Cselezd ki a vírust is, Törő! – Törőcsik András nem csak válaszolt egy gyerek levelére, de a barátom lett

Ijesztő hír látott napvilágot a minap: a magyar futball egyik utolsó mohikánja, az Újpest egykori, 45-szörös válogatott világklasszisa, Törőcsik András kórházba került, mert – ahogyan a híradások fogalmaztak – „kiújult egy régi, egészségügyi problémája”. A hír komoly aggodalomra adott okot, különösen, hogy azóta a koronavírust is kimutatták az egykori csodálatos játékos szervezetében. Ám megbízható forrásból származó, legfrissebb értesüléseink szerint Törő láztalan, nincs szüksége lélegeztetőgépre sem, sőt, közérzetileg is jobban van.

Törőcsik András egyike azoknak, akiket szinte mindenki félreismer. Nem csupán zseniális futballista volt, de emberként is jó. Korábbi “ügyei” és minden egyéb vele történt dolog ellenére. Személyes tapasztalatból mondom. Még ifjú siheder voltam, futballőrült, amikor megjelent egy könyv Törőről. Arról a játékosról, akiről a vérbeli Újpest-szurkoló, de roppant kritikus Apám kizárólag csak szuperlatívuszokban beszélt.

A könyvben többször is szerepelt, hogy a Sodrás utcában lakik. Mivel szerettem volna találkozni vele és személyesen dedikáltatni a róla szóló kötetet, felkerekedtem és elmentem Pasarétre. Végigjártam a Sodrás utcát, mígnem az egyik ház postaládáján ott volt végre a neve. Bedobtam a kézzel írt levelet, amelyben leírtam, hogy mit szeretnék.

Akinek a környezetemben elmeséltem a történetet, bizony, mind hülyének nézett. Linknek, nagyképűnek és ki tudja, hogy mi mindennek nevezték még Törőt, aki magas lovon ül és emiatt biztos, hogy nem foglalkozik majd egy ismeretlen srác dedikálást kérő levelével. Úgy két-három hétig valóban nem is történt semmi. Majd az egyik este megcsörrent az otthoni telefonunk, amelyet elérhetőségként a levélben megadtam. Mivel a szüleim vacsoráztak, így én vettem fel a kagylót. „Kovács lakás? Törőcsik András vagyok, az Attilával szeretnék beszélni!” szólt bele a telefonba az 1970/80-as évek extraklasszis futballistája.

Újpest-1. FC Köln UEFA Kupa-meccs 1983 őszén. Érdemes megnézni, amint Törőcsik András kétszer egymás után hintába ülteti az egyik legjobb német védőt, Steinert, majd milyen csodálatos indítással hozza gólhelyzetbe Kisznyér Sándort. Forrás: MLSZ TV Archív

Hiába a nagy korkülönbség, ezzel a telefonnal – bár Kese úgy emlékezett, hogy az én levelemmel, mindegy – elkezdődött egy barátság, de legalábbis nagyon jó emberi kapcsolat.

Amikor először találkoztunk akkori, pasaréti törzshelyén, megszólalni is alig tudtam. A legendás, nagy focista engem várt, majd a dedikálás után rám szánta a fél délelőttjét is. Sok mindent elmesélt nekem is a könyvből már ismert sztorik közül. Például azt is, hogy gyermekkorában hatalmas Fradi-drukker volt. Azt azonban – az örök barát, Ebedli Zoli állítása ellenére – cáfolta, hogy még mindig az lenne… Az csak gyerekként volt úgy – mondta nekem.

Később aztán találkozásaink rendszeressé váltak. Általában Pasaréten, a szokott helyen. S milyen érdekes, hogy előbb ismertem, mintsem valaha élőben játszani láttam volna, ugyanis már javában összejártunk beszélgetni, amikor először kimentem a Magyar Kábel meccsére, ahol akkor – immáron levezetésként – futballozott. Horváth Karcsi, a régi újpesti játszótárs volt ekkor a kábelgyár csapatának trénere, és ő vette rá Kesét, hogy szálljon be focizni hozzájuk. Nekünk sem kellett több – mert ekkor Édesapám is csatlakozott már hozzám –, minden második héten mentünk ki a Hengermalom útra, a Kábel-pályára. Az első Kábel-meccs után én mutattam be Apámnak imádott futballistáját. Nagyon szép nap volt, nagy ajándék nekem is.

