat Magyarországtól. Szóval most már nyíltan is kéri, hogy minden jogosan járó előnyt, lehetőséget és erőforrást tagadjanak meg a saját hazájától… Mert hiába ül a Renew Europe frakcióban a képviselő asszony, a mandátumát a magyar választópolgároktól kapta. Ez azért jelent valamiféle felelősséget, elvárást és kötelességet. Ha viszont ilyen remekbeszabott gatyamunkát végeznek a Momentumban, akkor vélhetően nem lesznek ilyen gondjai, mert a nyártól – a választópolgárok döntése után – munkanélküli lesz.

Sem a kétségbeesés, sem pedig az egzisztenciális félelem nem menti fel Cseh Katalint az alól, hogy magyar létére ártani akar a magyaroknak, és tovább szítja a magyargyűlöletet Nyugaton. Ez eddig sem vált be, és ezután sem fog, ráadásul lassan persona non grata lesz ezáltal a saját hazájában. A saját hibájából.

Még Gyurcsányéknak is volt annyi eszük, hogy közvetlenül a júniusban esedékes választások előtt távol maradjanak a Magyarországot koholt vádakkal elitélő, hazánktól minden nekünk járó forrást megvonni szándékozó határozati javaslat szavazásától. Mert jól tudják, hogy ez egyrészről vesztett csata, hisz az utalások már elindultak, másrészről pedig most bölcsebb csendben maradni. Júniusban ugyanis nemcsak uniós, hanem helyhatósági választások is lesznek, így jogosan merül fel bennük az a félelem, hogy mit fog tudni válaszolni egy jelöltjük a saját településén annak a választópolgárnak, aki megkérdezi, hogy miért akarnak az EP-ben magyarként Magyarországnak ártani.

A mezei DK-s jelölt pedig – a taktikus távolmaradás után – Magyarország bármelyik településén elmagyarázhatja majd, hogy Orbánék ugyan ellopják a pénz nagyrészét, de az országtól ők bizony nem akarják elvenni a maradékot, ezért inkább nem szavaztak ellenünk. Ezzel szemben a momentumosnak nem lesz ilyen egyszerű dolga. Cseh Katalin széles gesztusai és gyűlölettel fűtött kirohanása ugyanis beleégett a retinánkba.

Valljuk meg, hogy értjük a szándékot, de Cseh Katalin ezt csúnyán túltolta. Ezt nem lehet az ellenzéki érzelmű szavazók előtt sem megvédeni.

Cseh Katalin elárulta a magyar érdeket, ugyanakkor jól kitolt az önkormányzati választásokon induló párttásaival is (ami talán kevésbé zavar minket), hisz az ellenzéki szavazók jelentős részének sem szimpatikus ez a Magyarországgal szembeni, Brüsszelben tanúsított politika. A választópolgár pedig nem Cseh Katalint fogja felkérdezni, hanem azt a jelöltet, aki egy-egy településen vagy kerületben a Momentum arca. Aki a valós frontvonalban, nem pedig a hasonszőrű elvtársai üdvrivalgása közepette fog küzdeni júniusban.

Az világos, hogy miután a hazai baloldal sem külön-külön, sem pedig összefogva nem volt képes választásokat nyerni 2006 óta, és mivel a ’22-es történelmi kudarc után sem történt valódi megújulás, így továbbra is külföldi segítséggel igyekeznek megbuktatni, vagy legalábbis gyengíteni az Orbán-kormányt. Ráadásul, ráfordulva az előttünk álló kampányra, még inkább eluralkodott az általános tanácstalanság, aminek oka, hogy az inflációból sem tudtak érdemben profitálni. De mindebből nem következhet az, hogy ártani kell az Erasmus-ösztöndíjra pályázók diákoknak, a fizetésemelésre váró pedagógusoknak, a fejleszteni vagy zöldíteni (!) akaró vállalkozóknak és az egyébként forráshiányos egészségügynek. (A kohéziós és a helyreállítási alapól is jutna erre pénz.)

A 2023-as év legnagyobb vesztese tényleg a Momentum lett – ezt a közvélemény-kutatási eredmények és a mindennapi tapasztalataink is alátámasztják. Egy évvel ezelőtt azt vártuk, hogy a Demokratikus Koalíció és a Momentum dominanciaharcot fog vívni, ám ebből csupán cicaharc lett, amit a korszakváltás és a gyurcsánytalanítás ígéretével fellépő lilaifjak elvesztettek. Ha ma lennének az uniós választások, akkor egy mandátumot veszítenének (éppen Cseh Katalin bukna ki), továbbra sincs valódi identitásuk, mondanivalójuk pedig a nyugati progresszív minták szolgai másolására szűkült le. Fekete-Győr alatt nevetségessé, Gelencsér regnálása során inkompetenssé vált a nagy reményekkel induló párt, Donáth Annáról pedig szép lassan kiderült, hogy nem is olyan okos. Cseh Katalin viszont még mélyebbre rántotta a pártot – morális, de taktikai szempontból is.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Cseh Katalin ezt az „áldásos tevékenységét” nagyjából hatmillió forint fizetésért teszi, a magyar választópolgárok – szavazatokkal kifejezett – bizalmából.

Biztos van (lesz) még lejjebb, de most nagyon megzuhantak. Morálisan és politikai értelemben is. Ki hiszi el ezek után Donáth Annának, hogy hitelesen és a többieknek is elfogadható módon meg tudják majd szervezni azokat az előválasztásokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy mégis legyen minden településen balliberális együttműködés?

És ki fog majd válaszolni a Cseh Katalin nemzetellenes tevékenysége miatt jogosan aggódó állampolgárnak a helyi piacon?