Navalnij megállóval adna mattot Baranyi Krisztina Putyinnak
Fotó: Hatlaczki Balazs
Természetesen lehet egyszerre sétálni és rágózni, vagyis a nyomasztóan ostoba szimbolikus politizálás mellett lehetséges várost is vezetni, csak Baranyinak annyira nem megy. A szivárványos műanyag nünükék és padok után most a Bajza utcára koncentrál erőteljesen Ferencváros polgármestere, amit Bajza – Navalnij megállóként akar látni, ezt elő is terjesztette a Fővárosi Közgyűlésben.
Szegény Bajza József nem is sejtette, hogy a hálátlan utókor belőle akarja legyártani a szegény ember Bajcsy-Zsilinszky Endréjét, ezért a színigazgató-költőt átnevezi Bajza-Navalnij Józseffé. Bajza úr emléke mindössze annak köszönheti rossz szerencséjét, hogy a nevét viselő utca közelében található az orosz nagykövetség, a morálbajnokság budapesti versenyzői ezen felindulva egy, első ránézésre inkább kiborított szemetesnek kinéző Navalnij-installációval bontják le tégláról téglára Putyin rezsimjét. Ám mivel az orosz rendszer bomlása az odaborított installáció ellenére is meglehetősen lassúnak bizonyult, így Baranyi átnevezné Bajza utca – Navalnij emlékmű megállóvá a kisföldalatti vonatkozó állomását, hogy ezzel tegyen még azelőtt pontot az Ukrajnában folytatott orosz agresszió végére, mielőtt Budapestre látogat Putyin.
A dicséretes szándékról a 444 számolt be elsőként, Baranyi az előterjesztésben így fogalmazott:
elérkezett az idő, hogy a városvezetés is jelezze, fontos neki az orosz ellenzéki politikus és aktivista, a 2024 februárjában, egy orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij emléke.
Ugyan Navalnij egy kissé (nagyon) szélsőjobboldali politikus volt, és a korrupció (amiből őt kihagyták) mellett még az ukránokat meg a közép-ázsiaiakat gyűlölte nagyon, illetve úgy általában mindenkit, aki nem fajtiszta orosz, de Putyin ellensége a haladás barátja. Ez ennyire egyszerű. Így a tavaly elhalálozott (amúgy inkább meggyilkolt, de a 444 így írt az izraeli túszokról) ellenzéki politikus a nyugati kigőzölgésekben telivér demokratává lényegült át. Nincs itt semmi látnivaló, a magyarországi haladók mindig egy az egyben másolják a nyugati ütődöttek ökörségeit.
Szimbolikus emlékezetpolitika
Bonyolult dolog az emlékezetpolitika. Még az olyan, a mi politikai közösségünkben egyértelmű dolgokat is úgy kell a szájába rágni haladó embertársainknak, mint pl. azt, hogy nemcsak a szovjet megszállás, hanem előtte a német megszállás sem tartozik történelmünk legfényesebb lapjaira. Évekig ott kiabáltak az emlékmű előtt, még egy 18 perces sikolyt is sikerült prezentálniuk, ami állítólag akcionista művészet volt, de erről nem győztek meg. Aztán megunták, és hazamentek most máshol üvöltenek tovább.
De ha már emlékezetpolitikát összekeverik Putyin vélt bosszantásával (bizonyára még a gondolatát sem bírja elviselni, hogy egy általa „elhaláloztatott” figuráról köztereket neveznek el Európában), akkor lehetne tovább eszkalálni. Ott van a másik roppant szimpatikus figura, a bahmuti mészáros, Prigozsin, aki fegyveres lázadást is szervezett Putyin ellen. Milyen jól hangzik a Bajza-Prigozsin megálló, igaz? Putyint biztos szétrágná hallatán az ideg, és már másnap elismerné a vereségét, országát pedig átadná Ursula von der Pfizernek, masnival átkötve. Baranyi Krisztinának meg lovas szobrot állítanának Kijevben, baljában egy szivárványos zebrával Moszkvát fenyegetné.
Vagy ha esetleg békén hagyják Bajza Józsefet és a róla elnevezett utcát mégis, akkor felterjeszthetnék Mihail Boriszovics Hodorkovszkij Budapest díszpolgárának. Megfelelően rossz viszonyt ápol Putyinnal, tehát tökéletes példaképe a nyugati ütődötteknek és hazai másolóaiknak, azon meg simán túlléphetünk, hogy a jelcini világ legkorruptabb oligarchája volt, aki nem egy üzleti ellenfelét gyilkoltatta meg. Lényeg, hogy Putyin gyűlöli, ha hírét veszi Hodorkovszkij díszpolgári címét, rögtön kolostorba vonul bűneit megbánni.
Szóval van még számtalan lehetőség a megfelelően színvonaltalan szimbolikus politizálásra, és olyan személyek, mesék hazai népszerűsítésére, amik tökéletesen idegenek itt, a Kárpát-medencében.