Törő – túl a negyvenen – még mindig csinált a pályán egy-két olyan mozdulatot, cselt, indítást, amiért érdemes volt Pestszentlőrincről átbuszozni Kelenföldre, s amelyet nem lehet tanulni, amelyre csak születni lehet. Persze ez nem volt meglepő egy olyan játékostól, akiről első edzője, a BVSC-s Farkas Józsi bácsi azt mondta, hogy gyermekként 300 százalékkal tudott többet a társainál.

Később ismét Pasarét lett a találkák helyszíne. Gimi után gyakran felhívtam a presszót, hogy ott van-e? Amikor ott volt, csak annyit mondott, hogy: „Attikám, gyere, itt rendelek!” – célozva ezzel arra, hogy nemcsak a futballról lehetett vele beszélgetni, de ha úgy adódott, akkor szívesen adott tanácsot akár a lányok ügyében is. Lelkisegély-szolgálatban is lehetett rá számítani. Egy alkalommal ott volt Törővel egy magas, markáns arcú, de barátságos tekintetű úr is. „Attikám, szoktad hallgatni a Tátrai Bandet? Ő Kovács Tamás, a zenekar basszusgitárosa és dalszövegírója!” Neki úgy mutatott be engem, mint „fogadott fiát”. Kovács Tamás sajnos már réges-régen nincs közöttünk, de ha meghallom a „Hajnali szél” című Tátrai-slágert, azóta is beugrik ez a csodálatos emlékkép.

Éveken át tartó rendszeres „összejárásaink” száma aztán lassan, de biztosan lecsökkent, majd meg is szűnt. Nem tudatosan, és nem is azért, mert bármikor is megharagudtunk volna egymásra, hanem csak mert az élet így hozta. De a szeretet, a tisztelet, a sok-sok jó beszélgetés emléke máig élénken él bennem!

Válogatás Törőcsik András legszebb góljaiból. Forrás: youtube

Kese 45-ször szerepelt a magyar válogatottban, ott volt két világbajnokságon, egy alkalommal még a világválogatottba is meghívták. Azok, akik Törő életét és pályafutását behatóbban ismerik, tudják, hogy nem hiba nélküli ember ő sem. Viszont rendkívül szerény, nagyon közvetlen és soha, semmilyen formában nem lehetett azt érezni mellette, hogy ő valamikor világsztár volt. Legfeljebb akkor, amikor többször is megtapasztaltam, hogy neve hallatán, vagy pláne vele találkozva, könnybe lábad a fociőrültek szeme… És nem csak az idősebbeké…

Nagyon sokszor mondták rá mások, hogy gyenge. Általában azok mondták ezt a leghangosabban, akik maguk sem biztos, hogy bármiben is többre vitték, mint Kese. Ugyanakkor az a Törőcsik András, aki tényleg megjárta a Hadak Útját, s sok mindenen keresztülment, végül mégis, mindig erősebbnek bizonyult mindennél, ami eddig rászakadt. Köszönhetően a családjának és igazi barátainak, akik sosem hagyták magára.

Kese! Most is meg fogod csinálni! A Hozzád közel állók segítségével ezúttal is Te leszel a győztes! Ugyanúgy kicselezed a koronavírust is, ahogyan egykor az ellenfeleiddel tetted a Te igazi színtereden, a zöld gyepen.

Minden magyar futballszerető Veled van, és együtt kiszurkoljuk a gyógyulásodat!

Vezető kép: Törőcsik András 2002 májusában, a Ferencváros-Újpest rangadó előtti sajtófotózáson, az Üllői úton. Fotó: MTI – Tóth Gyula.