Csodát tettek a férfi kézisek: kiejtették az olimpiai bajnokot!

Történelmi győzelmet aratott a magyar férfi kézilabda-válogatott, amely végig vezetve 27–25-re legyőzte az olimpiai bajnok Dániát a világbajnokság nyolcaddöntőjében. Nagy László visszatért és vezér volt, Mikler Roland végre tudásához mérten védett és Lékai Máté is zseniálisan irányított.

Bár a nemzeti gyászt nem enyhíti, azért szebbé tette a vasárnapot a magyar férfi kézilabda-válogatott elképesztő győzelme. A visszatérő Nagy László vezérletével végre összeállt a mieink védelme, a nemzeti csapat egyszer sem engedte át a vezetést a sokkal esélyesebb dánoknak, és végül 27–25-re nyert.

Sokan eltemették (eltemettük) a válogatottat a csalódást keltő csoportkör után, de sokadszor is kiderült, ez hatalmas hiba volt. Nagy Lászlóék az elmúlt években, évtizedekben többször okoztak már kisebb-nagyobb vagy akár felejthetetlen meglepetéseket (gondoljunk csak az olimpiai elődöntőre), de ekkorát talán még sohasem. Nem azért, mert Dánia legyőzhetetlen lenne (még a hazai pályán játszó bombaerős Franciaország sem az), hanem mert elképesztő mélységből kellett felállni a magyar csapatnak.

A válogatott pénteken arcpirító vereséget szenvedett Fehéroroszországtól, amellyel eldőlt, hogy csak a csoport negyedik helyén végzett, így az olimpiai címvédő dánokkal kell megütköznie a nyolcaddöntőben. Az első látásra bosszantó, szürreálisnak tűnő játékos-nyilatkozatok (mindegy, hogy svédek vagy dánok) ellenére kevesen bíztak a magyar sikerben, a károgók, ellendrukkerek már előre tízgólos vereségről álmodoztak – de kár volt reménykedniük. A kézilabda-válogatott ismét bebizonyította, hogy igazi férfiak alkotják.

Nem törődtek az előzetes esélyekkel, a sokáig az ellenfélnek szurkoló, majd a magyarokhoz „átálló” francia nézőkkel, egyszerűen a lehető legjobb teljesítményt nyújtották a legfontosabb meccsen.

Nagy László visszatért, és mintha az egész csapatot kicserélték volna.

S ha már Nagy. Világklasszisunk már az első csoportmeccs elején kidőlt, azóta most lépett először pályára, bedagadt lábbal, messze nem tökéletes állapotban, de hatalmasat játszva.

Támadásban természetesen még nem volt az igazi, de védekezésben az egész válogatottat jobbá tette. Ahogyan szokta.

Ismét vezér volt, és ha tényleg ez az utolsó világversenye azt nagyon, de nagyon sajnálhatjuk.

Bár gyakorlatilag mindenkit kiemelhetnénk (például a legjobbkor villanó Balogh Zsoltot, Császár Gábort, Jamalit, a keményen védekező, labdát szerző Bánhidi Bencét vagy az ezúttal is bátran, felszabadultan kézilabdázó Juhász Ádámot), két játékossal feltétlenül meg kell tennünk. Mikler Rolandról és Lékai Mátéról van szó.

Az eddig – magához képest – visszafogottan teljesítő, családi ügye miatt rövid időre hazautazó Mikler erre a mérkőzésre időzítette a csúcsformát. A Veszprém kapusát nem véletlenül tartják a világ egyik legjobbjának, a dánok ellen egészen remekül védett. Elől pedig Lékai bizonyította, hogy mennyire tarthatatlan a jobb napjain. Az első félidőben gyakorlatilag a hátán cipelte a csapatot, bátran vállalkozott, betört, cselezett, máskor üres kapus gólt lőtt a visszaérni képtelen norvég kapusnak. Kiegyenlítette azt a behozhatatlannak tűnő előnyt, amelyet a dánok zseniális átlövője, a világ talán legjobb játékosa, Mikkel Hansen jelentett az olimpiai bajnoknak.

A legjobb az egészben, hogy a válogatott hihetetlen tartásról tett tanúbizonyságot. Bár Dánia folyamatosan tapadt, és a meccs hajrájára fel is jött a válogatottra, 23–23 után sem tudta átvenni az irányítást.

A végjáték ezúttal nem lett végzetes, Hansen hiába villant, az utolsó gól a mieinké volt: Császár Gábor gólja után jöhetett a hihetetlen örömünnep. A Purgatóriumból emelkedett fel a csapat, ha megnyer még néhány mérkőzést, akkor a Mennybe emelkedhet.

„Gratulálok a csapatnak a győzelemhez, óriási mérkőzés volt” – mondta a sokat krizitált, ezúttal jól meccselő Javier Sabaté szövetségi kapitány a mérkőzés után. „Nagyon jól sikerült a felkészülésünk, nem felejtettük el, hogy az olimpiai bajnok az ellenfelünk, de mindenki nagyon jól teljesített. Nagy Lászlóval más a játékunk, ma is a vezérünk volt. Most jön egy kis pihenő, azután megyünk tovább, és a folytatásban még nehezebb dolgunk lesz” – tette hozzá.

Jönnek a norvégok. Ellenük sem számíthatunk könnyebb meccsre, de ha ezt a formát mutatja, akkor csalódást biztos nem okoz a csapat. A nemzet most már újra mögötte áll.

Eredmény, nyolcaddöntő:
Magyarország-Dánia 27-25 (12-13), Albertville, 6300 néző, v.: Bualluka, Henisszi (tunéziaiak), lövések/gólok: 50/27 (54%), illetve 47/25 (53%), gólok hétméteresből: 2/0, illetve 1/1, kiállítások: 6, illetve 2 perc

Magyarország: Mikler – Harsányi 1, Ligetvári, Császár 2, Bodó 3, Nagy L. 1, Juhász 4. Cserék: Fazekas (kapus), Zubai, Lékai 6, Balogh Zs. 4, Jamali 4, Bánhidi, Szöllősi, Ancsin 2